Végigúsztattak egy rózsaszínű koporsót a Canal Grandén, majd a Velence halálát jelképező tárgyat a városháza elé helyezték a helybéliek – a szombaton megrendezett szimbolikus temetéssel a lakosság drasztikus csökkenésére akarták felhívni a figyelmet a velenceiek. Az Adria királynőjeként emlegetett lagúnavárost az 1950-es években még háromszázezren lakták, mára ez a szám mindössze hatvanezerre tehető. Az elkeserítő tendenciáért elsősorban a turizmust hibáztatja a lakosság, ugyanis egyre több szálloda és szuveníreket árusító bolt nyílik, hogy kiszolgálja az évi mintegy húszmillió külföldi és belföldi látogatót. Eközben pedig az egekbe szöktek az élelmiszer- és ingatlanárak, nincsenek olcsó üzletek és kevés a munkahely. Sok velencei ezért dönt úgy, hogy Olaszországon belül új, megfizethetőbb otthont keres magának.
Már két évvel ezelőtt elterveztük, hogy ha a lakosság száma hatvanezer alá csökken, rendezünk egy áltemetést – mondta el a BBC-nek Matteo Secchi, az esemény egyik szervezője.
Mások ugyanakkor még korainak tartják a gyászt. Bár nemrég valóban 59 992 főre csökkent a Velence történelmi központjában élők száma, a ceremónia napján már hivatalosan ismét meghaladta a hatvanezret, igaz, csak huszonöt fővel. A város lélekszámát nyomon követő Mara Rumiz szerint ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról a mintegy százhúszezer emberről sem, akik a Velencéhez tartozó szigeteken, Muranón vagy Lidón élnek. Ennek ellenére az AFP-nek nyilatkozó szakértő is egyetértett azzal: biztatni kell a helybélieket, hogy ne költözzenek el, s meg kell akadályozni, hogy kizárólag turistacélponttá váljon a város.

Menekül a Tisza, tüntetik el a nyomokat, de már késő