A párt ökle visszaüt

A kommunistákat tényleg különleges anyagból gyúrták: engedelmesség, hazugság, párthűség. A cél szentesíti az eszközt esetükben tökéletesen működött. Noel Fieldet is Szűcs hozta el Prágából, ahol letartóztatták, megkínozták, mint kémfőnököt, miközben hithű kommunistaként egy svájci segélyszervezet főnöke volt.

Szűcs Ernő neve a rendszerváltás környékén tűnt fel. Talán Szász Béla Minden kényszer nélkül című önéletrajzi írásában vagy máshol említik Szűcs Ernő ezredest mint Péter Gábor helyettesét, az ÁVH korlátlan urát. Akkor, a nagy leleplezések idejében mást is megtudtunk. Azt, hogy fivérével, Szűcs Miklóssal együtt agyonverték az ávósok vallatás közben. Nem szépítve a dolgot, Rákosi parancsára addig verték őket, amíg belehaltak a verésbe, aztán a savkádban eltüntették a holttesteket.
Hogy miért érdekes ma ez? Kevésbé ismert adaléka a kornak. Nyilván a kommunisták szeretnék elfelejteni, hogy volt olyan helyzet Magyarországon, amikor koncepciós perekben egymást irtották. Nem voltak elegendők a szabotázzsal és más hazugságokkal börtönbe küldött tömegek, a téeszbe berugdalt parasztokkal teli pszichiátriák, az elvtársak szovjet módra egymást juttatták börtönbe, akasztófára, vagy „csak” agyonverték őket. Felületes nézőnek is szemet szúr, hogy az ötvenes évek ítéleteinek többségében a szocialista államrend megdöntése a vád. Családom rokonát például az juttatta a siralomházig, hogy valaki megkérdezte tőle, merre van a budaörsi repülőtér. Amikor válaszolt, azonnal letartóztatták, perceken belül angol kémet csináltak belőle, azután halálra ítélték, majd megkegyelmeztek neki. Hetekig volt siralomházban, nevelési célzattal. Természetesen soha nem volt kém, csak rossz testvérei voltak: két repülőtiszt. Ennyi kellett a szocialista államrend megdöntéséhez.
Szűcs Ernő a Szovjetunióból jött haza, s mint az Államvédelmi Hatóság második embere, keményvonalas kommunistaként mindenkiben trockista elhajlót látott. Vadászott rájuk. Akkoriban trockistának lenni halálos bűn volt. Szűcs komoly besúgógárdát foglalkoztatott, többek közt közvetlenül neki jelentett Máriássy Félix filmrendező felesége, Máriássy Judit. Máriássy Jucó az Élet és Irodalom publicistája volt. Amikor a pályára kerültem, mint extravagáns állócsillag ragyogott a magyar közélet egén. Mozgalmi múltja, illegális kommunista dicsfénye beragyogta az amúgy szellemes, végletekig elfogult, hebrencs Máriássy Jucót és környezetét, hiszen mindenütt otthon volt, filmben, irodalomban, világi és helyi politikában. Gyors ítéleteit a tapasztalt kommunista mozgalmi nimbusza szentesítette. És most? Évtizedek múltán kiderült, hogy Szűcs Ernő közvetlen informátora volt. A keserűség, és szomorúság, ami utólag is elfogja az embert, és amitől sok mindent ma egészen más fénytörésben lát, csakis azt mondatja, hogy még most sem késő minden ügynöklistát napvilágra hozni. Nincsen szó bosszúról vagy elégtételről. A tisztánlátás fontos, mert félmúltunk ma is zavaros, hazug, tele érthetetlen eseményekkel, amelyeket végre a helyükre kellene tenni.
