Kormányfőjelölt kerestetik

A baloldal azt a pár százalékot, amit az MDF és az SZDSZ közösen képes összeszedni, azt sem fogja veszni hagyni. Éppen ezért nem lehet figyelmen kívül hagyni Bokros Lajos jelöltségének ötletét. Hiszen már a rendszerváltoztató idők előtt is összenőtt, ami ma is összetartozik

Csak december 12-én, a pártkongresszusukon döntik el végérvényesen a szocialisták – az eddigi hírek alapján –, ki lesz a jövő évi országgyűlési képviselő-választáson a kormányfőjelöltjük. A kiszivárogtatott információk alapján Mesterházy Attila a legesélyesebb a listavezetői posztra. Mesterházyról már korábban is hallani lehetett – legutóbb, amikor Lendvai Ildikó pártelnökké választása után ő lett az MSZP parlamenti frakciójának vezetője –, hogy a szocialisták miniszterelnök-jelöltként is számolnak vele. Mesterházy harminchat éves, a rendszerváltozást kamaszként élte meg, pártállami politikai múlttal nem terhelt, az eddigi szocialista kormányfőkhöz képest makulátlan múltúnak mondható.
Ahogy mondani szokás, magasan kvalifikált, kiváló minősítéssel szerzett több diplomát, angolul és spanyolul is jól beszél, a sármos külső visszafogott politikusi stílussal párosul. Két helyes gyermek édesapja, feleségét munkája Erdélyhez, a csángó magyarokhoz köti. A rendezett magánéletéről kialakult kép is arra predesztinálja, hogy sokra vigye a politikában. A Zuschlag-ügyben, amelylyel kapcsolatban a nevét érintettként emlegették, nem kapcsolódik a nevéhez botrány. Mesterházy jó hírére jól vigyázott. Nem is értjük, hogy keveredett a korpa közé.
Talán csak városi legenda, hogy amikor zsenge ifjúként eldöntötte, hogy politikusi pályára lép, előbb egy vidéki városunk Fidesz-irodáján kopogtatott. Ha a legendának van valóságalapja, érthetetlen, miért nem fogadták kitörő örömmel és tárt karokkal a tehetséges fiatalembert a polgári pártban. Ha tényleg ő lesz a miniszterelnök-jelölt, és a rá jellemező politikai stílus lesz a meghatározó a választási kampányban, akkor talán még nemes versengésre is van remény, ahol tényleg az ország bajára kínált megoldási javaslatok méretnek meg egymással európai színvonalon. Amelynek végén a legyőzött nem érzi magát földbe döngöltnek, lejáratottnak, hanem méltó ellenfélnek, aki alulmaradt. Ha Mesterházynak valóban van annyi befolyása a még szabadlábon politizáló MSZP-vezető társaira, hogy tiszta eszközökkel vigyék végig a választási kampányt, ha képes arra, hogy a versengés ideje alatt pozícióját megerősítse a baloldalon, akkor egyszer majd esélye lehet arra is, hogy az ország politikáját miniszterelnökként alakítsa.
El kell ismerni, a pufajkás karhatalmista Horn, a „kémelhárító” titkos ügynök Medgyessy, a KISZ-KB-s, gyanús körülmények között milliárdossá vált oligarcha Gyurcsány után üdítő jelenség lenne egy Mesterházy szocialista miniszterelnökként – úgy húsz év múlva. Ugyanis sajnálatos tény, de Mesterházy pártja és az általuk támogatott Medgyessy-, majd az első és második Gyurcsány-kormány és utóbb a Bajnai nevére alakított „harmadik Gyurcsány-kormány” annyi bajt és szenvedést okozott elhibázott, sok esetben hazaárulás- számba menő politikájával, hogy öt kormányzati ciklus is kevés lesz arra, hogy kamatos kamattal megfizessük az árát, és közben még elviselhető életminőséget is teremtsünk a végletesen kizsigerelt nyugdíjas és középkorú generációknak úgy, hogy a jövőt meghatározó fiatalok is újra lássák a reményt, a felemelkedést, a kiszámítható jövőt, amelyben biztonsággal vállalhatják a családalapítás felelősségét is.
Szomorú, de tény: Mesterházy Attila csak ilyen, a szocialisták számára reménytelen kimenetelű választás előtt kerülhetett szóba miniszterelnök-jelöltként. Amikor semmi esélye a baloldali párt győzelmének. Amikor csak szavazatszerző, veszteségminimalizáló célra akarják felhasználni, hogy azután rendezzék soraikat és a Szemlőhegyen újraosszák a hatalmi lapokat. Hiszen micsoda jelölteket futtattak meg előtte a közvélemény kifürkészése céljából!
