Újabb furcsa delegálás az NKA-nál

Az NKA elnöke gúnyt akar űzni a kortárs magyar művészetet képviselő szervezetekből – nyilatkoznak az érintettek annak az ügynek a kapcsán, amely a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) Képzőművészeti Szakmai Kollégiuma új tagjainak a kinevezéséhez kötődik. A művészek úgy érzik, a demokráciával játszadoznak azok, akik azt szeretnék, hogy a szervezetek asszisztálásukkal hagyják jóvá az új tagok miniszteri kinevezését.

Az NKA Képzőművészeti Szakmai Kollégiumában 2009. december 31-i dátummal két művészettörténész megbízatása jár le. Mivel a törvény szerint a kollégium tagjainak a felét a kulturális miniszter nevezi ki, s a két szakember az utóbbiak közé tartozik, mi sem lenne természetesebb, mint az, hogy a miniszter ezúttal is él jogával, s rövid úton meg-, illetve kinevezi az új tagokat. Ezúttal azonban, fogalmaznak az érintett szervezetek képviselői, furcsa kanyarral történik a kinevezés: a kollégiumban érintett szakmai és társadalmi szervezetekhez levél érkezett, amelynek írója, Bán András, a Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége Magyar Tagozata elnöke arra szólítja fel őket, hogy a „delegálási eljárásban vegyenek részt… Mindkét helyre Miniszter úr saját hatáskörében nevez ki a tagokat, a Kollégiumban érintett szakmai és társadalmi szervezetek javaslattévő szerepkörrel felruházottak, a Miniszter úrnak ez esetben (sic!) nincs megbízási kötelezettsége.” Szó esik a levélben arról is, hogy az érintett szervezeteknek elismert, nagy tudású szakembert kell megnevezniük, aki ugyanakkor évi 15 napot az NKA-ügyeknek tud szentelni. Nélkülözhetetlen továbbá, hogy legalább alapszinten rendelkezzen számítógépes ismeretekkel, és vállalja, hogy vagyonnyilatkozatot tesz. Az ilyen szakemberek kiválasztására a levél körülbelül tíz napot adott az érintett szervezeteknek, lévén, hogy november 2-án adták postára és a delegáltak megválasztására november 13-ra hívták össze az érintett szervezetek képviselőit a Műcsarnok előadótermébe, ahol azután a jelöltek listáján szereplő nevek közül titkos szavazással „megválasztják a delegáltakat és javaslatot tesznek a delegáltak elfogadására”.
Olyan javaslat megtételére kértek fel bennünket, – mondja a fentiekkel kapcsolatban Butak András, a mintegy harminc tagszervezetet, mintegy kétezer alkotót tömörítő Magyar Képzőművészeti és Iparművészeti Társaságok Szövetsége elnöke – aki egyébként egy olyan levelet kapott, amelynek megszólításában saját neve helyett csak a „Kedves Kolléga” olvasható –, amelyről már előre kijelentik, hogy azt a miniszternek nem kell figyelembe vennie. Ez pedig a demokrácia megcsúfolása, hiszen az új választási ciklusba átmentett új kollégiumi tagok kapcsán majd arra lehet hivatkozni, hogy „hiszen megszavaztattuk az ügyben az érintett egyesületeket”. Hasonlóképpen vélekednek a kortárs magyar művészet más meghatározó szervezetei, a szintén mintegy kétezer tagot számláló Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, a hatezer tagot tömörítő Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, a Magyar Festők Társasága, a Magyar Grafikusművészek Szövetsége, a Szobrásztársaság, és még jó néhány, a kortárs művészet egyes ágait, műfajait képviselő csoportosulás vezetői, s úgy döntöttek, hogy a delegálási eljárás legitimizálásában nem kívánnak részt venni. Annál is kevésbé, mert továbbra sem értik, hogy mi motiválta egy évvel ezelőtt Harsányi Lászlót, az NKA elnökét, hogy a Képzőművészeti Szakmai Kollégium tisztújítási folyamata koordinálásának feladatát egy szó indokolás és köszönet nélkül elvegye a feladatot addig panasz nélkül ellátó Magyar Képzőművészeti és Iparművészeti Társaságok Szövetségétől és a párizsi székhelyű és bejegyzésű nemzetközi szervezet, a Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége Magyar Tagozatnak (AICA Section Hungary) adja. Ennek alapszabályából az is kiderül, hogy nem a magyar tagozat az AICA-tag, mint szervezet, hanem a tagjai egyénileg, akik azután a magyar tagozatot létrehozták és a bíróságon bejegyeztették.
Így történt meg, hogy pénteken délután a meghívott majdnem húsz szervezet közül csupán négy vett részt a „delegálásban”. A „vendéglátó” AICA magyar tagozatán kívül a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület, a pécsi Közelítés Egyesület és restaurátorok szakmai egyesülete. Maga a levélíró, Bán András nem volt ott az összejövetelen – ennek a gesztusnak az okát firtatva az előzmények után akár még azt is gondolhatják a méltatlan eljárás ellen távollétükkel tiltakozó művészeti egyesületek tagjai, hogy az „érintett” azért nem volt jelen, mert a kortárs magyar művészet igen vékony szeletét képviselő jelenlévők éppen az ő személyét ajánlották első helyen kinevezésre a miniszter figyelmébe.