Süllyedőben az MSZP-Titanic

A szocialisták (és a liberálisok) kamikazerepülése a végéhez közeledik. Ez a hatalmas pártgólem, mármint az MSZP, úgy fog elsüllyedni, mint a léket kapott Titanic. Nézzük meg a szoclib gazdaságpolitika csődjének okait!
John Maynard Keynes dolgozta ki az állami beavatkozás elméletét, még az 1920-as években. Anticiklikus gazdaságpolitikájának fő eszköztára a költségvetés bevételi és kiadási oldalainak a változtatása volt. Az 1929–33-as válság után a roosevelti New Deal valósította meg Keynes nézeteit, és működött is ez a szabályozási politika egészen az 1960-as évek végéig. Azonban az 1960-as évek végére, még az olajválság kitörése előtt (1973 októbere) a keynesi költségvetési politika eszköztára kimerült, mégpedig főként politikai okokból. A költségvetés bevételi és kiadási oldalai merevekké váltak, már nem lehetett velük tovább játszadozni. Ha a kiadási oldalt akarta a kormány megkurtítani, a szakszervezetek álltak ellen, ha az adókat akarta emelni, akkor a vállalkozói oldal tiltakozott.
Ezt látva a monetaristák azt javasolták, hogy az állam vonuljon ki a gazdaságból, és egyedül a pénz mennyiségének pontos adagolásával szabályozzon. Az olajválságból kinövő általános nyersanyag- és energiaár-robbanás kikényszerítette a keynesi költségvetési politika feladását, a paternalista, túlméretezett állam leépítését, ami végbe is ment az 1980-as években. A monetaristák két dolgot tartottak szem előtt: a pénzstabilitást, tehát az infláció megfékezését; és a pénzellátás egyenletességének biztosítását. Kerülni kell a pénzmennyiség hullámzásait, mert azok a reálgazdaságra átgyűrűzve válságciklusokat generálnak. Vegyük észre, hogy a fiskális-restrikciós, nadrágszíjmeghúzó politika éppen ezeket a hullámzásokat viszi be a monetáris rendszerbe.
Nem a vállalkozói oldalon kell kibocsátani a pénzt, például adócsökkentés vagy a kamatlábak mérséklése útján, hanem a reálbérek emelkedésén keresztül. Ez ellentmond mindenfajta nadrágszíjmeghúzó logikának. A Gyurcsány-csomag, a Bajnai-csomag vagy korábban a Bokros-csomag éppen a monetarista alapelveknek mond ellent: megszorítás, nadrágszíjmeghúzás, és közben magas infláció és forintleértékelődés. A hazai gazdaság folyamatos válságban van 2005-től kezdve, valamint ilyen válságban leledzett 1995–98 között is. 1990–93 között speciális helyzet volt: a rendszerváltás. Ennek a spontán, anarchikus hatásait szenvedtük el, de 1994-ben véget ért ez az átmeneti korszak, megkezdődött a kilábalás: a GDP már 2,9 százalékkal, az export 16,6 százalékkal nőtt abban az évben. Ezt törte meg a Bokros-csomag.
Az Orbán-kormány idején, 1998–2002 között folytatódott a kilábalás, a GDP stabilan négy százalék fölötti éves növekedést mutatott. A minimálbér-emelések (19 600 forintról 50 000 forintra) szintén serkentő hatással voltak a gazdaságra. Az inflációt sikerült 2001 végére egy számjegyűvé tenni. 2002–2004 között még folytatódott a kedvező tendencia, a Medgyessy-kormány közalkalmazotti béremelése szintén pozitív hatást gyakorolt a gazdaságra, azonban már 2003 júniusában megtört a lendület a forint meggondolatlan leértékelése miatt. Ezt a kisiklást még sikerült korrigálni, 2004 végére az infláció lecsökkent négy százalékra. Bebizonyosodott, hogy nem igaz a bérinfláció meséje.
A Gyurcsány–Kóka párossal kezdődött el az a kóklerkedés, amely az országot a tönk szélére juttatta. Egyetlen év alatt, 2006-ban, 3600 milliárd forinttal romlott az egyensúly, és ennek már semmi köze sem volt az előző két kormány béremeléseihez. A finanszírozási oldalról megalapozatlan autópálya- és metróépítési program, valamint a multiknak nyújtott állami támogatás megnyolcszorozódása idézte elő az államháztartás bukfencét, és nem a korábbi béremelések. És persze az egekig érő korrupció.
A megoldás a pénzstabilitás, belső és külső értelemben, vagyis nem inflálódó és nem leértékelődő nemzeti valuta, illetve a pénzellátás egyenletességének szigorú garantálása. Ez utóbbi a reálbéreken (reálnyugdíjakon), és nem az adócsökkentésen keresztül. Ha növekednek a reálbérek, akkor piacoldalon fog képződni annyi profit, hogy a vállalkozók képesek lesznek beruházni, modernizálni és még az adót is befizetni. Egy már virágzó gazdaságban persze lehet óvatosan adót csökkenteni, de nem egyszerre, lökésszerűen, hűbelebalázs módon.

A szerző közgazdász, egyetemi docens