Behavazva

Micsoda kincsesbánya az Antarktisz! Évtizedek óta vadásznak ott meteoritdarabokra, jelenleg Japán rendelkezik a legnagyobb gyűjteménnyel, több mint tizenhatezer földön kívüli követ őriznek. De mostanában más is előkerül. Például repülő. A jégbe fagyott gépet a Denison-foknál találták, még Douglas Mawson hagyta ott 1911–14-es expedíciója során. Az egyszemélyes brit Vickers a gyár első gépei közül való. Néhány héttel később, amikor a Mawson-expedíció kunyhóit állították helyre, egy Newman and Guardia típusú fényképezőgép alkatrészeit sikerült összeszedni. De ez még hagyján! Vajat is találtak, mégpedig a Robert Scott-expedíció egyik szálláshelyéhez tartozó istállóban. (Scott 1912-ben néhány héttel Amundsen után érte el a Déli-sarkot.) El tudom képzelni, mennyire meglepődtek a kutatók, amikor egy vászonzsákból érintetlen csomag vajak kerültek elő, mégpedig Silver Fern gyártmányok. Az ausztrál cég ma is virágzik! Mint ahogy a skót Whyte & Mackay Co. is! Decemberben ugyanis whiskyt is találtak! Két láda valódi McKinlayt, 1909-ben hagyta ott Sir Ernest Shackelton brit sarkkutató.
És most valami egészen más! Majdnem.
Magyarországot is hólepel fedi, alapos a gyanú, hogy politikai hólepel, ugyanis kizárt, hogy éppen a csapadékot ne gyűrte volna maga alá a politika. Ha valaki nem tudná, politikai hó akkor hullik, ha a politika azt szeretné, hogy a lakosság be legyen havazva. Hát, most be van. Nem tudjuk, hogy Kádárék milyen módszerrel indították el a hóesést – felszóltak az illetékeshez K-vonalon? –, de ez most odakint nem pártállami hó, hanem a módszerváltás demokratikus hava, ami nyilván azt jelenti, hogy más módszerrel bocsátanak havat a magyar ugarra, mint előtte. A hó látszólag ugyanolyan, de azért mégsem. Másképp lehet seperni, lazább, túl vizes, jobban tapad, nem is olyan fehér, ezt tapasztalatból mondom. A minap a szomszéd törött vécékefét túrt ki alóla.
Mert, hogy mi szunnyad alatta!
Valamikor K. und K. boldogság szunnyadt. Cselédlányok, háziurak, velős csont. Ady idejében mag, Kádárék idején ÁFÉSZ-kocsonya, fél deci kevert, ballonkabátos tavasz, ami semmiben nem különbözött az előzőtől vagy a következőtől. Lenin mutatta, merről jön a kikelet! Most mi szunnyad? Ne nagyon bízzunk abban, hogy olvadás után előbukkan Svachulay Sándor egyik repülőgépe, mondjuk az 1913-ban épített Kolibri IV. Valódi Gottschlig rum sem fog előkerülni. Dőry-féle vajra se lehet számítani. Az is kizárt, hogy a Margitszigeten valaki megtalálja Krúdy elveszett Leicáját, amellyel arcukat fátyolozó férjes asszonyokat kapott lencsevégre.
De hát akkor mi fog előkerülni az olvadó hó alól? Mi más, mint a módszerváltás legnagyobb vívmánya, a Pannóniát elborító szemét. Szépen, konzervatívan, szabadelvűen, arany középutasan el van terítve az egész országban, erdőn-mezőn, hegyen-völgyön, nemzeti parkokban, fő- és alsórendű utak mentén, tereken, falvak, városok utcáin, határában. Kihajított gatyák között bújik majd az ibolya. Mi lettünk a tízmillió sittkupac országa, na, látják, mégiscsak lett tengerünk. Szeméttengerünk. Elolvad a politikai hó, előbukkan alóla a szennytömeg, s hirdeti legjobban működő rendszerváltó vívmányunkat, a szabad szemetelés jogát. Szórásszabadság van! Kultúra nincs. Kultúrát építeni nincs ideje a politikának, azt egyébként is alulról kell kezdeni. De van remény, mert a szülők és diákok addig verik majd a pedagógusokat, amíg hozzá nem látnak az ifjúság neveléséhez!
Ül a hitelből vásárolt lakásában a rendszert váltott magyar, az újdonsült européer, a globális hun, adósságot izzadva melegszik a politikai gáz mellett, és kopogtatócéduláról álmodik. El is bóbiskol. Felriadván a tévéreklám gerlehangjára, a félig kiürült sörösüveg után nyúl, és azon gondolkozik, hová fuvarozza ki délután a nagymama szétfeslett matracát. Az Antarktiszt javasolnám neki.