Titkos társaságok

Mindaz, ami az EMFESZ-szel történik, elválaszthatatlan része az évek óta tartó orosz–ukrán gázcsörtéknek. A részben orosz, részben türkmén eredetű földgázt a kilencvenes években egy Itera nevű társaság szállította Ukrajnába, illetve tranzitálta tovább, ám 2002-ben az Eural Trans Gas, egy titokzatos hátterű, Magyarországon bejegyzett cég szerezte meg ezt a jogot. Gazprom, az orosz fegyver című könyvében a Valerij Panyuskin–Mihail Zigar újságírópáros leírja, hogy a társaság, melynek ügyvezetője a rendszerváltás előtt a központi bizottsági tag Knopp András volt, hamar rossz sajtót szerzett magának azzal, hogy egyesek a csalással, sikkasztással és egyéb bűncselekmények vádjával az Egyesült Államok által körözött Szemjon Mogiljevicset sejtették a hátterében. Részben az átláthatatlanság miatt döntött úgy a Gazprom, hogy megválik a társaságtól, és helyébe a RosUkrEnergo került. A tulajdonosi kör itt sem volt tisztább, mint az Eural Trans Gas esetében. A svájci bejegyzésű cég részvényeinek a felét a Gazprom birtokolta, másik felét pedig a Raiffeisen Investment kezelte, de a tulajdonos kiléte sokáig ismeretlen volt. Mindazonáltal a RosUkrEnergo megörökölte az Eural Trans Gas teljes szerződésállományát, beleértve a türkmén gázszállítás jogát is.
A társaság nem sokáig tevékenykedhetett botrányoktól mentesen. A céget két hónappal az ukrajnai „narancsos” forradalom előtt jegyezték be. Putyin biztos volt benne, hogy a választásokon nyer a korábbi ukrán politikai garnitúra, de nem így történt, az új kormányfő, a szintén a gáziparból induló Julija Timosenko pedig rossz szemmel tekintett a RosUkrEnergóra, és az Iterát szerette volna visszahozni az üzletbe. 2005 nyarán már arról cikkeztek az ukrán lapok, hogy az Eural Trans Gas– RosUkrEnergo csere csak a látszat kedvéért történt, mert az új kereskedőcég éppúgy Szemjon Mogiljevics érdekeltségéhez tartozik, mint a régi. Egy évvel később azután – az Egyesült Államok érdeklődése nyomán – kiderült: a RosUkrEnergo fele egy Dimitro Firtas nevű üzletemberé, és korábban ő volt az Eural Trans Gas tulajdonosa is. Nem mellékesen az övé a Mabofi Holding, amely az EMFESZ Kft. felett rendelkezett egészen addig, ameddig azt Góczi István ügyvezető el nem adta a RosGasnak. Firtas többször is cáfolni igyekezett, hogy Mogiljevics „beépített embere”, de ennek gyanúját sohasem sikerült lemosnia magáról.