Az esélytelen jelölt bemutatása

Felszállt a fehér füst, azaz hivatalosan is megnevezték, ki lesz az MSZP 2010-es miniszterelnök-jelöltje. A kormánypárt erőviszonyait ismerőknek aligha okozott meglepetést, hogy a hosszúra nyúlt keresgélés eredményeként Mesterházy Attila készülhet majd a közelgő választási kampány frontemberének szerepére. A frakcióvezetőnek eddig mindent sikerült átugrania, miután az MSZP elnöksége után az országos választmány is ellenszavazat nélkül bólintott rá a személyére. Egyre valószínűbbnek tűnik, hogy a december 12-i kongresszus sem fog meglepetést produkálni, vagyis az ellenjelöltként többször is meglebegtetett Kovács Lászlónak a gratuláció maradt az egyetlen választása.
Mesterházy kormányfőjelöltsége nem tekinthető hirtelen jött ötletnek. Amióta nyilvánvalóvá vált, hogy Bajnai Gordon semmilyen szín alatt nem akar 2010 után a helyén maradni, kétségkívül az ifjú frakcióvezető neve hangzott el leggyakrabban a szóba jöhető esélyesek sorában. Korántsem az eddigi politikusi teljesítménye miatt vált azonban favorittá. Sokkal többet nyomott a latban, hogy az ő személye felelt meg leginkább a párton belüli legkisebb közös többszörös kritériumának. Emellett azért sem akadt valódi riválisa, mert a bohózattá váló tavaszi miniszterelnöki casting után az MSZP még egyszer nem engedhette meg magának a luxust, hogy megmaradt híveit a többes jelöléssel kergesse bizonytalanságba. Sajátos ízt ad Mesterházy személyének, hogy gyakorlatilag nincs esélye a miniszterelnöki poszt megszerzésére, mivel a kormánypárt népszerűségi indexe olyan mélységbe zuhant, hogy még egy kimagasló kampányteljesítménnyel sem lehet visszahozni a 2002-es vagy a 2006-os megméretések eufórikus napjait.
Egy analógiával élve Mesterházy Attila jelenleg Vona Gábor súlycsoportjában található, míg pártjának legnagyobb riválisa a Jobbik. A választás napja azonban még nagyon messze van, ezért óvakodni kell attól, hogy máris vesztesnek hirdessük ki a szocialistákat. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni a közvélemény-kutató intézetek előrejelzéseit és a közelmúltban megtartott időközi választásait sem. Ezek egyöntetűen azt sugallják, hogy az MSZP számára a képviselői mandátumok egyharmadának megszerzése is hatalmas siker lenne. Mesterházy Attilának tehát azért kell harcolnia, hogy pártja ne sodródjon olyan helyzetbe, aminek nyomán a lengyel baloldal sorsára jutva hosszú időre, akár több ciklusra is kénytelen feladni a választási győzelmi ábrándokat.
Sokféle szemszögből lehet nézni a jelöltségét, ám a következtetés minden esetben ugyanaz: csak részben tekinthető szerencsés húzásnak a kirakatba állítása. Kétségkívül mellette szól a fiatalsága, aminek köszönhetően mentes a pártállami időktől. Iskolai végzettsége, nyelvtudása, közjogi műveltsége szintén megfelelőnek tűnik. Valódi befolyással bíró, stratégiai döntések meghozatalára alkalmas feladata azonban eddig csupán egy volt, mégpedig a frakcióvezetőség. Az itt nyújtott teljesítményéről megoszlanak a vélemények, ám azt mindenképpen el kell ismerni, hogy a Bajnai-kormány megszorító intézkedéseinek támogatása során egységes volt az általa vezényelt képviselőcsoport, és a szabad demokratákkal is sikerült a többség fenntartásához szükséges együttműködést megteremtenie. Az előbbiekben felsorolt erősségeinek tárgyilagos számbavétele azt sejteti, hogy nem lesz lebecsülendő ellenfél a jobboldal számára.
Akadnak viszont gyenge pontjai is, ráadásul éppen ott, ahol talán a legfontosabb lenne a sebezhetetlenség.
