Utószilveszter

Néhány szúrós fenyőgally egy darab madzaggal összekötve. Istenem, nemsokára vízkereszt, le kell majd szedni. Megigazítja a csámpás szalmaangyalt; hogy hozzáér, megzörren a bádogcsengettyű. Összehúzza magán a kabátot. A kanapé pár lépés a komódtól, recseg a parketta. Lekucorodik a tévé elé, nézi az arcokat, szájakat. Beszélnek. Jó az irány, mondja valaki, a miniszter vagy az elnök. Azt se tudom, melyik melyik, ezt szokta odavetni Erikának, aki mindig politizál, mikor jön az inzulint beadni. A kisfiam szerint ez a gazember, az unokám szerint pont a másik.
Itt van, Erikám? Nincs itt? Itt szoktam elaludni a tévé előtt, itt szundikáltam karácsonyeste is, szilveszterkor is. Belenéztem a vetélkedőkbe, a táncos műsorokba. Istenem, milyen szépek a fiatalok! Mennyi csillogás, mennyi nevető arc!
Csörren a telefon.
Ezek a vacak ízületek, ez a rossz láb, a csuda vigye, hogy nem tudok jobban sietni. Biztos a kisfiam vagy az unokám. Ezen a parkettán szaladoztak mindig. Milyen szépek, milyen csinosak tudtak lenni, főleg picinek, a gurgulázó nevetésükkel, illatukkal, az apró kezükkel, ahogy átfogták a nyakamat. Az idén nem jöttek, érthető, tavaly sem, érthető. Sok a munka, marad ünnepekre is belőle, aztán meg fáradtak lesznek. A fusi, most csak a fusi van, meg a segély, mióta kitették a kisfiamat. De most biztosan ők azok. Halló! Milyen akció? Nem értem, kedves. Újévi akció? Bemutató?
Elneveti magát. Tudja, mikor voltam én bemutatón, kedves? Több mint húsz éve, mikor az uramnak volt még munkája, tudja? A nyugdíj mellett is dolgozott, de azért volt időnk egymásra, és egyszer elvitt egy bemutatóra. Akkor volt az a rendszerváltozás, tudja? Nem ezért hívott, értem én. De akkor kit keres? Pedig az én vagyok.
Tudja, kedves, az egy új darab bemutatója volt, fantasztikus előadás, jaj, hogy nevetett az uram! Táncosok is voltak, istenem, milyen szépek a fiatalok, micsoda jól éreztük magunkat! Én is szép voltam ám fiatalnak, az uram is, jaj, de csinos ember volt… Vacsorázni is elvitt a bemutató után, megfogta a kezemet, és azt mondta: nekünk ennyi sikerült, de a gyerekeinknek, az unokáinknak jobb lesz. Új idők jönnek, azt mondta. A férjem mindig viccelt, tudja? Később, mikor már nem dolgozott a szíve miatt, utószilvesztert is tartottunk itthon. Időnk is volt, kedvünk is. Tudja, én megéltem két háborút, egy forradalmat meg mindenféle rendszert, sokat dolgoztunk, de időnk valahogy mindig volt. Együtt ültünk a kanapén, még pezsgőt is ittunk, és azt mondta az uram: új év, új élet. Néztük a tévét, és egyszer csak lerakta szépen a pezsgősüveget, aztán a melléhez nyúlt és előredőlt. Nem volt benne semmi félelmetes, olyan illedelmesen halt meg szegénykém, ahogy élt. Persze szaladtam a telefonhoz, közel van, pár lépés, de már hiába szaladtam, tudja? Itt van?
Összehúzza magán a kabátot.
Itt szaladoztak mind keresztül a szobán, azóta is itt vannak néha, a kisfiam is. Újévkor eljönnek, a következő hétvégén is, csak most nem érnek rá. Hű, a kicsik a háromkerekűvel, recseg a padló, aztán ebédelünk, istenem, és az edények csörömpölése, a kristálypoharak csengése, a süteményesvillák apró koppanásai az asztalon, a sok nevetés, a sok nevetés… Akkor még volt munkája a fiamnak. Akkor még nem volt otthonban az unokám. Itt van, kedves? Nincs itt… Valami rehabitációs otthonban van a gyerek, jól mondom? Az apja szerint jobb neki ott.
Visszavánszorog a kanapéhoz, töredezettek, mégis finomak a mozdulatai. Leül. A tévé fényei futnak az arcán, mélyen ülő szemén.
Tudja, Erikám, én csak magukat sajnálom. Olyan nehéz ma fiatalnak lenni, a kisfiam is mindig mondja. Folyton csak jönnek az új esztendők, jönnek egymás után, hol gyorsabban, hol lassabban; kergetőznek, mint a gyerekek. És mindig azt hallja az ember, hogy jó az irány, tudja? Nekünk itt voltak a háborúk, az uram két lágert megjárt, fagyott lótetemeket ettünk, de akkor is voltak, akik azt mondták, jó az irány. Maguknak itt a munkaügyi központ meg a rehabitáció, ugye, kedves? Meg az akció, ugye? Itt van?
Vékony kezével rendezgeti a kendőjét. Fázik. Kint, az üveges estében megered a hó. Folyik az idő, mintha feldőlt pezsgőspalackból bugyogna. Néha megcsörren, aztán elhallgat a telefon.
Éppen elszunnyad egy kicsit, mikor odalép mellé az angyal, és egyik szárnyával gyöngéden betakarja.