Patrióta kapitalisták a gazdaság felvirágoztatásáért

Jövő év első felében alakul meg az a nemzeti tőkés kör, amely hajdani gyáriparosok leszármazottainak részvételével próbálja meg a második világháború előtti nemzeti szellemű szemléletet újra meghonosítani. Galambos Tamás Aladár, a kezdeményezés szülőatyja leszögezte: nem egy újabb gittegyletet akarnak létrehozni, hanem tevékenyen kívánják Magyarország szekerét a kátyúból kitolni, ugyanakkor nem titkolt céljuk a reprivatizáció is.

A lemezgyár helyén. Az 1885-ben Egerben alapított Első Magyar Lakatos- és Lemezárugyár helyén ma már zöld park, mögötte egy szálloda, szomszédságában pedig a nemrégiben felújított Török fürdő áll. Az üzem hajdan a dohánygyár mellett a legtöbb munkást foglalkoztatta a városban, ezért a parkban Galambos Tamás Aladár, az egykori tulajdonos, Kollmann János leszármazottja kezdeményezésére az önkormányzat, az Egri Városszépítő Egyesülettel, valamint a jogutód Schoen & Sandt Hungary Kft.-vel karöltve emlékművet avatott. Ez volt egyben a nemzeti tőkés kör első nyilvános szereplése is, ahol Habis László, Eger polgármestere, Bánhidy Péter, a megyei iparkamara elnöke, Csizmadia László, a jogutód vállalat igazgatója, valamint a nemzeti kör képviseletében Pallavicini Zita méltatta a lemezárugyár el nem múló érdemeit.

Elterjedt az a téves nézet, hogy a patrióta, nemzeti szellemű emberek tőkeellenesek, ezen a megítélésen szeretnénk változtatni – mondta lapunknak Galambos Tamás Aladár arról, mi késztette a nemzeti tőkés kör egyesület alapítására. Mint kifejtette, hitelesen akarják képviselni azt a szellemiséget, amit rajnai típusú kapitalizmusnak hívnak. – Szeretném hangsúlyozni, hogy nem egy politikai szervezetet, ugyanakkor nem is egy gittegyletet, egy rossz magyar kezdeményezést akarunk tető alá hozni. 2010 első felében informáljuk majd a közvéleményt a hivatalos megalakulásunkról – fejtette ki.
Céljaik közt említette, hogy a mai aktív, nemzeti szellemű tőkésekkel, csoportokkal felvegyék a kapcsolatot.
Kijelentette: nem tartható tovább a jelenlegi „tulajdoni mocsár” sem, vagyis szervezetüknek nem titkolt terve felhívni a figyelmet az elmaradt reprivatizációra, mert mint hangsúlyozta, a rendszerváltozás-kori kárpótlás inkább volt megalázó, mintsem valóságos kártérítés. – Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy a mai tulajdonosok tulajdonjoga nem vonható kétségbe, de egy ésszerű, reális diskurzus elindítását mindenképpen várjuk – magyarázta lapunknak Galambos.
A nemzeti tőkés kör a két világháború közötti időszakra jellemző, szociálisan is érzékeny nemzeti kapitalista szemléletet újra a közgondolkodás részévé akarja tenni, azt, amely a Horthy-korszakban jellemezte a honi gyáriparosokat. Ezenkívül szeretné iparunk régi híres, mára elfeledett termékeinek újrafelfedezését, hungaricumnak számító találmányok, eszközök, tárgyak modern változatának piacképessé tételét; családi összeköttetéseiket összefogva pedig visszatérnének régi partnereikhez, és megjelennének az egykori piacokon is.
Nem utolsósorban az egrihez hasonlóan szeretnének ma már nem álló egykori gyárak, üzemek helyén emlékműveket állítani, történetükről kiadványokat jelentetnének meg.
A kör szociális és etikai irányvonalait Hoppál Bulcsú teológus, filozófus szabja majd meg, Cservák Csaba, a Független Jogászfórum elnöke pedig jogi kérdésekkel foglalkozik.
Emellett lesznek további, úgynevezett belső körök is, amelyek a környezetvédelemmel, városszépítészettel foglalkoznak majd a leendő egyesületben, amely eddig tizenkét családdal áll kapcsolatban, s ez egrin kívül már szerveződik a budapesti és a bécsi kör is. Tervük, hogy a Monarchia területén minden nagyobb városban megalakuljon egy-egy csoport, amelyek egymásra épülve szorgoskodhatnak az ország gyarapodásán.