Biztató

Nem tudom, mivel biztassam Mesterházy Attilát, az MSZP várható miniszterelnök-jelöltjét a választási küzdelem előtt. A frakcióvezető mögött felsorakozó elnökség döntésére még a választmánynak és a kongresszusnak is rá kell bólintania, s a szocialisták láttak már karón varjút. Ha igazak a sajtóhírek, amelyek szerint Gyurcsány Ferenc erősen lobbizik Mesterházy ellenében, rövidesen kiderülhet, a bukott miniszterelnök puccsistának alkalmas-e még.
Akárkiről legyen szó, nehéz úgy harcba küldenie az MSZP-nek egy kormányfőjelöltet, ha előtte két időközi választáson is leszerepel. Méghozzá rácáfolva arra a három éve hallható okoskodásra, hogy a szocialisták elérték a mélypontot, innen már nincs lejjebb. Ám hiába a kitartás Gyurcsány mellett, aztán hiába a válságkormányzás meghirdetése, majd a vezér lemondása, aztán kipöckölése a pártelnöki székből, hiába a miniszterelnök-csere és a szakértői imázs; kiderült, mindig van lejjebb. Csornánál talán már tényleg nem lehet alább menni: ott a kormánypárt jelöltje a bűvös öt százalékot sem érte el, amit tudjunk be annak, hogy eleve az érvénytelenségre játszottak. A Józsefvárosban viszont mindent bevetettek, így sem tudták e számukra kedvezőbb terepen megakadályozni a fideszes polgármesterjelölt kétharmados győzelmét.
De mivel is lehetne biztatni Mesterházy Attilát, amikor maga Medgyessy Péter is egy vesztes választáshoz tartja őt a legalkalmasabb jelöltnek? Vagy amikor az elnökségi üléssel egy időben a Gyurcsány Ferenc Polgári Kör Dávid Ibolyával és Kuncze Gáborral kibővített rendezvényén Debreczeni József tényként beszél a Fidesz alkotmányozó többségéről? A jeles közíró a már ismert részletek alapján eddigi legjobb politikai életrajzának, az Orbán Viktorról szólónak a rontott kiadásával állt elő. Első Orbán-könyvében igyekezett távolságot tartani hősétől, míg Antall József és Gyurcsány Ferenc a rajongása tárgya volt. Most dr. Kende babérjaira vágyik. Mesterházyról viszont aligha ír majd könyvet.
A kormányfőjelölt és pártja komoly dilemmája, hogy miként határozzák meg a választásokon reálisan elérendő célt. Győzelem vagy a jobboldal kétharmados diadalának megakadályozása? És ha a Fidesznek csak a Jobbik szavazataival lenne meg a kétharmad, az vajon a baloldal sikere vagy kudarca lesz? De ha nem a parlamenti többség a cél, azzal eleve a vesztes pozíciójából indulnak a küzdelembe, ami lefegyverző hatású lehet. Ha viszont a Fidesz legyőzését emlegetik, komikussá válhatnak.
Nem is olyan rég az MSZP miniszterelnök-jelöltjének lenni a legvonzóbb politikai megbízatások egyike volt. Mostanra oda jutottunk, hogy Bajnai Gordon köszöni szépen, de menekül a megtiszteltetés elől. Tény, hogy a kampányidőszak az utóbbi választások tapasztalatai szerint a baloldalt hozza fel, most mégis nagyobb kockázat nélkül kijelenthető: a gyurcsányi kormányzás megfosztotta a győzelem esélyétől a szocialistákat, a váltópárti státusuk is veszélybe került. Ráadásul Mesterházy Attila mint ifjú szocialista súlyos terhet cipel: személye összekapcsolható a Zuschlag-féle pályázati lenyúlások világával. Híján van annak a tapasztalatnak is, aminek például Kovács László hasznát vette volna az Orbán Viktorral folytatott vitában. Ám az is igaz, most jött el a pillanat, amikor Mesterházy az MSZP kormányfőjelöltje lehet. Korábban a nagy tolongásban esélye sem lett volna, arra pedig nem vennék mérget, hogy 2014-ben meglesz még jelenlegi formájában a pártja. Ha nem fúrják meg jelöltségét az MSZP-ben a kongresszusig, tavasszal pedig túlteljesíti az alacsony elvárásokat, abból hoszszabb távon tőkét kovácsolhat magának a baloldalon.
Csak hogy valami biztatót is írjak a végére.