Pártkinevezett biztosjelölt

Az eddig tapasztaltak alapján egy következtetés levonható: a levitézlett pártkádereinek biztonságos pozíciókba menekítésén munkálkodó MSZP 2004 után újabb lehetőséget szalasztott el, hogy a nagyvilág előtt egy hazai és nemzetközi téren is széles elismertségnek örvendő európai uniós biztossal javítsa az ország megítélését

Az elmúlt napok egyik vezető híre a leendő magyar európai uniós biztos személyének megnevezése volt. Amennyiben Bajnai Gordon megfogadja az MSZP elnökségének javaslatát, és a magyar gazdaság tönkretételében főszerepet játszó Veres Jánost javasolja, akkor Európa-szerte közröhej tárgyává tette volna az országot. Érdemes tehát leszögezni, hogy Veresnek az Andor Lászlóval szemben történő alulmaradása örömre okot adó tény. Amiatt sem kell bosszankodni, hogy a szocialista párt egyéb személyi javaslatai is süket fülekre találtak a miniszterelnök környezetében. Ennek köszönhetően nem újrázhat Kovács László, és a Herczog Edit–Vadai Ágnes kettősnek is le kell mondania ebbéli ambícióiról. A befutóvá előlépő Andor László kirakatba helyezése azonban csak akkor tekinthető üdvözlendő lépésnek, ha kizárólag az előbb említett négyes fogattal vetjük össze. A Fidesz közleményében „kommunista bankárnak” minősített Andor László ugyanis éppúgy méltatlan arra, hogy az Európai Unió vezérkarába kerüljön, mint a listán szereplő pártkatonák. Igazából a viszonylagos ismeretlensége az egyetlen oka annak, hogy az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank igazgatótanácsi tagjának neve kevésbé tolja magasba az ember vérnyomását, mint inkriminált párttársaié.
Nehezen megfejthető rejtély, hogy a képzett EU-szakpolitikusok sorával rendelkező MSZP Kovács László 2004-es vesszőfutása után miért javasolt megint egy vitatható alkalmasságú jelöltet. Andor László a szakmáján belül elismert közgazdász, de eddigi pályafutásának nagy része inkább elméleti síkon zajlott le. A Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc mellett töltött tanácsadói időszak a lehető legrosszabb ajánlólevél, míg az EBRD apparátusában eltöltött néhány év közel sem jelent olyan mértékű nemzetközi tapasztalatot, amire egy leendő EU-biztosnak szüksége lenne. Az unió egyetlen tagállamában sincs pontosan előírva, hogy milyen előélettel kell rendelkeznie egy bizottsági jelöltnek, ám a legtöbb ország hagyományosan arra törekszik, hogy egy nemzetközi fórumokon is jegyzett politikust vagy egy integrációs ügyekben jártas szakértőt javasoljon a brüsszeli testületbe. Andor László egyik kategóriába sem fér bele. Eddig semmilyen felelős kormányzati megbízatása nem volt, és európai uniós területen is csupán tudományos kutatások résztvevőjeként fordult meg. Publikációinak döntő többsége az amerikai gazdasági-politikai rendszerrel, illetve a fejlődés-gazdaságtannal kapcsolatosak.
Tekintettel arra, hogy a közeljövőben felálló, 27 tagú Európai Bizottságban kevés lesz a valóban értékes biztosi pozíció, ezekre pedig keményen rá fognak startolni a nagyobb tagállamok, ezért a magyar kormánynak pártszempontoktól függetlenül illett volna olyan jelöltet megnevezni, akinek széles körű elismertsége van, és eddigi tevékenysége nyomán nincs rá szüksége, hogy a bizottsági meghallgatásra készülve hónapokon át az unió működésével kapcsolatos anyagokat bújja. Azt a megszégyenülést, amit öt évvel ezelőtt Kovács László kapcsán kellett elszenvednie az országnak az energetika terén, most mindenképpen el kellene kerülni. Különösen azért lenne mindez fontos, mert Barroso bizottsági elnök informálisan már korábban jelezte a magyar kormánynak, hogy egy fajsúlyos biztosjelölt esetén akár a regionális fejlesztésekért felelős pozíciót is megkaphatjuk. A ziccer tehát előttünk van, ám erősen kérdéses, Andor László személye elegendő garanciát jelent-e arra, hogy akadályok nélkül átmenjen valamennyi szűrőn és megszerezze a remélt befolyásos posztot.
