Ukrajnai magyarellenesség

A helyzet rosszabb, mint Szlovákiában. A régió magyarságától olyan jogokat vonnak el, amelyek még a szovjet rendszerben is éltek és működtek. Akkor a diákok anyanyelvén is lehetett felvételizni a felsőfokú tanintézményekbe, most éppen ettől fosztották meg a kisebbségeket…

Hétfőn az Ukrajna Házban az újraválasztásában reménykedő Viktor Juscsenko elnök hazafias húrokat pengető kortesbeszédében egy erős és szabad nemzet megteremtését ígérte több száz hívének. Hallgatóságát egyebek között arról igyekezett meggyőzni, hogy elnökké választásának első napjától kezdve tisztességesen tette a feladatát, s ezért igazán nincs miért szégyenkeznie. A nemzet feleszmélt, s egyre inkább rátalál saját identitására, súlyára, szerepére és küldetésére.
A nyugat-ukrajnai megyék nacionalista szavazóinak támogatására számító Juscsenko szándékosan igyekszik felkorbácsolni a hazafias érzelmeket, így próbálva elkendőzni saját mulasztásait és az ország bajait. Ám megfigyelők szerint Juscsenko elnöklése alatt az ukránoknak nincs mire büszkének lenniük. A nemzeti identitás keresésére és erősítésére, illetve a lelkek mélyén megbúvó történelmi komplexusok feloldására épülő politika a lehető legdurvább módszerekkel folytatott ukránosításban, politikai támogatásra váltható nacionalizmusban nyilvánult meg. A politika az oktatáson keresztül a fiatalságot, a felnövekvő nemzedéket vette célba.
Az emelt szintű ukrán tesztvizsgákra való áttérés – a bolognai rendszerre való hivatkozással – máris visszafordíthatatlan, káros folyamatokat indított meg a kárpátaljai magyarság oktatásában. Nagyon sok szülő úgy próbálja megvédeni gyermekét és biztosítani számára a továbbtanulás lehetőségét, hogy ukrán tannyelvű iskolába íratja. Ez a tendencia a magyar iskolák elnéptelenedéséhez, a régió magyarságának teljes felmorzsolódásához vezethet. A helyzet rosszabb, mint Szlovákiában. A régió magyarságától olyan jogokat vonnak el, amelyek még a szovjet rendszerben is éltek és működtek. Akkor a diákok anyanyelvén is lehetett felvételizni a felsőfokú tanintézményekbe, most éppen ettől fosztották meg a kisebbségeket, olyan abszurd helyzetet teremtve például, hogy az ungvári egyetem magyar szakára felvételizőknek nem kell magyar nyelvből és irodalomból vizsgázniuk, ukránból ellenben igen.
Közben a minisztérium visszafogta a magyar tankönyvek kiadását, mi több, a kormány a nyár folyamán – az államnyelv gyakorlásának elősegítése szándékával – rendeletileg tiltotta be az anyanyelv használatát az iskolai szünetekben, az órán kívüli foglalkozásokon. A tiltakozási hullámra reagálva Ivan Vakarcsuk oktatási miniszter ezt utólag úgy próbálta enyhíteni, hogy a kormányrendelet csak javasolja az ukrán használatát, ugyanakkor ügyészségi feljelentésével figyelmeztette azokat az oktatási intézményeket, amelyek nem tesznek eleget az oktatási hatóságok rendelkezéseinek.
Az ukránosítás hatásait vizsgáló felmérések a társadalmi ellenállás növekedéséről vallanak. A kijevi Szegodnya című napilapnak nyilatkozó Jevhen Kopatyko, az egyik legismertebb szociológiai társaság, a Research & Branding Group igazgatója elmondta, hogy tavaly fordult elő először, hogy az orosz nyelv állami státusának támogatói (40 százalék) kisebbségben maradtak az ellenzőkkel (55 százalék) szemben. Azóta viszont a szakembereket is meglepő látványos fordulat állt be. Az ez év augusztusában elvégzett felmérésben már a megkérdezettek 59 százaléka nyilatkozott úgy, hogy mindenképpen támogatja az orosz nyelv állami státusát, míg az azt ellenzők tábora 39 százalékra zsugorodott. Kopatyko szerint a fordulatot minden bizonnyal az emelt szintű ukrán tesztvizsgákkal szembeni ellenérzések váltották ki, hiszen az ország keleti és déli régióiban élő orosz anyanyelvűek rádöbbentek arra, hogy az ukrán vizsgákkal megfosztják őket a továbbtanulás lehetőségétől. Nem véletlen, hogy leginkább az orosz lakosság támogatására számító Viktor Janukovics, a legnagyobb ellenzéki politikai erő, a Régiók Pártjának elnökjelöltje azt ígéri, hogy győzelme esetén nem csupán a nacionalista oktatási minisztert, Ivan Vakarcsukot meneszti azonnal, hanem beszünteti a tesztvizsgákkal való kísérletezéseket is.
