Patrióták vagyunk, ha olcsó a termék

Évek óta súlyos gondokkal küzd a hazai élelmiszeripar, a pénzügyi válság ezért igen gyenge állapotában érte az ágazatot. A kormány által bejelentett segélyprogram, amely a piacinál kedvezőbb feltételekkel felvehető hitellehetőséget jelent, nem oldhatja meg a gondokat, legfeljebb egyes cégek még nyernek vele egy kis időt.

Sorra zártak be az elmúlt években olyan nagy múltú élelmiszer-ipari vállalatok, mint a Szerencsi Cukorgyár, a Herz szalámigyár vagy éppenséggel a Zalabaromfi. Ezért nem meglepő, hogy a Kopint-Tárki és az Agrár Európa Kft. által elkészített legfrissebb Agrármonitor-tanulmányban a szakértők egyenesen úgy fogalmaznak, hogy az agrárium problematikus területei közül az élelmiszeripar helyzete a legaggasztóbb. A termelés évről évre csökken, s az idén az uniós csatlakozás előttinek már kevesebb mint nyolcvan százalékát teszi ki. A belföldi piacvesztés mértéke még nagyobb, eléri a harminc- százalékos szintet, vagyis 2004 óta ennyivel kevesebb magyar áru sorakozik az élelmiszerboltok polcain. Ez azt is jelenti, hogy a közösség régi tagállamaiban működő cégek saját piacukról szorítják ki a magyar élelmiszer-ipari vállalkozásokat. Tehetik ezt azért, mert a magyarok igen alacsony fizetőképességgel bírnak, ezért nagyon árérzékenyek, vagyis leginkább azt veszik, ami olcsó. Több tanulmány is kimutatta már, hogy honfitársaink többsége leginkább csak szóban patrióta, amennyiben ezt a pénztárcájával is bizonyítania kellene, úgy már inkább hajlik a globalizmus elfogadására.
Bár az unióhoz való csatlakozásunkkal az exportunk is növekedett, ám ez igencsak mérsékelt ütemben történt, s jóval kisebb súlya miatt nem volt képes ellensúlyozni a hazai eladások zuhanását. Az Agármonitorban olvasható adatok szerint az élelmiszeripar eredménye 2002 óta csökken – közben két évig stagnált –, 2008-ban pedig negatívvá vált. A gyenge kilátásokat jelzi a külföldi befektetők menekülése: a külföldi részesedés az élelmiszer-ipari jegyzett tőkéből 2000-ben még 63 százalékos volt, 2006-ban már csak 47 százalékos. A kivonuló külföldi feldolgozók helyét hazai vállalkozások nem tudják betölteni. Az ágazatban tapasztalt gyenge pénzügyi mutatók és a válság miatt a banki hitelezés akadozik. Jelenleg az élelmiszer-ipari cégek legfőbb gondja a folyamatos termelés finanszírozása. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) által kezdeményezett forgóeszközhitel-konstrukció eddig csak csekély eredményeket hozott – öt társaság vette igénybe –, s a legsúlyosabb helyzetben levő cégeken eleve nem is tud segíteni. Az egyes iparágak helyzete differenciált, de inkább csak a nagyon rossz és a még elfogadható állapot között változik. Az ezredforduló óta egyes iparágak korábbi méretük töredékére zsugorodtak: a hús- és a baromfihús-feldolgozás (vágóhidak) a kétharmadára; a sör-, az édes- és a malomipar csaknem a felére; a cukoripar egyötödére, a dohányipar egyhatodára. Az Agrárgazdasági Kutatóintézet adatai szerint az 1990-es évek elejéhez képest az élelmiszeriparban a foglalkoztatottak száma is a felére zsugorodott.