Kiállni valamiért vagy dokumentálni valamit nem mindig veszélytelen időtöltés. Amikor a világ egyik valaha élt legnagyobb csellistája, Rosztropovics értesült róla, hogy éjszaka ledöntötték a berlini falat, fogta a hangszerét, felült egy repülőre és november 11-én egy kölcsönkért széken koncertet rögtönzött a Checkpoint Charlie közelében. Ennek húsz éve. Az eseményt dokumentáló fényképen a mester elmélyülten játszik, körülötte járókelők és törmelék. Van egy másik híres kép, szintén egy csellista látszik és játszik rajta, a rommá lőtt Szarajevóban.
Húsz éve tört ki a cseh bársonyos forradalom is, és egy író, egy hiteles figura került fel a Várba. Az évfordulón a csehszlovák underground emblematikus zenekara, a tiltólista örök első helyezettje, a Plastic People is összeállt egy koncert erejéig, a Lucerna moziban. Az épületet Václav Havel nagypapája tervezte. A létező szocializmus egyik legsúlyosabb arca kétségtelenül Dean Reed volt, isten nyugosztalja. Amerikában született, majd Argentínában telepedett le, ahonnan politikai nézetei miatt hamarosan kiutasították, mire egy váratlan fordulattal disszidált az NDK-ba. Nem kényeskedett tehát, rögtön a legkeményebb barakkot választotta, azt, ahonnan, aki csak tudott, fejvesztve menekült, a maradékot pedig a porosz-náci-komcsi iskola legjobb tanítványai egrecíroztatták reggeltől estig. A Vörös Elvis azonban komoly karriert csinált, popsztár és szexszimbólum lett (röhej, de Honecker kevésbé volt prűd, mint Kádár), a keleti blokk háziasszonyai sikoltozva dobálták le otthonkáikat, és Karel Gott trónja inogni látszott. Az NDK éneklő cowboya viszonzásul kiállt a fegyverkezési verseny ellen és a szabadságmozgalmak mellett, palesztin menekülttáborokban is lefényképezték gitárral és Kalasnyikovval. Számos filmben szerepelt, majd pályája csúcsán, 1986-ban holtan találták egy tó partján. Valószínűleg öngyilkos lett, így nem érhette meg szeretett új hazájának beolvadását a kapitalista nyugati testvérbe, de a retró hullámot sem, amely természetesen őt is elérte. Életéről német dokumentumfilm készült és Tom Hanks megszerezte az életrajz megfilmesítésének jogait. A Cseh Köztársaságban nemrég kiadtak egy válogatás CD-t, énekel rajta angolul, spanyolul, oroszul, olaszul, az első dal címe Mi vagyunk a forradalmárok. Nézem a borítón, kicsit olyan rajta, mint Antonioni Zabriskie Point-jának főszereplője. Halála előtt nem sokkal védelmébe vette a berlini falat, ahol aztán ugye Rosztropovics szerzett egy széket. Burmában még állnak a falak. Budapesten véget ért a Verzió nemzetközi emberi jogi dokumentumfilm-fesztivál, a legnépszerűbb film a harminc burmai újságíró felvételeiből összeállított Burma VJ volt. A filmet 2007 szeptemberében forgatták, amikor buddhista szerzetesek kezdeményezésére százezren vonultak az utcára, hogy tiltakozzanak a katonai diktatúra ellen. A jelenetek egy része ismerős, 2006 Magyarországáról. A rohamosztagosok kamerákra is vadásztak, az alkotók az életükkel játszottak. Mégis vettek mindent, a hónuk alól, szatyorból, ahonnan lehetett. Ők filmesek. Tom Hanks egy szerencsétlen. Egyszer ez is kiderül.

Rekordot döntő forróság jöhet