Szemben a vöröstéglás budai elöljárósággal, nem messze a Kiss János utcát a tanítóképezdéig uraló, szürkésfehérre öregedett városi házaktól, megtorpanok. Istentől adott szabad akaratom elenyészik, sültek, füstölt és lángolt húsok hirtelen támadó illata bilincset rak szívemre, s k. u. k. pedantériával megállapított napirendembe rendkívüli pont férkőzik: ebéd előtti falatozás a hentesnél. Persze van, aki céltudatosan igyekszik a Böszörményi úti Húsbolt felirat irányába. Itt jauzéznak a helyhatóság pápaszemes alkalmazottjai, a szomszédba púdert, frottírtörülközőket, eau de Cologne-t szállító munkások, sima modorú ingatlanvigécek, lyukas- órájukról elszelelő tanárok némán ropogtatnak az állópultoknál, a sonkakezű hentes és a fehér köpenyes pénztárosnő lelkes asszisztálásával.
Másként roppan az almapaprika, s másként a vörösesbarnára sütött kolbász. A csípős, önmagában talán fogvásító savanyúság elkeveredik a fűszerezett húsdarabkákkal, s az apró uborkát finom mozdulatokkal őrlik a néma, elégedett állkapcsok. A villa végére tűzött falat meghemperedik a mustárban, zsírjából udvart csinál a papírtálcán elnyúló mélysárga tengerben. A kés már a kacsacombból csippent egy darabot, s hozzá a friss, ropogós héjú kenyér tolakszik a fogak közé. Hazai sajátosság, a nemzetkarakterológia máig kellően nem megvilágított pontja a külföldi számára megfejthetetlen talány: a magyarnak mindig a hentesnél ízlik legjobban a kenyérbél és a sercli. Azt minden valamire való hazafi tudja, ha zsemlével kínálják a sültet, közel sem esik olyan jól a falat.
Majdnem szemközt, lefelé a Rigó Jancsi cukrászda zsebkendőnyi helyiségében szigorú tekintetű kiszolgálónő szomorúan, szavaiban mélyen megbújó nyers kedvességgel ajánlja a rántottás szendvicset. A kacsa, a füstölt csülök, a veres kalbász után ugyan ki a csoda vágyódna tojásrántottára? Főleg, ha két barna sört is felhörpintett az imént innen kétlépésnyire. Maradunk az édességosztálynál, s Rákóczi túróstornya mellé megrendeljük fél Európát: egy tálca moszkauert, egy diós krakkóit és két berlinert. Édessel öblíteni a sóst a legjobb, átfordulva az álmos délutánba, amikor már végleg felborul a szolgálati szabályzat. Ilyenkor a langyos tejeskávé után elbóbiskolva az ember rendesen hadbírósággal álmodik.
origo.hu
Ennyit keres egy mérnök Magyarországon