Körbeudvarolták a magyar gazdaságot halálra „dübörögtető” elhibázott politika alakításában szerepet vállaló, majd Gyurcsány kottájából irányított „válságkezelő” kormányfőt, Bajnai Gordont, hogy álljon a szocialisták élére a kampányban. Ő nemet mondott. Ezután kérlelték a mezőgazdaságot nagy botrányok nélkül még mélyebbre süllyesztő Gráf Józsefet, akinek, ismerjük el, sikerült megzabolázni a gazdák nagy részét. Mindig csak egy szűk csoporttal került konfliktusba a miniszter, láttuk, hogy néhány gazdának a figyelem felkeltése érdekében már levágott marhafejeket kellett a Kossuth térre hurcolni, hogy elérjék a köz figyelmét. De Gráf is nemet mondott a nemes feladatra.
Ezután Bárándy Péter, a Medgyessy-kormány igazságügyi minisztere következett, akinek csak akkor szokott égni az arca a szégyellnivaló közjogi botrányok miatt, ha a jobboldal van hatalmon. Ki tudja, miért, ő sem vállalta. Talán amiatt maradna most inkább árnyékban, mert kiderült, hogy a neves közmegbecsülésnek örvendő Bárándy-ügyvéddinasztia legidősebb tagja elég csúnyán viselkedett a pártállami diktatúrában.
De még Bárándy után sem Mesterházy következett. Előbb még komolyan felmerült Kovács László, a pártállami múmiák egyik utolsó képviselője a jelöltek között, sőt még a szegedi polgármesterként sikeres megyei politikusnak számító Botka László neve is szóba került, míg végül, ha ló nincs, szamár is jó alapon lecövekeljenek Mesterházy Attila mellett. Sőt, a szocialisták boszorkánykonyhájának belső ügyeit jól ismerő Csizmadia Ervin politológus még – a frontvonalból háttérbe szorított – Szili Katalin kormányfőjelöltségét is felvetette, akivel jobban képes lenne a párt a hagyományos baloldal felé fordulni – bármit is jelentsen ez.
Még meg sem emésztette a közvélemény, komolyan számításba került Mesterházy jelöltsége, a közvélemény-kutatási eredményekben már szinte nagyítóval sem látszó SZDSZ Retkes-féle verziója bedobta a mentőövet a baloldalnak ötletével: induljon Bokros Lajos az MSZP, az SZDSZ és az MDF közös jelöltjeként, a Fidesz fenyegető kétharmados többségének megakadályozására. Retkes Attila pártelnök, aki pártja nevében a közelmúltban oly keményen ostorozta az abszurd módon a szabad demokrata országgyűlési képviselők nagy többsége által támogatott megszorító költségvetést, most a baloldali média támogatásával bekapcsolódott az Orbán Viktor vezette Fidesz elleni „szivárványkoalíciós” összefogás létrehozásába. A „harmadik köztársaság értékrendjét” félti Orbántól. Miközben Retkes a szavak szintjén „egy plebejus, középre húzódó liberális pártot épít”, aközben – saját maga leleplezve korábbi homályos ígéreteit az SZDSZ eredeti alapelveihez való visszatérésre – már most kijelenti, hogy csupán baloldali pártokkal való együttműködést tart elképzelhetőnek.
Ugyanakkor a baloldal – ne legyenek kétségeink – azt a pár százalékot, amit az MDF és az SZDSZ közösen képes összeszedni, azt sem fogja veszni hagyni. Éppen ezért nem lehet figyelmen kívül hagyni Bokros Lajos jelöltségének ötletét. Hiszen már a rendszerváltoztató idők előtt is összenőtt, ami ma is összetartozik. És ebben az erőtérben csekély Mesterházy Attila elfogadtatása a háttérben meghúzódó valódi mozgató erők számára. Bokros valóban a szögfelezők metszéspontja a baloldali triumvirátus MSZP–SZDSZ–MDF-háromszögében. A demokratikus ellenzéki szamizdat Ricardója, a Horn-kormány pénzügyminisztere, az MDF EP-képviselője.
Nem beszélve világbankos múltjáról.
Ha mindezek ellenére mégis Mesterházyt jelölik ki a bukott lúzer szerepkörére, akkor csupán egy újabb bolsevik trükkel van dolgunk.