Ebből az adósságból törlesztett Huszár Tibor, amikor nemrégiben megjelent A pokol malmai című dokumentumkötete, amely Szűcs Ernő ÁVH-s ezredes ügyét és ügyének elágazásait vizsgálja. A könyvből semmit sem lehet idézni, de talán érzékeltetni lehet némi szabad narrációval, mi is történt a Szűcs testvérekkel. Mint említettük, Szűcs Ernő élet-halál ura volt az ÁVH-nál. Abban az időben állítólag Rajk László belügyminiszter nem adott elég pénzt a cégnek, így történhetett, hogy Szűcs Ernő mint önkéntes bankár vagy pénzfeltöltő automata, eszelős mennyiségű értéket szerzett a hatóságnak. Lefogásakor végeláthatatlan leltári listák árulkodtak az általa elkobzott, elvett vagy elzabrált, zárolt értékekről: márkás karórák, aranyláncok, táskák, tört arany, arany fülbevalók, arany melltűk, briliánsok, gyémántok, elefántcsont, arany töltőtollak, szelencék, zsebórák, ezüst ékszerek, tömbezüst, jegygyűrűk, karkötők, Napóleon-aranyak, régiségek, fényképezőgépek, svájci frank, angol font, aranypénzek, töménytelen dollár, ezüstpénzek, tömött betétkönyvek és pénz a világ minden tájáról. Ezeket az ÁVH működésére szerezte Szűcs, jellemző módon semmiféle papírok, számlák nem igazolták a tranzakciókat. Tág teret adunk az olvasó fantáziájának, kiktől kobozták, rabolták, vették, lopták el ezt a töménytelen mennyiségű értéket, nevezzük eltűnt nemzeti vagyonnak. Az ÁVH ebben az időben titkos üzemeket is fenntartott, amelyek bevétele a cég kasszáját gazdagította. Mindezt természetesen titokban, nehogy a „népi demokrácia” illúziója sérüljön. Persze a Rajk-per mérföldkő volt, rohanás a legsötétebb diktatúrába, Rákosi eszelős gondolatmenetét igazolandó. A Rajk-per végső változata a szovjet cég magyar hangjai, Bjelkin és Jevdokimenko ezredes, irigyelt volt csekisták alkotásai. A forgatókönyvbe így került be a Tito-szál, a jugoszlávok ugyanis elcsellengtek a szovjet táborból, és nem kértek a tájékoztató iroda gyámkodásából. Sztálin éktelen dühbe gurulva tagadta meg és nevezte ki ősellenségnek, fasiszta láncos kutyának Tito marsallt. Aki Rajk letartóztatása előtt nem sokkal még államfőnek kijáró ceremóniával látogatta meg Budapestet. Ittlétekor még a csatornafedelek alatt is ávósok lesték a diverzánsokat.
A Rajk-per tele van hazugságokkal, de a paksi csőszkunyhó legendáját még Farkas Vladimírék sem hitték el. Rengeteg csőszkunyhót kellett fényképezniük, hogy Rákosi kiválassza a neki tetszőt. Elmebaj? Az hát, ahogyan az ÁVH orvosának, dr. Bálint Istvánnak a kézikönyve arról, hogyan kell úgy verni az ávón, hogy utólag ne látszódjon a verés nyoma. Sokáig tartotta magát a legenda, hogy Szűcs Ernő levelet írt Sztálinnak, hogy Rákosi alatt nem jó felé mennek a dolgok, és hogy az ezredesnek ez a levél lett a végzete. Legenda, mint a savkád is. A valóság, hogy Szűcs Ernő a Rajk-per hullámverésének áldozata. Mint tevőleges részvevőjének, Rákosi nem szánt mást neki, mint a pusztulást. Érdemes beleolvasni ezekbe a korabeli kihallgatási jegyzőkönyvekbe. Hajmeresztő hülyeségek, komolytalan vádak, ostoba állítások, amelyeket veréssel, kínzással, éheztetéssel, megalázással, gúzsbakötéssel csikartak ki, vagy a párt mint szakrális idol volt a kényszerítő eszköz. Folyékonyan vallottak egymásra soha meg nem történt dolgokat, soha meg nem valósult bűnöket.
A kommunistákat tényleg különleges anyagból gyúrták: engedelmesség, hazugság, párthűség. A cél szentesíti az eszközt esetükben tökéletesen működött. Noel Fieldet is Szűcs hozta el Prágából, ahol letartóztatták, megkínozták, mint kémfőnököt, miközben hithű kommunistaként egy svájci segélyszervezet főnöke volt, de a Rajk-perben döntő szerepet szántak neki. Field szabadulása után itt telepedett le, és ugyanolyan merev kommunista maradt. Szűcs ezredest viszont letartóztatták, Londonban élő testvérét, Miklóst hazahozták, és szintén lefogták. Elborzasztóak azok az önostorozó önéletrajzok, amelyeket vele is megírattak. Beismerés, esengés, szégyenkezés, önfeladás. Szűcs a testvérét is elárulja. Rákosi kiadja a parancsot: verjék őket úgy, hogy ropogjanak a csontjaik. Napokig verték őket, mikor is a verőlegények túlteljesítenek, és agyonverik tegnapi főnöküket. A testvérek soha többé nem térnek magukhoz. Bálint István csak a halál beálltát tudja rögzíteni. A boncolási jegyzőkönyvet Bauer Miklósné ÁVH-s százados jegyzi (idézett mű, 111. old). Rákosi tombol, micsoda falattól esett el. Amikor megindul a perek felülvizsgálata, 1954 táján hirtelen nincs felelős.
Mintha a mába ugranánk, s Gyurcsányt és haverjait hallgatnánk. Ott sem voltam, nem ütöttem, csak papírt vittem, csak injekciót adtam, operatív főnök voltam, benn sem voltam. Gyáva hazudozás a tisztázások helyett, végül a pokol alja a váci vasúti töltés árkából és máshonnan előkerült holttestek meg a hiányzó tíz személyé, akikről ma sem tudjuk, hol vannak elkaparva.
Nem árt néha ilyesmiket is olvasni. Csak hogy tudjuk, a mai elvtársak milyen szellemi-ideológiai forrásokból merítenek.