Jelentés a regionális fejlesztési tervekről

Folyamatosan észrevételezik az Új Magyarország fejlesztési terv 2008-as regionális programjait az idén az illetékes szakmai fórumok, köztük a mérnöki kamarák is. A jelentésekben azonban az értékelések mellett túl sok fölösleges információ van, sokszor maguk a fogalmak is keverednek bennük. Mindez azt sejteti, hogy a jelentést a folyamatokon kívül álló, azokhoz nem értő tisztviselők írják, s így éppen a jelentés lényege sikkad el. Vagyis nem ad számot és nem dokumentálja, hogy az egyes régiókban, azok városaiban, kistérségeiben és más településein az EU támogatásával milyen fejlesztési munkák folynak, ezekből mi valósult meg, s milyen hatással van ez az adott térségre, s mindezek hogyan változtatták meg az emberek életminőségét. Nem kapunk tehát megfelelő tájékoztatást az eljárások sikeréről és a megvalósult fejlesztések eredményeiről. Pedig az éves jelentéseknek éppenséggel az lenne a céljuk, hogy belőlük okulva folyamatosan javítsuk az eljárási módszereket.
Jól látható például, hogy a pályázatok előkészítésétől a bírálatig, a kivitelezések engedélyezésétől a megvalósulásig, illetve a támogatások kifizetéséig igen sokan vesznek részt a programokban. Az anyagok sok kézen mennek keresztül, ami lassúvá, nehézkessé és költségessé teszi a rendszert. Az ellenőrzés persze a folyamat minden pontján kiemelt fontosságú, de a rendszer azért egyszerűsíthető, a lebonyolítás gyorsítható és hatékonyabbá tehető.
A jelentésekből az is kitűnik, hogy nincs élő kapcsolat a potenciális pályázók és a közreműködő szervezetek között, egyes területeken a pályázati lehetőségek kihasználatlanok maradnak, más területeken pedig nem jut elegendő forrás az igények kielégítésére. A közreműködő szervezetek szakmailag nem kellően felkészültek, a döntések pedig nem a megfelelő szinten születnek. Tévesen értelmezett szerepük miatt bizonyos előkészítő munkákra indokolatlan idő- és költségfelhasználás jut, ez hátrányosan érinti a műszaki előkészítés minőségét.
Komoly szakmai hiányosságokat mutat a pályázatok kiírása és elbírálása is. Az eljárás során döntően jogi és közgazdasági szempontok érvényesülnek, a szakmai megalapozottság, a műszaki tartalom háttérbe szorul. E hiányosságnak aztán a műszakilag előkészítetlen beruházás, a határidő kitolódása és költségvetési túllépés lesz a következménye. A pályázatok elbírálása olyan engedélyezési tervek alapján történik, amelyek még nem tartalmazzák a kivitelezés során igen fontos minőségi paramétereket, amelyek így utólag jelentenek majd többletköltséget; célszerű lenne a pályázati kiírások megfogalmazását egyszerűsíteni és lerövidíteni: a kétfordulós pályáztatás esetében az első forduló csak szűrőként működne, és csak a második fordulóban lenne szükség részletes tervre.
A tervezési munka és az ennek eredményeként előálló terv az egész fejlesztési feladat, a beruházás legfontosabb része: ez mutatja meg, hogy milyen létesítmény készül, az hogyan illeszkedik a környezetébe, és mennyibe fog kerülni. Úgy gondolom, különösen mérnöki szemmel olvasva a jelentéseket, hogy a tervezés nincs kellően megbecsülve: a tervezésnek időben meg kell előznie a pályázatot, azaz csak olyan projektre szabad pályázatot készíteni vagy befogadni, amely már rendelkezik engedélyes tervvel. A közreműködő szervezetek útján a potenciális pályázókat arra kell ösztönözni, hogy tervezett beruházásaikra előre készíttessenek terveket, még ha azok átmenetileg a „fiókban” maradnak is. Az építési beruházások tervezése során alkalmazni kell a rendeletekben szabályozott különböző szintű (engedélyezési, ajánlati és kiviteli) tervek tartalmi és formai követelményeit. Az ilyen tervek megléte a döntéshozók munkáját is megkönnyíti, és meglétük esetén nem fordulhatnak elő meglepetések, idő- és költségtúllépések. Az ellenőrzés a teljes eljárás során fontos, a tervellenőrzés azonban a legfontosabb: erre nem szabad sem pénzt, sem fáradságot sajnálni, a pontos kivitelezés során ez megtérül.
A nyertes pályázónak – általában – közbeszerzési eljárás során kell kiválasztania a kivitelezőt, ehhez kiviteli tervre van szükség. Az engedélyes terv nem elég mélységű ahhoz, hogy az alapján lehessen kellő bizonyossággal a kivitelezőt kiválasztani, erre csak a kiviteli szintű terv alkalmas. A kivitelezés során meg kell követelni felelős műszaki vezető és műszaki ellenőr alkalmazását, ezek a szakszerű megvalósulás garanciái. A beruházó által igényelt és a tervben meghatározott minőség itt dől el.
Összefoglalva tehát megállapíthatjuk, hogy ezek a jelentések bizonyosan eleget tesznek az EU-s előírásoknak. Nem szólnak azonban arról, hogy hogyan serkentették a részvételt, mennyit használtak ki a lehetőségekből, ami megvalósult, az hogyan szolgálja a közösséget – tehát arról, hogy milyen hatékony és eredményes az unió által támogatott Nemzeti fejlesztési terv.
A megvalósult fejlesztések és a hozzájuk vezető út részletes elemzése révén lehet csak olyan következtetéseket levonni az eljárás teljes menetére vonatkozóan, amelyek javíthatják és eredményessé tehetik a folyamatot. Ha javítani tudjuk az eljárás hatékonyságát, akkor egyre több, a közösség szempontjából hasznos projekt valósul meg, az ország jó hatékonysággal tudja igénybe venni az uniós támogatásokat, és fejlődése gyorsabb lesz. Ehhez persze a jelentéseknek is kritikusabbnak kell lenniük.

A szerző a Magyar Mérnöki Kamara alelnöke