A jelkép nem szégyellni való valami

Sokéves gyakorlatnak megfelelően az idei adventben is megjelentek az utcai környezetet meghittebbé tevő, nagy fakeresztek a forgalmasabb tereken, hogy megállásra késztessék a jobbára ünnepi vásárlásokra összpontosító, rohanó embereket, emlékeztetve őket a kétezer évvel ezelőtti, világot fordító eseményre. Szent Máté evangéliumából vett feliratuk is hirdeti: Velünk az Isten!, s szelíden kíván boldog karácsonyt a keresztény Magyarországnak. (A „kellemes” és „gazdag” jelzők bárkinek szólhatnak…) Különös, hogy kritikus megnyilvánulást keltett ez a szelíd, békés ünnepre figyelmeztető, gyertyagyújtásra, netán elmélkedésre és imádkozásra ösztönző jelkép, a (kettős) kereszt, amely ráadásul minden magyarnak is ismerős kell hogy legyen, lévén ez régi, meg a húsz éve örvendetesen feléledt állami jelképünknek, a címernek is fő alkotóeleme.
Azt a körülményt viszont, hogy valamilyen szervezethez kötődne a keresztállítás gondolata és az évenkénti kivitelezése, s hogy ez a szervezet miféle, kevesen ismerik. Jobbára csak akkor, ha az egyház felemeli a szavát, mondván: ebben a „politikai célú akcióban” papok az egyházi vezetés tudta nélkül vettek részt. Persze, egyházi előírásokba nem ütközik, hogy a legszentebb ereklyére emlékeztető, s a kezdetektől nagy tiszteletnek örvendő jelképet kiviszik és megáldják. Nagyon is helyeselni kellene, hiszen a mi legújabb korszakunkban volt olyan negyven esztendő, amikor a Jézus Krisztusra utaló jelképet még a (csak kivételesen, kevés számban engedélyezett, új) templomokra sem engedélyezték felhelyezni, és örülhettünk annak, hogy az útszéli kereszteket szerte az országban meghagyták. (Szomorú, hogy mai Európánk szinte ugyanide „fejlődik” a tolerancia jegyében…!)
Nem célszerű tehát, nem okos tett a mostani elhatárolódás. Különösen akkor nem, amikor jelen két évtizedünkben újra megjelent a keresztdöntögetés harcosan ateista, liberális gyakorlata – hogy csak a Városliget melletti Regnum Marianum korábbi, és a pomázi legújabb gyalázatos tettre utaljunk. S különösen akkor sem, amikor van éppen elég reális indok a tiltakozásra: például az Andrássy úton nyár végén immár rendszeres „másságos” felvonulások megfontoltan tudatos blaszfémiája, vagy az egyházakat s azok közoktatását súlyosan károsító támogatásmegvonás. Márpedig ezek nemcsak sérthetik bárkinek is a jóérzését, hanem akár a Btk.-ba, illetve nemzetközi szerződésekbe is ütköznek.
Farkas Zsolt
Budapest