Újrakezdik a délszláv háborút?

Ellenvádat nyújt be a hágai Nemzetközi Bíróságnál (ICJ) Horvátországgal szemben a szerb kormány a szerbek felett 1991 és 1995 között elkövetett népirtásért, döntöttek Belgrádban. A kabinet Borisz Tadics államfővel folytatott tanácskozás után határozott így, miután Zágráb nem volt hajlandó lemondani az 1999. július 2-án kezdeményezett eljárásról az akkori, még Szlobodan Milosevics vezette Jugoszláv Szövetségi Köztársaság ellen a népirtás megakadályozásáról és büntetéséről szóló nemzetközi konvenció megsértése miatt a délszláv háború idején.

Belgrád az ellenváddal való fenyegetéssel azt szerette volna elérni, hogy Zágráb vonja vissza a pert, s a vitás kérdéseket peren kívül rendezzék. Tadics nyilatkozatában ugyancsak ezt szorgalmazta, ám azt is hozzátette, hogy ehhez partner is kellene a másik oldalon. Horvátország azonban jelenleg egy ilyen rendezésben – amely azt sugallná, hogy a háborúért és a népirtásért egyformán felelős mindkét fél – biztosan nem partner. Ahhoz a szerb megközelítés megváltozását várná el. Mivel erre jelenleg nem számíthat, Horvátország kész – mint a zágrábi külügyben hangoztatják – a Nemzetközi Bíróság előtt bizonyítani a nagyszerb agresszióról szóló tényeket.
A szerb elnök nyilatkozata szerint Belgrád álláspontja nem azt jelenti, hogy a bűnösöket nem kell perbe fogni, de a bűncselekmények elkövetőinek a rendes bíróságok elé kell állniuk. (Mint ismeretes a Nemzetközi Bíróság az Egyesült Nemzetek Szervezetének elsődleges bírói szerve az államok közötti vitákban illetékes, s nem tévesztendő össze a hágai Nemzetközi Törvényszékkel.) Zágráb ezzel a váddal azonban nem egyéneket vádol, hanem az agressziót végrehajtó államot, most annak jogörökösét, Szerbiát. Azt várja el a bíróságtól, hogy genocídiumért bűnösnek mondjon ki egy államot.
Több elemző mind Szerbiában, mind Horvátországban és más jugoszláv utódállamban rámutat arra, hogy másfél évtizeddel a háborúk után az ilyen per csak időpazarlás. Ebből egyik félnek sem származik előnye, kára azonban mindkettőnek, hiszen akadályozza a két ország és nemzet megbékélését, az európai integrációt, hogy csak a legfontosabbat említsük.
Minden racionális érv a pereskedés ellen szól, hiszen még el sem kezdődött a per – amely megoldást úgy sem hozhat –, máris hidegháborús retorikát gerjeszt Szerbiában, de már nemcsak ezzel kapcsolatban, hanem Koszovó kérdésében is. Az induló megbékélési folyamatot megakasztotta, s a két szomszédos ország politikusai úgy kommunikálnak egymással, mintha mostanában ért volna véget a háború, nem pedig másfél évtizede, pedig a párbeszédre nagy szükség lenne. Az elemzők a megbékéléshez természetesen szükségesnek tartják a bírósági ítéleteket is, a felelősök megnevezését és megbüntetését, de ehhez a hágai törvényszéket tartják megfelelőnek.