Pech és gyengeség

Haifa 260 ezres kikötőváros Izrael északi részén, a Földközi-tenger partján, a Kármel-hegy lábánál. Magyar testvérvárosa tudtommal nincsen, pedig most éppen nyugodtan rokoni kapcsolatokat létesíthetne Debrecennel. Amely nagyságrendileg ugyanakkora – több mint kétszázezren lakják –, s a labdarúgócsapata szintén hasonló színvonalat képvisel, mint a haifai. A Bajnokok Ligája csoportküzdelmeiben legalábbis ez derült ki, hiszen a Debreceni VSC és a Maccabi Haifa zárt csak pont nélkül a részt vevő harminckét alakulat közül. Az izraeliek ráadásként hat mérkőzésükön egyszer sem találtak be ellenfeleik hálójába, 0-8-as gólkülönbségük viszonylag hatékony védekezés mellett szinte nem létező támadójátékról mesél.
No és a Loki 5-19-es mutatója? Egyszerre balszerencséről és eredendő gyengeségről. Utóbbit már a magyar futball jelenlegi állapotában bravúrszámba menő főtáblára kerülés után sejteni lehetett. A sorsolás kérdése az volt, olyan kvartettbe kerül-e a magyar bajnok, amelynek kevésbé erős alakulatai rossz formát kifogva egy-két pontot ajándékoznak neki, vagy sem. Utóbbi jött be. A Lyon és a Loki után papíron leggyengébbnek tartott Fiorentina a jobbik arcát mutatta (meglepetésre a firenzeiek nyerték a csoportot), a Liverpool ugyan a rosszabbikat, de annyira rossz nem lehetett az ötszörös BL/BEK-győztes angol sztárgárda, hogy a DVSC-t oda-vissza ne verje meg 1-0-ra. A Lyon meg kétszer 4-0-ra, a Fiorentina elleni 3-4 és 2-5 így kifejezetten üdítően hat.
Nagy valószínűséggel a hasonló (foci)cipőben járó Haifa helyére lépve ugyanez a helyzet, a Bordeaux, a Bayern München és a Juventus ellen sem termett volna sok babér. A C csoport Real Madrid, Milan, Marseille triója szintén verhetetlennek tűnik a számunkra, más kérdés, hogy azért itt az FC Zürich a sorozat elején még meg tudta tréfálni a milánóiakat. Ám a svájci gárda erősebb, mint a DVSC, s ez jó összehasonlítási alap a korábbi magyar BL-részvétellel. 1995-ben a Ferencváros ugyanúgy 19 gólt kapott, mint most a Loki, viszont idegenben 3-0-ra verte a Grasshopperst, itthon pedig 3-3-ra ment vele. Ennyit romlott tehát a magyar futball szűk másfél évtized alatt a svájcihoz, s egyben az európaihoz képest, bár az igazsághoz tartozik, hogy az előzetes erősorrendbe állítás miatt eleve nem kerülhettünk volna egy kvartettbe a helvétekkel. Viszont ha a harmadik kalapból mondjuk a német Bundesliga I-ben jelenleg csak 16. Stuttgartot, esetleg a spanyol Primera Divisiónban 13. Atlético Madridot, a másodikból meg a Glasgow Rangerst vagy az AZ Alkmaart kapjuk, vélhetőleg megszületik az első BL-beli Loki-pont.
Ám így nem született meg. A sorsolástól függetlenül rengeteg a bekapott találatok száma, ami kevéssé irigyelt csúcsbeállítást jelent a Fradi 1995-ös, valamint a Dinamo Kijev 2007-es hasonló teljesítménye után. Ennek okaként a riválisok hatékony támadói mellett a debreceni középső védők sorozatos sérüléseit okolhatjuk, Máté Péter végig, Mészáros Norbert sokáig hiányzott a védelem tengelyéből, a klub komoly helyettesről nem gondoskodott, pedig telt volna a főtáblás szereplésért kapott 1,9 milliárd forintnyi euróból.
Fontos még megemlíteni a hazai pálya hátrányát, hisz a Loki megfelelő saját debreceni létesítmény híján Budapesten, a Puskás-stadionban fogadta ellenfeleit. Nem fogják kitalálni, melyik csapatnak kellett még otthon is idegenben játszania: a Maccabi Haifának Ramat Ganban! Ám még mielőtt túl sok mindent fognánk erre, említsük meg az Unirea Urzicenit, amelynek a bukaresti Steaua-pálya volt a hazai, ehhez képest kis híján továbblépett a nyolcaddöntőbe. Hogy miért? Mert egyrészt gyengébb riválisokat kapott, másrészt a román labdarúgás a magyar előtt jár. Egy jó Lokival talán utol lehetne érni, bár a hazai vasút mai helyzetét ismerve… Ám ez már más történet, igaz, hasonló a fociéhoz.