A kijevi újság szerint a kérdés rendezésében a magyarok szolgáltattak követésre méltó példát, hiszen a szlovákok által bevezetett, kisebbségek jogait sértő nyelvtörvény elleni tiltakozásként az utcára vonultak, mivel belátták, konkrét segítséget az Európai Uniótól sem kaphatnak sérelmeik orvoslására. S ehhez Budapesttől is mindennemű támogatást megkaptak, ami a lap szerint Moszkvát is arra kell ösztönözze, hogy megértesse az európai fővárosokkal: az orosz nyelv és az orosz anyanyelvű lakosság érdekeinek védelme Ukrajnában sem tekinthető kizárólag az ott élők magánügyének.
Ugyancsak a magyarokkal példázódik az Ungváron megjelenő ua-reporter.com internetes portál cikkírója, ám merőben más szemszögből. Ő eszmefuttatásával, amelyet az erőteljes ukránosítás máris érezhető romboló következményeinek ecsetelésével indít, arra igyekszik felhívni a hatalom figyelmét, hogy ne csak a Donyeck-medence és Krím tiltakozását vegye észre, amivel tele van az ukrán sajtó, hanem a kárpátaljai magyarokét is, amelyet mintha szándékosan senki nem akarna meghallani. Nem véletlenül, állítja a szerző, hiszen Budapest Kijev azon szövetségeseinek egyike, amelyek Ukrajnának a NATO-ba vezető útját igazgatják, ami természetesen nem akadályozza meg a magyar kormányt abban, hogy saját érdekeit is érvényesítse. A kárpátaljai magyarságra jellemző szervezettség és magas fokú etnikai öntudatosság ugyanis bizonyos körülmények közepette politikai tőkét jelenthet Magyarország számára. A továbbiakban a cikk a környező országokban élő magyarság autonómia-törekvéseit, a politikában betöltött szerepét ecsetelve arra hegyezi ki mondanivalóját, hogy az ukrán hatalomnak ideje lenne jobban odafigyelni a kárpátaljai magyarságra is, amelytől szerinte szintén nem idegenek az irredenta törekvések.
A legdurvább támadást a napokban az ultranacionalista Szvoboda Összukrajnai Egyesület intézte a kárpátaljai magyarság ellen. Az általuk készített mintegy félórás filmben nyilatkozó szélsőséges szervezet politikusai egyértelműen a kárpátaljai magyarok szeparatista törekvéseit ócsárolták. A műsorban megszólaló ukrán nacionalista politikusok és hasonlóképpen gondolkodó közéleti személyiségek megdöbbenéssel nyilatkoztak arról, hogy az Ukrajnában élő magyarok „pofátlanul” az anyanyelvükön akarnak tanulni, s hogy egyre-másra állítgatják fel emlékműveiket, amelyek mindegyike „egy-egy leplezett határkő”, ami azt jelképezi, hogy „még mindig itt vannak, és vissza is fognak térni”. Nem megkerülendő egyébként annak a tézisnek a folytonos ismételgetése sem, amely az ukrajnai történelemtudományokban is egyre szélesebb körben elfogadott, miszerint a magyarok 1100 éve ősi ukrán földeket foglaltak el, amely megszállásnak 1938-ban a kárpátaljai ukrán szabadságharcosok vetettek véget a független Kárpátukrajna kikiáltásával, ami végül a bevonuló magyar hadsereg által rendezett vérfürdővel vált semmivé.
A kárpátaljai magyarság legnagyobb és legbefolyásosabb érdekvédelmi szervezetének elnöke, Kovács Miklós az országos köztelevízióban bemutatott film ügyében az ügyészséghez fordult. Hogy ez mennyire tartja majd vissza az ukrán nacionalistáknak a kárpátaljai magyarság elleni egyre erősödő támadásait, egyelőre nem lehet tudni. Azt viszont igen, hogy a mind durvább eszközökkel folytatott ukránosítás egyre inkább elbizonytalanítja a magyar fiatalokat, megfosztja őket a nemzeti kötődéstől, gyökértelenné, otthontalanná teszi őket.