Hosszas tárgyalás után nemrég megszületett az országos bérajánlás, amelyben a keresetek reálértéknek megtartását tudták úgymond kiharcolni a szakszervezetek. Elégedett az eredménnyel, hogy az emberek egy forinttal sem keresnek többet jövőre?
– Elégedetlen vagyok, amiért lesznek, akik kevesebbet keresnek jövőre, és elégedett, amiért az emberek többségének sikerült megőriznünk a keresetük reálértékét. Nagyon nehéz helyzetben kellett tárgyalnunk. Egyrészt itt van a válság, másrészt a kormány az adórendszer megváltoztatásával teljesen átrendezte a jövedelmeket, ami rendkívül bonyolulttá tette az egyeztetést. Az elért eredmény kevés, de tekintettel a helyzetre, ez a megállapodás volt létrehozható.
– Az egyeztetések kezdetén ragaszkodtak a reálbéremeléshez. Hol látja a tárgyalások eredményességének határait? A jelek szerint az utóbbi években ezen az úton szinte semmit sem értek el, még a béren kívüli juttatások adómentességének megtartását sem.
– A tavaszi tárgyalássorozat csalódás volt számunkra, mert nemcsak a javaslatainkat, de megalapozott érveinket sem fogadta el a kormány. A személyi jövedelemadó változtatása, a béren kívüliek megadóztatása miatt tavasszal demonstráltunk a Parlament előtt. Az MSZOSZ ritkán szervez utcai tüntetést; ezúttal az ország minden pontjáról jöttek kollégák, a rendőrségi adatok szerint összesen 8500-an. Igazság szerint vagy 250 000 embernek kellett volna ott lennie, akkor talán meghallották volna a szavunkat. Nem biztos persze, mert ekkor már jött válság, az ország folyamatosan tárgyalt a hitelezőkkel.
– Nem gondolja, hogy a munkavállalók azért is vannak most ilyen helyzetben, mert, mint mondta, nagyon ritkán tartanak tiltakozó akciókat? Mivel indokolja, hogy az MSZOSZ az adókon, a béreken túl a tb vagy a közösségi közlekedés tervezett átalakításakor sem mutatott igazi erőt, míg például a Liga és tagszervezetei sztrájkoltak is a tb átalakítása, és a Bajnai-csomag ellen?
– A minden embert érintő ügyben, mint például a társadalombiztosítás, valamenynyi szakszervezettel együtt demonstráltunk. Közösen mondtuk, hogy ezt a változtatást nem lehet végrehajtani, abban volt vita köztünk, hogy ezt milyen eszközökkel lehet elérni. Tisztségviselőink megkérdezése után döntöttünk úgy, hogy nem hirdetünk sztrájkot, mert az emberek nem így akarták kifejezni elégedetlenségüket. Nálunk nem szokás, hogy a központban döntünk a sztrájkról, és majd meglátjuk, mit szólnak ehhez a tagszervezetek. A szakszervezeti eszköztár alkalmazása ugyanakkor nem csak elhatározás kérdése. Az is számít, hogy az adott érdekképviselet hol szerveződik, hogy az adott munkavállalói csoport milyen nyomásgyakorlásra képes. Az MSZOSZ tagszervezetei elsősorban a versenyszférában, itt is a magántulajdonú cégeknél szerveződnek, ahol jóval gyengébb a nyomásgyakorlás hatékonysága, mint a közszférában. Más szövetségeknél is megfigyelhető, hogy ritkán alkalmazzák a sztrájkot ilyen vállalkozásoknál.
– Miként lehet, hogy az MSZOSZ tagságában szinte sosincs hajlandóság a sztrájkra, míg a Ligánál igen?
– Tb-ügyben döntő jelentősége a népszavazásnak volt, és nem a sztrájknak. Tudni kell, ilyen jellegű kérdésekben legfeljebb egy teljes, országos leállás hozhat eredményt. Ilyen esetekben azonban újra azzal a problémával kerülünk szembe, hogy a sztrájk konkrét munkáltatóval szembeni fellépést jelent, aki nem döntéshozó ilyen ügyekben. Emiatt történt, hogy bár sokan vállaltak szolidaritást az érdekvédőkkel, azonban a vasúton kívül lényegében sehol máshol nem tudtak sztrájkolni.
