Demszkynek mennie kell Most!

Ugye, ismerős a híressé vált szlogen – Kádárnak mennie kell… Eljött az idő és Demszkynek is mennie kell. De maradni akar. Az októberi választásokig. Még egy kicsit. Miért? Mit akar még egyáltalán főpolgármesterként csinálni? Hiszen még a BKV dolgában sem lát tisztán. Pedig a 4-es metró – a szíve csücske – is BKV-beruházásban épül. De nem tudott a főpolgármester semmiféle BKV-s botrányról. Mi, egyszerű újságolvasók, már körülbelül egy éve hallottunk a BKV-titokszobáról is, a főpolgármester miért nem hallott? Miért nem érdekelte, hogy mi van abban a titokszobában? Tudott ő, tud ő mindenről, csak most nem akar tudni.
Emlékszem még 1990 őszére, amikor az önkormányzati választások idején D. Gábor mint SZDSZ-es országgyűlési képviselő, a nemzetbiztonsági bizottság elnöke, felkérést kapott a párttól, hogy legyen Budapest főpolgármestere. Megkérdezett, hogy elfogadja-e a főpolgármesterséget, vagy maradjon a parlamentben. Azt tanácsoltam, hogy maradjon meg országgyűlési képviselőnek és bizottsági elnöknek, mert az jobban „fekszik” a demokratikus ellenzéki múltja során szerzett tapasztalataihoz. Másként döntött, vagy más feladatot kapott a párttól, megválasztottunk (akkor még a közgyűlés választotta a főpolgármestert), azután pedig a balga pestiek még háromszor.
De most már vége a főpolgármesterségnek. Demszkynek mennie kell… Most! Amíg nem késő.
A főpolgármester a fő bizalmasának, általános felhatalmazottjának letartóztatását sem érti, vagy nem akarja érteni. Politikai játszmát vizionál, összeesküvést sejtet. Pedig csak el kellene olvasnia az ügyészi indítványt és az előzetes letartóztatásról szóló bírósági határozatot, amiből egyértelműen kiderül, hogy Mesterházy Ernőt (M. E.) azzal gyanúsítja az ügyészség, hogy a főpolgármester képviseletében eljárva a BKV vezetőit rábírta, hogy vagyonkezelési kötelezettségüket megszegve indokolatlan és szükségtelen szolgáltatások igénybevételére vonatkozó szerződéseket kössenek. Még egyszer: indokolatlan és szükségtelen szerződéseket kössenek; magyarra lefordítva ez pénzkidobás, még magyarabbul korrupciós bűncselekmény.
Erre nyilatkozta a főpolgármester azt, hogy M. E. azért nem tájékoztatta a BKV-botrányokról, mert nem volt róla információja. Ugye, ez vicc!
Nagyon-nagyon hosszú volt ez a közel húsz év, amíg a főváros első embereként a nyakunkon ült D. Gábor. Dehogyis volt ő tájékozatlan, sem most, sem korábban nem volt az. Nagyon is kézben tartotta az ügyeket. Már ’90-ben az első frakcióülések egyikén közölte a 25 fős diplomás SZDSZ-es frakciótagokkal, hogy mi csak mozgalmárok vagyunk, akik nem értünk semmihez, és már össze is állított egy szakmai csapatot, akik a közgyűlési előterjesztéseket, határozati javaslatokat elkészítik.
Nekünk pedig az a feladatunk, szerepünk, hogy a közgyűlésen megszavazzuk. A későbbiekben néhányan egy darabig még ellenálltunk, vitatkoztunk, de egy idő után már kérdezni sem volt illendő a frakcióüléseken.
De még emlékszünk arra is, hogy D. Gábor a 2006-os választások után is azt közölte a közgyűlésben csak egy vagy két képviselővel kevesebbel rendelkező ellenzéki frakció vezetőjével, hogy vegye tudomásul: itt neki semmi hatalma nem lesz. Nem is kaptak az ellenzéki képviselők csak – mutatóba – egy-egy bizottsági helyet a közgyűlési és különböző felügyelőbizottságokban. Ennélfogva mindig, mindenhol könnyedén leszavazták őket.
Az egykori ellenzéki, ellenséges elem, a szamizdatkirály összefeküdt a kommunistákkal (ők nevezték így magukat, nagy előszeretettel, még MSZMP-s korukban, és ma is elvtársazzák egymást), és megtagadott bennünket, akik naiv idealistákként hittünk a demokráciában, a szabadságban és az emberi méltóságban. Egyébként manapság melyik SZDSZ-nek a mezében gyakorolja a főpolgármesterséget D. Gábor? A legális pártnak „szófogadatlan”, önállósult parlamenti frakció szerintinek, vagy a Bokros–Dávid-féle MDF-es SZDSZ-nek?
Főpolgármester urunk cinikusan kitüntette a forradalmunk 50. évfordulóján a békés ünneplőket, egyszerű járókelőket végigverő rendőrbűnözőket vezénylő budapesti főkapitányt. Szép fővárosunkat lepusztította. Példának most csak a 30-40 éves rozsdától málladozó metrókocsikat említem, amelyhez hasonlót egész Európában (beleértve a Balkánt is) nem lehet látni.
A főpolgármester úr egyszer azt nyilatkozta, hogy vállalja a politikai felelősséget, azután meg azt nyilatkozta, hogy nem vállalja. Lehet, hogy szólt neki valaki, hogy a politikai felelősség vállalása azt jelenti, hogy lemond a főpolgármesteri címéről. Ezt pedig nem akarja. Mert még dolga van. Még van, ami működik a fővárosban. És ezt nem hagyhatja.
D. Gábornak már csak egy politikai szerepe lehet. Tegyen talicskába néhány döglött madarat (varjút), és mint SZDSZ-t temesse el egy jelképes sírba.

A szerző ügyvéd