Kérdések a szabadságról

Szent Lukács napja előtt alig két héttel ötvenhatodik alkalommal nyílt meg Vásárhelyen az őszi tárlat, ami arra is utalhat, hogy a festők védőszentje kiválóan oltalmazza a kiállítássorozatot. Példátlan ugyanis az a folyamatosság, az a hagyomány, amelyet a tárlatsorozat megteremtett, s amely ma is évről évre gazdagodik.

Jöhetnek utánam a fiatalok, és folytathatják a munkám – idézi Koós Károly szavait Csete Ildikó szitanyomata, s valóban az utóbbi években feltűnően erősödött a fiatalok jelenléte az őszi tárlaton. A mostani alkalom főművei közé tartozik például Czene Márta Álmomban máshol című diptichonja, amely Dario Argento Phenomena című horrorfilmjéből indul ki a kiszolgáltatottságról, fenyegetettségről szólva, és Szabó Klára Petra Medence-sorozata, amely éppen ellenkezőleg, a felemelkedés, felszínre jutás, megszabadulás élményéről beszél. A hagyományokra utal Wilhelm Károly Kohán György előtt tisztelgő festménye, Szentgyörgyi József A népdal születése című kompozíciója, Potyók Tamás Káplár Miklós hortobágyi tájképeinek atmoszféráját megidéző vászna, Bodor Zoltán Téli szellőztetés című munkája. Neuberger István, Nagy Gábor tájkompozíciói visszatérő módon a vásárhelyi kiállítás táj által inspirált értékei közé tartoznak, ahogyan Adorján Attila mikrokörnyezetre leszűkített képkivágású képei, Papageorgiu Andrea istállóbelsőket ábrázoló festményei is.
Igen erőteljesen van jelen az őszi tárlaton a városi táj, elsősorban Takács Márton, Szabó Ábel, Surman Viktor műveiben, amelyek emberi figura nélkül is arról beszélnek, ami a városlakók mindennapi életét, lelkiállapotát jellemzi – pontos helyzetjelentések a 2009-es év Magyarországáról kevés vigasztaló részlettel. Ebben a környezetben különösen aktuális a kérdés, amelyet László Dániel két vásznának a címe is megfogalmaz: „Ki vagyok? Hol vagyok?”
Maga a szabadság van jelen az idei tárlat nagydíját elnyert Sulyok Gabriella grafikáiban, A látóhatár felé krétával, tussal készült három lapjában a közvetlen látványon túli világokat idézi a grafikai összeállítás másik jeles darabja, Aranyi Sándor Tiszta udvar című „fényfestménye”, Kókay Krisztina lapjain finom vonalhálóból az Ősök alakja formálódik. Hasonlóan a grafikához, a szobrászati összeállítást is az anyagok, technikák, szemléletmódok különbözősége és jó néhány kvalitásos munka (Nagy Sándor, Gádor Magda, Popovics Lőrinc, Sejben Lajos, Jószay Zsolt, Szabó Tamás) minősíti. Komlovszky-Szvet Tamás Anyagtalan I–II. című munkái fából, ólomból, bronzból és tükörből készültek, mégpedig oly módon, hogy az aprócska emberi figura, illetve fej a látogató által választott pozíciótól függően jelenik meg különböző helyeken.
(56. vásárhelyi őszi tárlat, Hódmezővásárhely, Alföldi Galéria, november 29-ig.)

Díjazottak A-tól Z-ig. Sulyok Gabriella grafikusművésznek ítélték Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város fődíját és a Tornyai-plakettet, Fehér László festőművész kapta az Endre Béla-díjat, László Dániel a Galyasi Miklós-díjat. Czene Márta vehette át az Oktatási és Kulturális Minisztérium, Mátyássy László a Csongrád megyei önkormányzat, Szabó Klára Petra a megyei önkormányzatokért létrehozott alapítvány, Adorján Attila a Kurucz D. István Emlékére Alapítvány, Incze Mózes a Hód-Mezőgazda Zrt., Tóth Ferenc a Tisza-Marosszögi Vízgazdálkodási Társulat, Atlasz Gábor a Sárkány sport-, játék-, ajándékbolt és Szabó Ábel a Kincses és Társa Kft. díját. Munkajutalmat kapott Pethő Anikó, Surman Viktor és V. Nagy Nándor.