Halálcsoport – így minősítettük az ausztriai férfi kézilabda Európa-bajnokság D jelű kvartettjét. De vajon egyetértenek-e velünk a spanyolok, akik első két mérkőzésüket plusz huszonegyes gólkülönbséggel zárták? Számukra Bécsújhely inkább maga az édes élet. Legalábbis az volt tegnapig, amikor úgy játszottak 24-24-es döntetlent a franciákkal, hogy hatgólos hátrányból kapaszkodtak vissza.
Halálcsoport? Akkor mit mondjunk a C négyesre, amelyben pénteken ugyancsak rendeztek egy ki-ki meccset? Méghozzá a németek és a svédek között, és e párosítás pár éve még vb-döntőnek is beillett volna. Ezúttal azonban a túlélésért folyt a harc, amelyet a németek nyertek 30-29-re.
A mieinknek a cseheket kellett legyűrniük, akik ellen a legutóbbi hivatalos találkozón, 2007. január 24-én, a németországi vb mannheimi középdöntőjében nem is villám-, hanem kozmikus rajtot vett csapatunk; 7-0-ra, 13-3-ra vezetett, végül 28-25-re nyert. Csakhogy most a csehek nem áldozati báránynak jöttek. Úgy pörögtek, hogy már a himnuszukat alig bírták végigállni, pedig a szlovák rész levágása óta az lényegesen rövidebb.
Három éve is, most is Jicha lőtte az első góljukat; akkor a 11. percben, 7-0-nál, most az ötödikben, 2-0-nál. Aztán 2-1-nél a másodikat, ezzel át is szakadt a gát. Az ekkor dinamikusabb, gyorsabb, határozottabb ellenfél fordított, 7-4-re, 13-8-ra húzott el. Galia úgy röpködött a kapuban, mint aki aknára lépett, ha nincs előbb Császár, majd Katzirz két-két talpról eleresztett bombája – egyéni bravúr, tehát esetleges – még mínusz ötnél is dermesztőbb lett volna a helyzet. A legnagyobb zűr közepette aztán válogatottunk kézilabdázott picit – és 13-13-ra egyenlített.
Mert a csehek azért nem verhetetlenek.
A szünetben mindenki nagyokat kortyolhatott az öltözőben. A fehérek valami varázsitalból, a zöldek kishitűségből. Ezért 13-14-ről négy perc alatt 13-18-ra romlott az állás, és ezzel körülbelül vége is lett mindennek. Átlövéseink inkább átdobások voltak, a szélsőkről sikerült teljesen megfeledkezni, beállósunk levegőt is alig kapott, nemhogy passzt. Ha nincs Császár, aki két hete még a labdát is alig tudta a sérült kezébe venni, nincsenek góljaink sem. Túl sok sajnos így sem volt, csak annyi, amennyi a 33-26-os vereséghez elegendőnek bizonyult.
No meg az ezzel járó kieséshez. Csoknyai István szövetségi kapitány a helyzetnek megfelelően, nagyjából letaglózva érkezett a sajtótájékoztatóra, ahol annyit mondott: „Nagyon sajnálom, és óriási csalódásként érem meg, hogy számunkra máris véget ért az Eb. Azt hittem, ennél sokkal többre vagyunk hivatottak. A csehek nagyon jól szervezett védekezése megbénított bennünket, ilyen átlövőjátékkal ezen a szinten képtelenség nyerni. Küzdöttünk, de egy Európa-bajnokságon ez önmagában kevés.”
Hogy egy Eb és egy csapat bukása, valamint háromezer magyar szurkoló napi keserve mellett a történteknek milyen hosszabb távú hatásai lesznek, az majd csak fokozatosan derül ki. Jövő szombaton például sorsolnak a vb-selejtezőkre, ahol így akár a futottak még kategóriába is kerülhetünk, és ha fuccs a 2011-es világbajnokságnak, akkor beláthatatlanul messzire kerül az olimpia is. Azaz éppen fordítva; mi távolodunk, mindentől.
origo.hu
Kiderült, hogy ki a rejtélyes lottónyertes, aki óriásplakátot vett az Oktogonon
