A rejtélyes Omninvest

Érthetetlen, a gyógyszer liberalizációja miért nem terjed ki odáig, hogy a patikákban a külföldi gyártó cégek oltóanyaga is hozzáférhető legyen. Mint ahogy arra sincs magyarázat, hogy miért köt sokmilliárdos üzletet a kormány ismeretlen tulajdonosi hátterű céggel

Tényleg itt van nyakunkon az újinfluenza-járvány. Szinte naponta kapjuk a sokkoló híreket a halálesetekről. A betegség megelőzésére szolgáló, a kormány által biztosított vakcina hatékonyságáról, esetleges mellékhatásairól a nyilvánosság előtt a közbizalmat próbára tevő szakmai vita folyt. A polgárok eldönthették, kinek hisznek, a házorvosuknak, az ismert genetikusnak, avagy a magukat a nyilvánosság előtt beoltató politikusoknak.
A botrányosan gyengére sikerült egészségügyi felvilágosító kampány ellenére a halálesetekről szóló hírek hatására az emberek most már tömegesen kérik a védőoltást. Tagadhatatlan tény: megnehezítette a járványra való felkészülést, hogy mára hiteltelenné vált az egészségügyi kormányzat, és hogy a magyarországi influenza elleni védekezéshez szinte kizárólagos joggal védőoltást szállító Omninvest nevű cég tulajdonosi hátterét mind a mai napig sűrű homály fedi.
Korábban elképzelhetetlen volt, hogy az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága többszöri ülésezést követően azzal álljon a nyilvánosság elé: a Nemzetbiztonsági Hivatalnak (NBH) nem sikerült kiderítenie, kik állnak tulajdonosként a kormánnyal hosszú éveken át szerződéses kapcsolatban lévő cég mögött. És most ez történt. Nem tudják, kik a tulajdonosai az Omninvestnek, amely cég influenza elleni vakcinával látja el az országot másfél évtizede. Ennek két lehetséges oka van: vagy hazudnak nekünk, vagy alkalmatlan emberek őrködnek nemzetbiztonságunk felett.
Az Omninvest 1995 óta gyakorlatilag versenytársak nélkül, költségvetési pénzből állítja elő az influenza elleni vakcinákat, évente átlagosan körülbelül 1,3 millió ampullányit. Idén pedig hatmilliót. Egyes becslések szerint az utóbbi 14 évben körülbelül 15 milliárd forintot fizetett ki ennek a cégnek a magyar állam, ezek szerint úgy, hogy nem tudja, valójában kikkel üzletel. A nemzetbiztonsági illetékesek, úgy tűnik, az utóbbi 14 évben Csipkerózsika-álmát aludták. Nem olvastak, nem láttak, nem hallottak semmit, ami vizsgálódásra késztette volna őket. Vagy kitört rajtuk az őszödi szindróma. Hiszen ha tényleg nem tudják, kiket gazdagít az Omninvest-vakcina biznisze, akkor akár a nemzetközi terrorizmust is finanszírozhatják annak hasznából.
Jobb esetben az iraki demokratizálódási folyamatot segítik belőle, és csupán fedősztori a vakcinagyártás. Ez nem is olyan nagy képtelenség, ha figyelembe vesszük, hogy három évvel ezelőtt arról számolt be a sajtó: egy titokzatos „Attila sejk” értékesítheti a magyar madárinfluenza elleni vakcinát az arab világban. 2006 áprilisában arról számolt be egy hírügynökség, hogy 29 arab országra kapott forgalmazási engedélyt az iraki bejegyzésű Iraqi Investment Group Holding Co., amelyet Szemir Szabih Kelil al-Dulaimi (avagy ahogy itthon nevezték: Attila sejk) vezetett. Attila sejket korábban a Szaddám Huszeinnel szembeni ellenállás magyarországi vezetőjeként tartották számon. És akit az MSZP erzsébetvárosi szervezetének honlapján akkoriban az iraki független kormány elnökének titulálták.
A H1N1 reklámozásában ugyancsak szerepet vállaltak a szocialista politikusok. A gerjesztett őrület odáig fokozódott, hogy az országos tiszti főorvos a madárinfluenza ellen kifejlesztett vakcinával a kamerák előtt még be is oltatta magát. Az orvosokra tartozó szakterületen pojácaként viselkedő politikusok tehetnek róla, hogy a mostani járvány veszélyét nem sikerült kellő időben megértetni az emberekkel, hogy a bizalomvesztés már olyan mértékű, hogy a kormány által ajánlott vakcina jóságában is kételkedtek. Az Omninvest 1995 óta jelentős állami beszállító, a hagyományos humáninfluenza elleni oltóanyagot is e cég állítja elő.
