Tisztelt Olvasó!
A Magyar Nemzet sportmagazinjának első számát tartja a kezében. Az elsőt, de reményeink szerint nem az utolsót; bár ez most még valóban csupán remény, nem tény.
Mikor rukkoljunk ki egy kedvcsináló mutatványszámmal, ha nem most? Hisz „ma/holnap” megkezdődik a férfi kézilabda Európa-bajnokság Ausztriában, a futsal Eb Budapesten és Debrecenben, az ausztrál nyílt teniszbajnokság Melbourne-ben, a műkorcsolyázók kontinensviadala Tallinnban, tegnap és tegnapelőtt Angliától Olaszországig a fél földrész ismét futballozott, és egy-egy labdába azért a magyarok is belerúgtak-belefejeltek, ráadásul a múlt héten Jerezben tesztelt Michael Schumacher.
No és mikor folytassuk, ha nem 2010 tavaszán, sőt, már télutóján? Mondjuk február 15-től? Amikor a vancouveri téli olimpia negyedik versenynapján a kieséses rendszerű nyolcaddöntőkkel folytatódik a labdarúgó Bajnokok Ligája, nem egészen három héttel a madridi BL-döntő után máris rajtol Dél-Afrikában a világbajnokság, mindeközben, több szinttel lejjebb, de a hazai pontvadászat is szokatlan izgalmakat ígér, „Schumival” együtt pedig bizonyára a teljes Forma–1 új életre kel. Vízipólóról, ljubljanai hoki vb-ről, az A csoport második megkísértéséről, Czink Melindáról és/vagy Szávay Ágnesről, a győri és a veszprémi kézitusákról pedig még nem is beszéltünk.
Most még nem, de bízunk benne, hogy a nagyon közeli jövőben fogunk. Mert a hazai és a nemzetközi sport napi rendszerességgel kínál minden más területen csak elvétve átélhető katarzisokat. Ha belegondolunk, a sportban még kudarcaink jelentős része is siker. Mert hol másutt boronganánk azon, hogy éppen kiszorulóban vagyunk a világ első tizenöt vagy húsz nemzete közül? Hol fordul még elő, hogy a legmagasabb árbocra kúszik fel a piros-fehér-zöld lobogó, amelyet egy-két fokkal alacsonyabbról követ az amerikai, az orosz, a német vagy a kínai? Hol hat legtermészetesebben és leglelkesítőbben a csatakiáltás, hogy hajrá, magyarok!?
A sportot még mindig bármely formájában érdemes űzni, nézni, talán olvasni is. Mindenekelőtt azonban szeretni, akár viszonzatlan szerelemmel is.
