Harc a babérokért

A BKV-nál az érdekérvényesítés eszközéül a sztrájkot választó szakszervezetek hat nap után elérték, amit akartak: megőrizték korábbi szerzett jogukat az év végi 45 ezer forintos „pulykapénzre”, a havi hatezer forintos étkezési utalványra, sőt a BKV továbbra is befizeti a 3-3 százalékot az önkéntes nyugdíj- és egészségpénztárba. Az új kollektív szerződésről azonban még nem tudtak megállapodni.
Ráadásul kiderült, hogy a nem sztrájkoló, magukat a tárgyalás híveként aposztrofáló szakszervezeteknek nem tetszik a megállapodás. Azt állítják, az általuk aláírt korábbi szerződés kedvezőbb, mint amit most a sztrájkolók hat nap alatt elértek. A nem sztrájkolók az MTI tudósítása szerint azt javasolták, hogy a sztrájkmegállapodásban szereplő hatezer forintos havi melegétkeztetési utalvány összegét emeljék fel hétezer forintra, amit a BKV vezetése el is fogadott. Ezen viszont kiakadtak a sztrájkolók. Nem csoda. A hamis bombariadókkal is terhelt, idegfeszültségben eltöltött 144 órányi kialvatlanság után a kibicként viselkedő szakszervezetek kipihent vezetői 19-re lapot húztak, és még be is jött nekik. Úgy érezhették, a BKV menedzsmentje csúfot űzött belőlük, amikor napokon keresztül azt állították, hogy nincs lehetőségük követelésüket teljesíteni.
A sztrájk sikerét veszélyeztető, a munkabeszüntetéshez nem csatlakozó szakszervezetek vezetői szépen végignézték a fotelből a kialvatlan, egyre fáradtabban nyilatkozó Nemes Gáborék küzdelmét a különböző tévécsatornákon, jól szórakoztak a műsoron, amikor egy baloldali csatornán még a humorát vesztett Éles István kabaristával szemben is meg kellett védeni a követelésük jogosságát. Majd amikor siker koronázta a kitartást, a sztrájktörők megjelentek az aláírási ceremóniánál, hogy elrontsák az ünnepet. De legalábbis megakadályozzák, hogy a kitartó érdekérvényesítők learassák a babért. A nem sztrájkolók szerint az is elfogadhatatlan, hogy a szakszervezetek lemondtak a 2010-es bérfejlesztésről. És hogy még zavarosabb legyen a történet, most éppen a nem sztrájkolók jelentették be, hogy készen állnak a sztrájkra. Vagyis ha eddig a buszok nem jártak, ha beváltják a sunnyogók a fenyegetésüket, akkor legközelebb a villamosok és a metrók nem fognak járni. Ember legyen a talpán, aki érti, hogy a nem sztrájkolók most az ezer forintos differencia miatt fognak bekeményíteni.
Az ostobaság miatt kialakult káosz láttán nem csoda, hogy az utazóközönség sincs tisztában vele, hogy pontosan mit is akarnak elérni a BKV dolgozói, miért is bénították meg a főváros közlekedését a buszsofőrök. Mint ahogy az is teljesen érthetetlen, hogy miért van szükség a BKV-nál 26 szakszervezetre. A korábban sunnyogó, most a konkurencia sikerén felbuzdult szakszervezetek viselkedését figyelve úgy tűnik, az „oszd meg és uralkodj” elv diktálta az osztódással történő szaporításukat. A hatnapos sztrájkhoz 14 érdekképviselet csatlakozott, a kivívott sikerüket most 12 nem sztrájkoló szakszervezet nevében igyekeznek aláásni. Olyan magyarosan. Mintha a turáni átoknak tulajdonított megosztottság a BKV szakszervezeteit sem kerülte volna el.
Most, hogy végre ismét járnak a koszos, gyatra műszaki állapotú buszok a fővárosban, most, hogy kiderült, mégiscsak elő lehetett teremteni a forrást a követelések teljesítésére, valaki választ adhatna arra is, miért szórakozik a BKV-tulajdonos fővárosi önkormányzat – élén Demszky Gáborral – a budapesti polgárokkal. Ha hat nap után meg tudtak egyezni, minden követelést teljesítve, miért nem voltak erre képesek a lassító, figyelmeztető sztrájk után néhány óra leforgása alatt? Miért kellett gazdasági kárt okozniuk a munkába igyekvő fővárosi lakosoknak és az adófizető budapesti cégeknek?