Időről időre felmerült a kritika, hogy az állami források felhasználása, a cég tulajdonosi háttere nem látható át. 1997 végén Surján László képviselő interpellációban firtatta a ciprusi tulajdonosi hátteret. Akkor is az NBH vizsgálatára hivatkozva igyekezett megnyugtatni őt Keller László államtitkár. Az első Omninvestet érintő botrány 2005 végén robbant ki, amikor a Magyar Nemzet nyilvánosságra hozta, hogy december 19-én kétnapos határidővel kétmilliárd forint elnyerésére írt ki pályázatot a Magyar Bálint oktatási miniszter által felügyelt Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal. A pályázónak az influenza A vírus okozta pandémia elleni védekezés K+F feladatait kellett két nap alatt papírra vetnie. És ez minő véletlen, egyedül az Omninvestnek sikerült. Ráadásul még kétmilliárd MFB-hitelt is beígértek a cégnek. Rácz Jenő akkori egészségügyi miniszter a cég tulajdonosi hátterére vonatkozó kérdésekre lázas igyekezettel próbálta eloszlatni a kételyeket: ugyanazt nyilatkozta, mint Keller, az NBH átvilágította a céget, és mindent rendben talált. Akkoriban egyébként bomba üzletként emlegették kormányzati körökben a vakcinabulit. Azt mondták, majd tőlünk vásárol az egész világ, s a befolyó pénz 14 százalékát visszakapja az állam. Rácz Jenő azzal vakította a népet, hogy akár százmilliárd forintos bevételünk is lehet a vakcinaüzletből – de a „nagy biznisz” elmaradt. Az Omninvest most is szinte kizárólag a magyar kormánnyal képes üzletelni, a sertésinfluenza-járványnak köszönhetően hatmillió vakcinára sikerült szerződést kötnie.
Nem lehet kétségünk afelől, hogy a hazai piacon szinte kizárólagos joggal jelen lévő Omninvest busás nyereséggel működik. Hiszen kreatívan könyvelnek. Ha nem így lenne, akkor a cég szóvivője készségesen válaszolt volna a HVG kérdésére, amikor a lap a feltűnően magas, 1,3 milliárd forintra, az árbevétel több mint felére rúgó, a költségek között elszámolt, igénybe vett szolgáltatások értékének részleteit firtatta. Mint ahogy az is figyelemre méltó, hogy a bevételének túlnyomó többségét magyar költségvetésből szerző társaság 98 százalékos tulajdonosa a titokzatos Sumpter Ltd. mind a mai napig az adóparadicsomnak számító Ciprusra van bejegyezve, annak ellenére, hogy a kormány ádáz harcot hirdetett az adókikerülő cégek ellen. Vélhetőleg az adóoptimalizálás mellett még fontosabb szempont az Omninvest tulajdonosai számára, hogy a személyüket rejtve tudják tartani. Hiszen annak a cégnek, amelyiknek a kedvéért kétnapos határidőre ír ki egy kétmilliárd forintos vissza nem térítendő támogatásról szóló pályázatot a kormány, ugyancsak közel állónak kell lennie.
A HVG egy neve elhallgatását kérő, az egészségpiacon otthonosan mozgó forrásra hivatkozva közölte, hogy az Omninvest többségi tulajdonosa, a Sumpter mögött három magyar állampolgár áll. Ketten közülük az állambiztonsághoz kötődő nyugdíjasok, a harmadik magyar korábban az egészségügyi igazgatásban dolgozott. Az informátor – a saját biztonságára hivatkozva – nem mondott neveket. Az állambiztonsághoz kötődő tulajdonosi szálat erősítheti az a napvilágra került információ, miszerint az Omninvest felügyelőbizottságában 2001-től 2004-ig benn ült egy Kaizinger Zoltán nevű személy, akit azzal a Kaizinger Zoltánnal azonosítottak, aki a rendszerváltás előtt a pártállami titkosszolgálat tisztje volt.
Mindenesetre furcsa, hogy a verseny árleszorító hatásának jótékonyságát fennen hangoztató szocialisták, ha a berkeiken belüli cég üzleti érdekei úgy kívánják, szívesen kikerülik a közbeszerzési eljárást. Érthetetlen, a gyógyszer liberalizációja miért nem terjed ki odáig, hogy a patikákban a külföldi gyártó cégek oltóanyaga is hozzáférhető legyen. Mint ahogy arra sincs magyarázat, hogy miért köt sokmilliárdos üzletet a kormány ismeretlen tulajdonosi hátterű céggel, magára húzva ezzel a korrupció gyanúját. Vajon miért?