Egy évtized a hatalom csúcsán

Nevetni szabad! Hosszú idő után először figurázták ki az orosz állam vezetőit egy szatirikus műsorban. Szilveszter éjszakáján az államfő újévi üdvözlete után Putyin és Medvegyev rajzfilmfigurái tűzijáték közepette táncolnak át a Vörös téren, s komikus kuplékban vonják meg a búcsúzó év mérlegét. Finoman ironizálnak az elnök és a kormányfő tandemjén, s különösebb hatalomkritika nélkül, önmagában azzal is sokkolták a nemzetközi sajtót, hogy a humor tárgyaként jelentek meg a legnézettebb adón, az egyes csatornán. (MN)

Tíz éve, 1999. december 31-én a XX. század búcsúztatására készült Oroszország. Azt az évszázadot készült maga mögött hagyni, amelynek során átélt világháborúkat, forradalmakat, s a több mint hét évtizedig fennálló kommunista rendszer bukását is. Moszkva már türelmetlenül várta a híreket a Távol-Keletről, ahol az óra már elütötte az éjfélt, vajon a sajtó riogatása után zökkenőmentesen sikerült-e a 2000-es átállás. A nap híre mégsem az évezredváltás, hanem Borisz Jelcin lemondása lett. Oroszország elnöke az augusztus óta kormányfő Vlagyimir Putyinra ruházta a hatalmat, akit márciusban a választásokon a nép is trónra emelt.
Az ország szinte romokban hevert. A pénzügyi összeomlások, a vadkapitalizmus szétzilálták a gazdaságot, elszegényítették a lakosságot, az állam már alig működött, az éppen a második csecsen háborúját vívó ország a szétesés szélére került, a demokrácia szinte szitokszóvá vált. A rendteremtést, az állam tekintélyének helyreállítását ígérő új elnök hatalmas társadalmi támogatást élvez. Ez a máig tartó népszerűség átlendíti Putyint még az olyan buktatókon és nehéz pillanatokon is, mint a Kurszk elsüllyedése, a Dubrovka színház elfoglalása vagy a beszláni vérengzés. A gyűlölt oligarchák megrendszabályozása, Mihail Hodorkovszkij Nyugaton felháborodást keltő letartóztatása nemcsak az állam kiszolgáltatottságát csökkentette, hanem a népszerűséget is tovább növelte. A G8 szentpétervári csúcsával az ország egyértelműen visszatért a nemzetközi porondra. Az olajárak emelkedése közben rendkívül kedvező feltételeket teremtett az életszínvonal emelkedéséhez és a gazdaság bővüléséhez is. A jólétért, a stabilitásért cserébe a társadalom paktumot kötött a hatalommal, elfogadva a demokrácia „irányított” jellegét. A határozott kiállású, ám kezdetben szürke, észrevétlen államfőből közben karizmatikus politikus vált. Igazi államférfi, akire mindenki odafigyel. A Putyin-rendszert nem rengette meg az elnökváltás. A „tandemokrácia” zökkenőktől mentesen működik, s az ország erős embere Putyin maradt.
A kibontakozó, s Oroszországot a vártnál érzékenyebben érintő világválság megmutatta a rendszer gyenge pontjait. A bürokratikus kapitalizmus nem eléggé rugalmas, továbbra is átható a korrupció, a gazdaság kiszolgáltatott a nyersanyagáraknak, s ami a legfontosabb, lassú, s korlátozott az ország modernizációja. E nélkül pedig megakadhat Oroszország megindult felemelkedése. Putyin számára tehát még messze az út vége. Ahhoz, hogy korszakalkotó, sikeres államférfiként vonuljon be a történelemkönyvekbe, még sok a teendője. Olyannyira, hogy ez a munka 2012-ig biztosan nem zárható le. Az eddig meg tett út sok tekintetben bíztató, a dicsőséghez Oroszországban nem elég egy évtized a csúcson.