(mi kell a reneszánszhoz )

Én nem tudom, mikor állt utoljára hasonló próbatétel előtt Magyarország, mint ami most, a közelgő választásokon és azután következik. A választásokon kiderül, mennyire egységes abban a társadalom, hogy érdemi, alapvető változást kíván, jobban mondva teljes megújulást, aminek előidézője nem lehet más, mint a közös akarat. A hatalom gyakorlóinak és a lakosság döntő többségének egyetértése nélkül aligha következhet be az ország erkölcsiségének, szokásrendjének, tekintélyének, politikai, gazdasági és kulturális életének reneszánsza.
A változás első állomása nem lehet más, mint az, hogy hosszú időre eltűnjenek a politikai életből azok, akiknek a jelenlegi nyomorúságos és méltatlan helyzet előidézésében döntő szerepük volt és van. Tehát lényegében az egész posztkommunista és liberálszocialista elit visszahúzódása szükséges először. Ez csak akkor következhet be, ha a polgári-konzervatív-kereszténydemokrata szövetség a választásokon döntő győzelmet arat, s ennek eredményeképpen nem kell lavíroznia, koalíciós szükségmegoldásokat keresnie, különböző engedményeket tennie, kompromisszumokat kötnie. Teljes körű felhatalmazással, nagy legitimációval felruházott, erős kormányra van szükség. Ilyen kormány csak a nemzeti bizalom alapján jöhet létre. A bizalom mindig megelőlegezett és természetesen reményt fejez ki. Ha ez a remény csak politikai ígéretekre épül, nem sokat ér. Az ilyen bizalom múlékony és törékeny.
Az újjászületésre, amire fentebb utaltam, a baloldalnak van elsősorban szüksége, nemcsak politikai, hanem felfogásbeli, értelmi és érzelmi téren is. Véleményem szerint ugyanis Magyarország zilált helyzetének elsődleges oka egy felfogásbeli tévedés, ami az emberek jelentős hányadára jellemző, és a hektikus választási eredményekben megmutatkozik. Ez a félreértelmezés nyilván Kádár-kori hagyomány, egy olyan tétlenségbe és tehetetlenségbe hajló, az állami gondoskodástól mindent váró attitűd, ami a fejlett nyugati országokban ismeretlen volt, bár most, a menekültáradattal beszivárogni látszik. Mi a saját hazánkban vagyunk menekültek. A baloldali politikai elit mind ez ideig erre apellált, a hatalmi szférába befészkelt milliárdosok ezt a kiszolgáltatott helyzetet és „gyermeki” viszonyulást használták ellensúlynak. Magyarországon a választók és választottak sosem voltak egyenrangúak, s amikor 2007-ben ez a vazallusi rendszer felborult, a soha meg nem választottak vették át az ország irányítását, s intézkedéseik során egyáltalán nem érdekelte őket sem az egyetértés, sem a bizalom hiánya. Ezt a viszonyt rendezni kell, ez a választók érdeke, lehetősége és kötelessége.
A változás következő fázisáért már a hatalomra jutott Fidesz és szövetségesei tartoznak felelősséggel. A bizalomra minden késlekedés nélkül pozitív választ kell adni, s az ilyen válasz első eleme az igazság kinyilvánítása. A másik pedig a törvényes igazságszolgáltatás, ami az emberekben a méltányosság érzését kelti fel, és önbecsülésüket helyreállítja. Önbecsülés nélkül ugyanis minden erőfeszítés és áldozat elképzelhetetlen. A kormányzat bizalomerősítő tevékenysége, érzékelhető tisztessége, szakértelme, az ország iránti elkötelezettsége önmagában nem elég, a „kormányzottak” erőfeszítése, áldozata, türelme nélkül aligha következhet be döntő változás. Ugyanis, ha igazak azok a híresztelések, amelyek szerint a Jobbik a kiábrándult szélsőbaloldali választók átállása révén erősödött meg, akkor reálisnak tekinthető az a veszély, hogy az új kormány esetleges kényszer szülte korlátozó intézkedései bizalomvesztést eredményeznek. Reméljük, hogy a választásokon és az azt követő időkben nem ezek a hektikus választópolgárok játsszák majd a döntő szerepet, hanem az új többség nem azonnali hasznot, hanem biztos jövőt akar. Mindezzel együtt az első sorsdöntő lépés a felszabadító és felhatalmazó hatású választási győzelem. Hogy ezzel valóban történelmi fordulat következik-e be, én nem tudom…