– Civil és szakmai szervezetek, amelyeknek nagyságrenddel kevesebb lehetőségük és eszközük van a nyomásgyakorlásra, mégis kitartóbban, elszántabban, lelkiismeretesebben harcoltak olyan dolgokért, amiket a szakszervezetek többsége egy tüntetéssel letudott, majd hazament. Nem kellene inkább nekik átadni a stafétabotot?
– A társadalom életében mindenkinek megvan a maga szerepe és eszköztára. A civil szervezeteknek szívesen segít a média, így azok örömmel élnek ezzel a lehetőséggel. A szakszervezetek meghatározott ügyekben betagozódott részei a társadalmi működés rendszerének. Ha mi hétről hétre, folyamatosan tárgyalunk egy adott ügyben, ez nem kap akkora visszhangot a sajtóban, mint a civilek akciói. Ugyanakkor el kell ismernünk, hogy nem alkalmazkodunk elég jól ahhoz a médiapolitizáláshoz, amihez látványos akciók kellenek.
– A rendszerváltás óta eltelt időszak egyik legsúlyosabb esete az őszödi beszéd, melyben Gyurcsány Ferenc beismerte, hogy évekig semmit nem csináltak, ellenben hazudtak, trükköztek a választások megnyerése érdekében. Ez miért nem érte el azt az ingerküszöböt, hogy sztrájkot, sőt akár politikai sztrájkot tartsanak? Hiszen ennek árát az önök által képviselt munkavállalókkal fizetették meg.
– Valóban fontos eseményről van szó, de ne feledjük, mi történt ezt megelőzően. Egyébként szerintem az nem hazugság, hanem igazságbeszéd volt.
– Az lenne az igazságbeszéd, ha valaki szűk körben beismeri, hogy évek óta szemrebbenés nélkül hazudott?
– Igen, ha valaki kimondja a valós helyzetet, az az igazságot mondja ki. Ez a beszéd az adott hallgatóság kimozdítását is szolgálta. De térjünk vissza az előzményekre! A beszéd 2006 őszén szivárgott ki. Előtte azonban, már tavasszal, közvetlenül a választások után elindult egy egyeztetés az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) tagjaival. Gyurcsány Ferenc először külön-külön leült a munkaadói és a munkavállaló oldallal hogy elmondja, minden más lesz, mint amit a választások előtt ígértek. Ezután történt az OÉT-ülés, ahol a miniszterelnök kissé ingerült állapotban Szlovákiába küldte azokat munkaadókat, akik a hazainál kedvezőbb szlovákiai gazdasági környezetet, feltételeket dicsérték. A reakciókat látva a kormányfő itt szembesült azzal, hogy nem sikerült az OÉT-ülés előkészítése.
– Az előkészítés alatt Gyurcsány Ferenc mivel magyarázta önöknek, miért nem tarthatók az ígéretek? Elmondta azt, amit Őszödön?
– A gazdasági eredményekről tájékoztatott, hogy milyen tényekkel kell szembenézni.
– Ez lenne az igazságbeszéd?
– A valóságos gazdasági helyzetről adott elemzést.
– Nem kérdezték, hogy mitől változott meg minden egy csapásra?
– Nemcsak ezt, hanem számos kérdést tettünk még fel. De nem hiszek abban, hogy tevékenységünknek elsősorban abban kellene kimerülnie, hogy hosszasan, újra és újra kritizálunk, kihasználva a nyilvánosság erejét. Meggyőződésem, hogy elsősorban tárgyalásokon, felelős megbeszéléseken kell érdekeinket érvényre juttatni. Természetesen mindennek megvan a maga helye, ideje. Ezért szerveztünk júliusban tiltakozó demonstrációt a képviselői irodaház elé, mert másnap volt a végszavazás a megszorító csomagról, amit később konvergenciaprogramnak neveztek el. Ezután jött ősszel a beszéd, ami ekkor már nem igazán befolyásolta a folyamatokat, nem ütött meg olyan szintet, hogy politikai sztrájkra kerüljön sor.