További problémát jelent a jelölés módja. Még Retkes Attila, az MSZP korábbi koalíciós partnerének elnöke is kifogásolta, hogy a Bajnai-kormány semmilyen érdemi konzultációt nem végzett. Ugyanakkor távolról sem a törpepártként funkcionáló SZDSZ-szel vagy MDF-fel folytatott előzetes egyeztetések hiánya teszi botrányossá az egész procedúrát, hanem az, hogy a Fidesz és a KDNP által alkotott szövetséggel sem folytak tárgyalások egy konszenzusos jelölt kiválasztásáról. Tudvalévő, hogy a júniusi európai választásokat megsemmisítő fölénnyel a Fidesz nyerte. Ráadásul a közvélemény-kutatások jelenlegi állása szerint jövő tavasztól a kormányalakítás joga is a polgári oldal kezébe kerül, vagyis a Bajnai-kormánynak és a szocialisták parlamenti fölényének rövidesen befellegzik. Az EU szabályai szerint a biztosok személyére a hivatalban lévő kormányok tehetnek javaslatot. Mindezt abban az esetben is legitim módon megtehetik, ha az EP-választásokon nagyarányú vereséget szenvedtek, és a közelgő országgyűlési megméretés is egy hasonló arányú kudarc bekövetkeztét vetíti előre. Ennél fogva Andor László személyének felfuttatása csupán jogilag van rendben, politikailag viszont ezer sebből vérzik. Mint említettük, néhány hónapon belül mindenképpen új kormánya lesz Magyarországnak, márpedig ennek együtt kell majd működnie a Brüsszelbe delegált biztossal. A Gyurcsány Ferenc bizalmi emberei közé számító, társadalomtudományi témájú publikációiban burkoltan marxista elveket valló Andor László azonban abban az esetben is nehezen fog tudni szót érteni egy majdani polgári kormánynyal, ha időközben sikerül gyökeret eresztenie Brüsszelben. Pillanatnyilag még saját pártjának támogatása sem egyértelmű, mert az MSZP elnökségének eredeti listáján Veres János és Herczog Edit mögött csupán a harmadik helyen szerepelt a neve. Nem zárható persze ki, hogy a szocialisták gyorsan megkedvelik, ám egyelőre az a helyzet: kizárólag Bajnai Gordon erős zsarolási pozícióinak köszönheti, hogy hivatalosan is ő lett a jelölt.
Andor Lászlótól eddig komolyan vehető politikusi teljesítményt sem láttunk. Az MSZP berkein belül kifejtett ténykedése alapján nem sorolható a párt értelmiségi holdudvarának nagyágyúi közé. Érdekes viszont, hogy több-kevesebb kapcsolódási pontot valamennyi erőcsoporttal fel tud mutatni. A közgazdasági tagozat elnökségének tagjaként Szekeres Imrével került munkakapcsolatba, míg az Eszmélet című marxista folyóirat szerkesztése a Szili Katalin és Kiss Péter reprezentált balszárnyhoz közelítette. Egészen más irányultságot sejtet viszont az a tény, hogy ő lektorálta Anthony Giddens A harmadik út című könyvének magyar fordítását, amelynek felelős kiadója Gyurcsány Ferenc volt.
Az Apró klán kedvencével később is számtalan ponton kapcsolódott össze a pályafutása. Többek között akkor, amikor 2004 tavaszán mindketten nyilvánosan kiálltak az önkényuralmi diktatúra jelképe, a vörös csillag legalizálása mellett. A fentiek alapján nehéz eldönteni, hogy Andor László a baloldal megannyi irányvonala közül ténylegesen melyikhez kötődik. Elméleti tevékenysége alapján akár azt is mondhatnánk, hogy nézetei még az MSZP-től is baloldalibbnak tekinthetők. Erre azonban gyorsan rácáfol a közgazdászi karrier gyakorlati része, mivel ez a világbanki tanácsadástól egészen a londoni pénzvilágig végig a neoliberalizmus fellegváraihoz kötődött. Némi iróniával talán akkor járunk legközelebb az igazsághoz, ha egy szociális ügyekben vizet prédikáló, ám eközben keményen bort vedelő emberhez hasonlítjuk, aki karrierjét elsősorban rafinált helyezkedésének köszönhetően építette fel.
Az eddig tapasztaltak alapján egy következtetés mindenképpen levonható: a kizárólag levitézlett pártkádereinek biztonságos pozíciókba menekítésén munkálkodó MSZP 2004 után újabb lehetőséget szalasztott el, hogy a nagyvilág előtt egy hazai és nemzetközi téren is széles elismertségnek örvendő európai uniós biztossal javítsa az ország megítélését.