Az első problémát az erkölcsi tisztakezűség és a politikai hitelesség jelenti. Mesterházy Attila két éven át politikai államtitkárként dolgozott az Ifjúsági és Sportminisztériumban. Ebbéli tevékenysége éppen arra az időszakra esett, amikor javában ömlöttek ki a pályázati pénzek a Zuschlag János nevével fémjelzett fiktív ifjúsági szervezetek kasszájába. Bár a kecskeméti bíróságon zajló per tanújaként tagadta, hogy tudomása volt Zuschlag üzelmeiről, a bíróságon elhangzott egyéb tanúvallomások mégis arra utalnak, hogy szavai nem teljesen fedik a valóságot. A tárca akkori közigazgatási államtitkára, Szilvásy György például azt állította, hogy a pályázati ügyek épp Mesterházy hatáskörébe tartoztak. A kampányidőszakba is belenyúló bírósági eljárás során még számtalan új információ láthat napvilágot, ám egy dolog máris bizonyosnak tűnik: Mesterházy Attila akkor is szorult helyzetbe kerülhet, ha esetleg kiderülne, hogy valóban nem volt tudomása a történtekről. Amennyiben ugyanis éveken át nem vette észre, hogy a hozzá hasonlóan ifjúságpolitikai vonalon nyomuló, és vele vélhetőleg közeli ismeretségben lévő Zuschlag miképpen nyúlja le, lopja el az adófizetők pénzét, akkor bizony ki kell jelentenünk, hogy totálisan alkalmatlan bármiféle közfeladat ellátására. Miniszterelnökként adott esetben ezermilliárdos összegekről kellene döntenie. Ezek után hogyan bízhatna meg benne az ország, ha egy pitiáner szélhámos ilyen könnyedén át tudta verni a részben általa vezetett hivatalt?
Hasonló kérdéseket vet fel a bukott miniszterelnökkel, Gyurcsány Ferenccel való kapcsolata is, ami az utóbbi időben számtalan találgatásra adott okot. Egyes információk szerint korántsem felhőtlen a két politikus viszonya. Mindezt alátámasztja, hogy az elmúlt napokban Gyurcsány körei többször is megpróbálták kilobbizni Kovács László jelölését, ám az erre irányuló erőfeszítések – egyelőre – kudarccal zárultak. Mielőtt azonban bárkinek szárnyra kelne a fantáziája, nem árt felidézni, hogy az előző ciklusban Mesterházy államtitkárként végig készséges kiszolgálója volt az Apró-klán vezérének. Tény, hogy az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése idején már nem volt kormánytag, hanem visszahúzódott a parlamenti politizálás kulisszái mögé, ám ezután sem tett semmilyen lépést, amiből arra következtethetnénk, hogy szembekerült volna a Gyurcsány által képviselt irányvonallal. Amennyiben a színfalak mögött mégis kialakult közöttük valamilyen konfliktus, akkor annak bizonyosan nem az eltérő politikusi koncepció az oka, hanem a szimpla hatalmi féltékenység. Gyurcsány attól tarthat, hogy a nála jóval fiatalabb és hozzá képest patyolattisztaságú rivális esetleges megerősödése veszélyeztetheti a párt élére történő visszatérési esélyeit, míg Mesterházynak kényelmetlenséget okozhat, hogy egykori felettese miatt máris sokan hátulról rángatott marionettbábunak tartják.
Végezetül még egy kihívás, ami keresztezheti a szocialisták terveit. Az MDF elnöksége által immár hivatalosan is miniszterelnök-jelöltnek javasolt Bokros Lajosról van szó. Köztudott, hogy az Orbán-fóbiások gyülekezőhelyévé züllött demokrata fórum ugyanarra a választói rétegre hajt, amely az MSZP talpra állásának is a kulcsa lehet. Ez viszont könnyen rosszul sülhet el Mesterházy számára, mivel egyelőre eléggé vérszegénynek tűnik a baloldali körökben karizmatikus figurának számító Bokros mellett. Ezt támasztják alá a Nézőpont Intézet felmérései is, amelyek azt állítják, hogy még az MSZP szavazói között is nagyobb az MDF jelöltjének támogatottsága, mint az általuk kevésbé ismert Mesterházyé. Természetesen nagyon messze vannak még a parlamenti választások, így nem zárható ki, hogy a szocialista frakció első embere végül felnő új feladatához, és képes lesz háttérbe szorítani fórumos vetélytársát. Ám bármikor lábra kaphat a meggyőződés a szocialisták soraiban, miszerint a jobboldali gőzhenger kizárólag az MSZP–SZDSZ–MDF hármas fogat Olajfa-koalíciójának létrehozásával fékezhető le. Ennek a Fidesz-ellenes népfrontnak a vezetésére Bokros Lajos tűnik az alkalmasabbnak.
Mesterházy tehát azért sem rossz jelölt, mert vészhelyzet esetén a szocialista párt nagyágyúival ellentétben őt minimális presztízsveszteséggel lehet visszaléptetni. Tekintettel arra, hogy jövő tavasszal a magyarországi demokráciát talán még az 1998-ban tapasztaltnál is nagyobb „veszély” fogja „fenyegetni”, ezért a fenti eshetőséggel a továbbiakban is érdemes lesz számolni.