Mit szól ahhoz, hogy egész jó kis egyetértés kezd kibontakozni az ön könyvének a bemutatója kapcsán az MSZP és a Jobbik között? A bemutatóról hasonlóan gúnyos hangnemben számolt be a Népszabadság és a Kuruc.info.
– Nincs ebben semmi vadonatúj. Az MSZP-t és sajtóját az zavarja, hogy a Munkáspárt képes lehet megakadályozni, hogy a csalódott emberek még egyszer elbolondíthatók legyenek és az őket tönkretevő pártra, a szocialistákra szavazzanak. Ez igaz ma már a szélsőjobboldali erőkre is. Ők meg attól tartanak, hogy nem hozzájuk áramlanak a csak névleg baloldali párttól a voksok, hanem hozzánk. Ilyen szempontból tehát érdekközösség áll fenn a Jobbik és az MSZP között.
– Jól értem, amit mond? Ön szerint a Jobbik konkurenciát lát a Munkáspártban?
– Felméréseink azt bizonyítják, hogy sok szimpatizánsunkat elcsábította a Jobbik, mivel az elkeseredett kisember mindig kiszolgáltatottabb a demagógiának, amely gyors eredményeket, gyors életkörülmény-javulást ígér. Ez viszont fordítva is igaz: amennyiben látják a Jobbik által félrevezetett emberek, hogy csak fedezet nélküli légvárépítés folyik náluk, amely az emberek rosszabb ösztöneire apellál, el fognak fordulni tőlük. A magyar munkást sohasem lehetett tartósan cigányellenes és burkoltan antiszemita szövegekkel megszédíteni.
– Az MSZP-nek mindenesetre eddig többnyire sikerült gyűlölködéssel, az ellenfelek befeketítésével, ijesztgetéssel megszédíteni az emberek jelentős részét, ami a kormányalakításhoz többször is elegendőnek bizonyult.
– Ennek most végérvényesen vége szakad. A Fidesz fogja megnyerni a választást, mert az emberek rá adják a szavazataikat. Arra a pártra, amely biztosan le tudja váltani ezt az értelmetlenül népnyomorító társaságot. A parlamentben viszont szükség lesz egy olyan erőre, amely demagógiától mentesen, nem szélsőséges módon tudja ellenőrizni a hatalmat és emlékeztetni választási ígéreteire, ha gond lenne a teljesítéssel. A két szélsőséges párt, az MSZP és a Jobbik erre a feladatra nem alkalmas.
– Konszenzus kezd kialakulni a társadalomban, hogy jelenleg a magyar politikai palettán nincsen számottevő baloldali párt, miután az MSZP nem az. Kiadó tehát egy hely, hiszen baloldali emberek viszont változatlanul vannak. Ebbe az űrbe szeretnének önök betörni? De hát eddig sem sikerült.
– Valóban nehéz a helyzetünk, hiszen az MSZP-kormány mesterségesen elszigetel, és még a médiából is igyekszik száműzni bennünket, hogy az emberek még csak ne is tudjanak rólunk. Ők a problémák megoldása helyett befogadtak a klubba és médiához juttattak egy olyan pártot, amelyet nem bírnak, ám a politikai alternatívától való elijesztéshez eszközül akarnak használni. Nem jöttek be a terveik, és alaposan túllőttek a célon, miután a Jobbik bent van az Európai Parlamentben, és mandátumokhoz fog jutni az Országgyűlésben is. Még az is lehet, hogy többhöz, mint a sikerük felett bábáskodó MSZP. Mi viszont ugyanazt mondjuk, mint évekkel ezelőtt. Azok vagyunk, aminek valljuk magunkat, és ez a hitelesség felértékelődhet egy olyan világban, amelyben minden bizonytalanná vált a válság és a neoliberális erők regnálása miatt.
– Antikapitalista párt egy kapitalista világban? Nem túlzottan naivak, hogy ezzel az alapállással sikerre számítanak?
– Mindig elfelejtik hozzátenni, hogy olyan antikapitalista formáció vagyunk, amely tisztában van a realitásokkal. Hogy a kapitalizmus viszonyai között kell a munkások, a szegény agrárlakosság, a nehéz helyzetű rétegek érdekvédelmét vállalnunk. A mostani események éppen azt bizonyítják, hogy a piac nem szabályozza magától a gazdaságot, a felelőtlen bankárvilág pedig nagyon szigorú ellenőrzésre szorul. Mi ezt régóta képviseljük, csak eddig sokan életidegennek, korszerűtlennek tartottak minket. Az élet viszont minket igazolt. Sohasem volt akkora szükség a szociális gondolat prioritására, az elesettek védelmének programba foglalására.
