Tyúk és tojás

Mindannyiunk szerencséjére Magyarországon is változatlan hevességgel zajlik a Jamie Oliver vs. Gordon Ramsay küzdelem a nézettségért, az olvasottságért. A legutóbbi menet legnagyobb ütései a Jamie természetesen (Park Könyvkiadó), valamint a Gordon Ramsay Csak könynyedén (Alexandra) című lazázások. Az archetípusa szerint Ramsay egy igazi vaddisznó, míg Jamie a srác a szomszédból, aki nyugtatóan hat a lányos apukák adrenalinszintjére. Mindketten a hierarchia legaljáról, a feketemosogató környékéről küzdötték fel magukat a népszerű-tudományos gasztronómia elitjébe, Jamie a brit középosztályból, Gordon viszont ugyanezzel az erővel végezhette volna heroinistaként is. Közös alapállásuk, hogy főzni csak tökéletes, egészséges, tisztességes kereskedelemből származó alapanyagból érdemes. Ebben egyébként méltó társuk még például a River Cottage-i fenomén, Hugh Fearnley-Whittingstall is. Ez az állatok esetében (ha már nem sikerül betartanunk a minden érző lény feltétlen tiszteletére vonatkozó elvárást, mert elvérzünk egy közönséges hátsó csülök látványától is) azt jelenti, hogy biztosítjuk számukra a tisztességes életkörülményeket és a kínlódás nélküli halált. Abban, hogy ez a mentalitás, ha lassan is, de kezd elterjedni, elévülhetetlen érdemeik vannak. Ramsay egyik könnyű reggelijéhez a hozzávalók listája így kezdődik: hat nagy tanyasi tojás, és a recept fölött két elégedett tyúk fényképe látható kotlás, illetve vidám kapirgálás közben. Jamie pedig sorra is veszi a tojásfajtákat forrásuk szerint, sőt még egy többrészes televíziós műsort is összedobott a nagy csirkeshow-ról, ami alapjaiban rengette meg az Egyesült Királyság polgárainak a baromfikhoz való viszonyát. Ehhez a munkához mindenki hozzáteheti a saját részé, és akkor kellő nyomásgyakorlással, a fogyasztói szokások megváltozásával, tudatosabbá válásával eltűnhetnek a jelenlegi szégyenletes állapotok. A szupermarketekben a dobozokon olvasható mélyalmos tojás felirat azt jelenti, hogy a tyúkokat zárt helyen tartják, alig tudnak mozogni, egymás közötti kommunikációjuk minimális, egy négyzetméternyi területen kilencen „élnek”, csőrük hegyét levágják, hogy ne tegyenek kárt egymásban.
Az igazi horror azonban a tojásgyár, amelyből a multinacionális cégek által forgalmazott termékek nyolcvan százaléka származik. Ezeken a helyeken a csirkék vasrácsos ketrecekben tengődnek (öten egyben) fejenként egy A4-es lap nagyságú területen. A ketrecek hatemeletesek és több száz sorakozik szorosan egymás mellett. Soha nincs alattuk szilárd talaj, egész életükben egy dróthálón toporognak, karmaik megnőnek és véresre marják egymást, tollazatuk kiszárad. Antibiotikummal, génkezelt gabonával, táppal „táplálják” őket, a cél pedig természetesen az extraprofit. És ha valaki úgy véli, hogy ez rendjén való, mert ez az „állati sor”, miközben tojást vagy húst vásárol, gondoljon arra is, hogy ezt etetik vele.