Gordon Ramsay pokolkonyhája után közvetlenül a Viasat3 programjában a Mesterszakács című, amatőrök számára kiírt magyar főzővetélkedő olyan, mintha az előzenekar a sztáregyüttes után következne a rockkoncerten. Ramsaynél ugyanis profi szakácsok főznek, versenyeznek, marják egymást azért, hogy a győztes saját éttermet üzemeltethessen, a magyar változat tétje pedig, hogy a győztes Michelin-csillagos konyhán dolgozhat egy évig, és profi szakács lehet.
De még mindig ez az a magyar főzős műsor, amit egyáltalán képes vagyok végignézni. Pedig megálmodói több tekintetben is tévúton járnak. Azt képzelik, hogy ma a magyarokat a pörköltek-rántott húsok erdejéből kellene tág terű mezőkre, tisztásokra, ligetekbe vezetni. Úgy tűnik, nem is sejtik, mennyit romlott a helyzet a Kádár-kori állapotok óta. Ma ugyanis az átlag magyar konyha sokkal inkább a zacskós kínai levesek, a félkész pizzák, a kész spagettiszószok, ketchupok, csibefasírtok, krumplipüréporok, ételízesítők bűvöletében él, ha egyáltalán főznek otthon a családok legalább hétvégén, és nem indulnak el shopingolni, hogy majd pihenésképpen bedobjanak egy hamburgert, pizzát vagy valami kínait. És ebből a helyzetből kell értelmezni azt is, amikor a legutóbbi hétfői főzés alkalmával az egyik fiatal szakácsaspiráns a műsorban azt mondta, ő tulajdonképpen nem is tudja, mi az, hogy magyar konyha. Honnan tudná? A mindent összelisztező, ételízesítőző Benke Laci bácsi talán tudja? Látványkonyha-bajnokaink talán tudják? A keleti és az olasz konyhát tisztes távolból majmoló középáras éttermeink séfjei tudják? Ki és mikor fogja definiálni, milyen ételek, eljárások, alapanyagok, fűszerek, tálalási, fogyasztási szokások tartoznak ide?
De hát ez csak az egyik gond, és nem is a műsor hibája. Ami a műsorban szinte fizikai fájdalmat okoz, hogy a versenyzők lógó, loncsos hajjal, utcai ruhára fölvett kötényben dolgoznak, s mindössze egy óra hossza áll rendelkezésre, hogy bármilyen ételt elkészítsenek, előre meghatározott, gyakran össze nem illő alapanyagokból. A látható gyötrődés miatt végül kevés olyan étel akad, amelyet a néző is szívesen megkóstolna.
A két ítész közül a rosszabb modorú Bíró Lajos, akinek sokkal nyájasabbnak kellene lennie, ha azt akarja, hogy el lehessen viselni a képernyőn már sokat visszavett, túlzottan szubjektív kritikáiból és fölös arroganciájából, a szigor viszont maradt. Örömujjongással fogadtam, amikor a látványkonyha „vívmányaival” operáló versenyzőt például alaposan kiosztotta a kéttagú zsűri. Ramsay idegbeteg pokolkonyhájánál azért – ha másban nem is – hangulatban, ritmusban és ételközpontúságban egyébként jobb a magyar kistestvér.
(Mesterszakács, Viasat3, november 9.)
origo.hu
Rekordot döntő forróság jöhet
