Szoborba öntve. A gyermek Obama szponzorok adakozásaiból felállított, 10 ezer dollár értékű, életnagyságú bronzszobrát leplezték le a napokban Dzsakarta egyik központi, Taman Menteng nevű parkjában, nem messze attól a helytől, ahol a jelenlegi amerikai elnök 1967 és 1971 között élt. A rövidnadrágban, pólóban ábrázolt kis Obama egy, a bal kezének mutatóujjára szállt pillangóra mosolyog. A talapzaton az AP híre szerint az egykori first lady, Eleonora Roosevelthez köthető kijelentés parafrázisa olvasható: „A jövő azé, aki hisz álmai erejében!” (S. G.)
*
Reményért jutalom. Nemcsak tegnap délután, hanem már októberben is, az odaítélést követően azt kérdezték szerte a világban, hogy mit tett Barack Obama a Nobel-békedíjért. Ha a kérdést a dolgok kézzelfogható oldaláról közelítjük meg, a válasz nem lehet más, mint hogy „nem sokat”. Az amerikai elnök megváltozott retorika mellett, de változatlan formában követi gyűlölt elődje, George W. Bush tervét az iraki kivonulást illetően; a közel-keleti rendezést egy centiméterrel sem hozta közelebb a megvalósuláshoz, és adós maradt Izrael határozott helyreutasításával; Iránnal szemben a kezdeti békülékeny hangnemet nem követték elfogadható, békülékeny ajánlatok; a felmutatott elszántság dacára még mindig nem zárta be Guantánamót; az afganisztáni háborút – éppenséggel a díj átvétele előtt egy héttel – eszkalálta; és határidőre nem ütötte nyélbe Oroszországgal a stratégiai leszerelési szerződést, pedig nemrégiben a nukleáris fegyverek nélküli világról szőtt álmát is megosztotta mindenkivel. Barack Obama ugyanakkor fellépésével – amelybe beleszámíthatjuk az elnökválasztási kampány egy évét is 2008-ban – a remény légkörét teremtette meg, amelynek hatása kézzel fogható eseményekben, szerződésekben nehezen mérhető, de mégis értékes eredmény, olyan, amely érdemes erre a szimbolikus díjra. És ki tudja, hogy mikor érik be ez a most még apró és zöld gyümölcs? Nem kizárt, hogy mire véget ér első elnöki mandátuma, már eredményekkel is bizonyíthatja, hogy rászolgált a bizalomra. (Z. G.)
