Bukarest globalizálta a kérdést

Nemzetközi problémává terebélyesedett a romániai romakérdés a rendszerváltás óta, hiszen gyakorlatilag nincs olyan nyugat-európai állam, amelynek hatóságai ne szembesülnének az innen érkező, prostitúciós és koldushálózatot működtető, fosztogatásból élő cigány bűnbandákkal. A jelenség nem véletlen, hiszen a közösség életkörülményeinek javítása érdekében tett erőfeszítései ellenére Bukarest mindeddig képtelen volt integrálni a roma közösséget, amely egyébként az egyik legnépesebb Európában. Noha a 22 milliós országban mintegy félmillióan vallották magukat cigánynak, lélekszámuk becslések szerint meghaladja az összlakosság 10 százalékát.
A társadalom rendszerint felháborodással reagál a romák által külföldön elkövetett bűncselekményekre, ilyen eset volt például egy olasz főtiszt feleségét brutálisan meggyilkoló Romulus Mailaté, amely miatt Róma jelentősen szigorított bevándorláspolitikáján. Felmérések szerint egyébként a románok húsz százaléka nem ért egyet azzal, hogy romák is élnek az országban, a megkérdezettek közel fele lustának és tolvajnak tartja a cigány közösség tagjait. Ugyanakkor az erdélyi magyarok 63 százaléka egyáltalán nem vagy kismértékben szeretne roma családtagot, negyven százaléka pedig cigány szomszédot.