– Meg kell hagyni, a kínai kapcsolatfelvételért sokan megkövezték önöket, míg mára a kabinet külön keleti kormánybiztost nevezett ki. Az állami tulajdon részleges visszaállításának igényére sem nevetnek már annyian.
– Más a politikai berendezkedés elfogadása, és más a gazdasági érdek. Ugyanez vonatkozik Oroszországra is, amellyel hiba volt megszakítani a kapcsolatokat, mert az újrafelvétel mindig nehezebb. Az állami tulajdon szerepét realistán fogjuk fel. Ha nem akarunk gyarmattá válni, nem mondhatunk le a nemzeti vagyonról. A legnagyobb tőkés országok is így járnak el. A MÁV feldarabolásának példája állatorvosi ló. Az osztrák állam élénken érdeklődik a Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút Zrt. iránt. Nyilván azért, mert szeretne terjeszkedni a térségben. De kérdem én: ha Ausztriának megéri, hogy lehet, hogy a magyar államnak nem? Ezt józan ésszel nem lehet felfogni. Nem politikai hovatartozás kérdése, hogy utasítsuk el az állami vagyon szisztematikus kiárusítását.
– A helyzet mégis úgy áll, és erre a könyvében is kitér: sok baloldali értékrendű embernek máig nem esett le a tantusz, hogy az MSZP nem baloldali párt, s továbbra is rá szavaznak. Mintha a nyulak a róka gondnokságához ragaszkodnának.
– Több évtizedes berögződéseket nem lehet egykönnyen megváltoztatni. Sok idős ember úgy érzi, az egész életét meg kellene tagadnia, ha szembenézne a valósággal. Beléjük verték, hogy aki nem tartozik a klubba, az ellenség, hívják Antall Józsefnek vagy bárkinek. Félnek elveszteni ezt a hamis klubtagságit.
– De hát azt csak tapasztalják, hogy szó szerint lehetetlen a megélhetés.
– Az a válasz: nehéz a Ferinek is meg a Gordonnak is. Mondom, nekik azért nem annyira nehéz. Erre az idősebb emberek is kezdenek rájönni. Évek óta azzal a badarsággal uszítják őket, hogy Orbán Viktor elveszi tőlük a nyugdíjat. A mostani kabinet veszi el már századszorra is a nyugdíjukat. A fiatalabb korosztályokat már nem lehet megtéveszteni. Nem nyugszanak bele, hogy a kormányzati baklövések miatt egyre nehezebb felszínen maradni.
– A könyvéből is kiderül: felnőtt egy olyan MSZMP–MSZP-s kádergeneráció a nyolcvanas évektől, amely nyílt vagy burkolt formában változatlanul birtokolja a hatalmat. Ők azok, akik az országot eladósították, az állami vagyont pedig lenyúlták. Közben még a kapitalizmusból is ők akarnak kioktatni.
– A politikai köpönyegváltók, azok, akik új hitre tértek, mindig rosszabbak, mert bizonyítani akarják, hogy megváltoztak. Hogy jobb, buzgóbb kapitalisták, mint mások. Az SZDSZ történelmi bűne, hogy hitelesítette őket. Nélkülük nem lenne MSZP. Melléjük álltak, mert tudták, egyedül nem tudnának győzni, s ezzel elfogadhatóvá tették a világnak ezt a tolvajbandát.
– Akkor mégiscsak igazuk van azoknak, akik azt mondják, a rendszerváltozás abból állt, hogy egy régi káderkör saját maga számára még kedvezőbbre akarta cserélni a rendszert?
– Kétségtelenül szerepet játszott benne az a réteg, amely a Zsigulit le akarta cserélni Audira, és még többet akart hasítani magának. Ám a rendszerváltás tényleg megtörtént, hiszen a javak zöme magántulajdonban van, és nagyrészt más emberek ülnek a parlamentben. Az igazi gond, hogy ilyen gyarmati struktúra sehol Európában nincsen. A kormányzattal összenövő offshore cégek kezelik az állami vagyont, és még azt sem lehet tudni, kik vannak mögötte, mert évtizedekre titkosítják az adatokat, mint például az influenza elleni vakcina gyártója esetében. A legkorruptabb viszonyok uralkodnak, s a legszemetebb kapitalizmust engedik rá az országra.
– Mi lehet a megoldás?
– Széles körű konszenzus kell arról, hogy újraépítjük az országot, megvédjük a magyar ipart és mezőgazdaságot. Hogy mi ne legyünk multigyarmat.
origo.hu
Orbán Viktor: Lali szabin, de az Üvegtigris nyitva - videó