– Ez azt jelenti, hogy ha esetleg Orbán Viktortól hallanának a választások után egy ilyen beszédet, akkor szintén nem vonulnának az utcára?
– Nem hiszem, hogy Orbán Viktortól ilyet hallanánk, egészen más kommunikációs stratégiát képvisel, mint Gyurcsány Ferenc. Nem lehet előre jósolni, hogy mire milyen reakció születik, hihetetlen módon változik a világ, a közhangulat, az emberek aktivitása. Nem hiszem, hogy ilyen eset még egyszer előfordul.
– Az MSZOSZ a baloldali értékrendre hivatkozva áll ki az MSZP, a kabinet mellett. Ön szerint az utóbbi években baloldali kormányzás folyt?
– Sok konfliktusunk volt a kormánynyal, hosszú ideje nem a szerint az értékrend szerint dönt alapvető kérdésekben, ami alapján együttműködtünk. Folyamatosan egy liberális, neoliberális gazdaságpolitika szűk mozgásterében hozott döntéseket.
– Ha éppen az együttműködés alapja hiányzik, az MSZOSZ miért támogat egy olyan kormányt, amely alatt folyamatosan romlott a munkavállalók helyzete? A Fidesz-kormányt nagyon agresszíven támadták, noha kismértékben, de csökkent a munkanélküliség, nőttek a reálkeresetek, a minimálbér a kétszeresére emelkedett.
– A polgárinak nevezett kormány szakszervetekhez, párbeszédhez való viszonya nagyon rossz volt, számunkra elfogadhatatlan módon gyakorolták a hatalmat. Látszatpárbeszédet folytattak, és nyíltan vállalták, hogy a szakszerveteket nem vonják be a legfontosabb döntésekbe.
– Tehát a szakszervezetek érdeke fontosabb, mint a munkavállalóké?
– A szakszervezet a munkavállalók érdekét védi. Azt azonban látni kell, ha a szakszervezetek működési feltételeit rontják, abból logikusan követezik, hogy alapfunkcióját, azaz a munkavállalók védelmét is gyengítik. Ebből a szempontból a szervezeti érdek is fontos.
– Májustól valószínűleg újra Fidesz-kormány lesz. Hogyan készülnek, mit várnak ettől?
– A kormányváltásra abból a szempontból nem készülünk, hogy a magyar párbeszéd rendszerében továbbra is részt akarunk venni. Ez bármilyen összetételű új kormányra igaz. Párbeszédpártiak vagyunk, amit tartalommal akarunk megtölteni, ezért elvárjuk, hogy komoly tárgyalófélnek tekintsenek minket. Továbbá meg szeretnénk ismerni a programokat. Nincs olyan erő, aki például ne azt mondaná, hogy növelni akarja a legális foglalkoztatás szintjét. Tavasszal, a kampányban szeretnénk választ kapni a hogyanra is.
– Az elmúlt évek kormányzati teljesítményét figyelem véve, 2002 és 2006 után most újra részt vesznek az MSZP kampányában?
– Szervezetileg nem. Tagságunkat természetesen a szavazásban való részvételre buzdítjuk a magyar demokrácia védelmében, hiszen ha nagy a passzivitás, akkor torz lesz az eredmény. A tagság viszont felnőtt, értelmes, el tudja dönteni, kire szavazzon. Azon kollégák nevében nem tudok nyilatkozni, akiknek személyes kötődése, az MSZP különböző csoportjaihoz való tartozása közismert. Az ő személyes ténykedésükbe, vagy hogy esetleg rajta lesznek-e az MSZP listáján szövetségi szinten, nem szólunk bele.
origo.hu
Nincs második esély: életbe lépett Európa legszigorúbb drogtörvénye
