Túszejtés. Vihart kavart az EU-ban Líbia hétfői döntése, hogy felfüggesztette a beutazási vízumok kibocsátását a schengeni övezethez tartozó 25 európai ország állampolgárainak. Tripoli arra reagált, hogy Svájc – a schengeni övezet tagjaként – megtiltotta 188 líbiai állampolgár, köztük Moammar Kadhafi elnök beutazását. Franco Frattini olasz külügyminiszter szerint Svájc tévesen alkalmazta a schengeni egyezményt, és „túszul ejtette” annak részeseit. (MN)
Noha a 2009. december 1-jén életbe lépett lisszaboni szerződéssel és az azzal egyidejűleg létrehozott uniós „külügyminiszteri” poszttal az európai közösség vezetői az EU súlyát szerették volna növelni a világban, törekvésüket már az komolyan korlátozta, hogy az új külügyi főképviselőnek mindenképpen nőnek, britnek és baloldali pártkötődésűnek kellett lennie. A nagyobb EU-tagállamok vezetői, illetve José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke ugyanis ragaszkodtak ahhoz, hogy az EU állandó elnökének megválasztott belga Herman Van Rompuy ismérveit – kereszténydemokrata, férfi – ellensúlyozni kell.
A brüsszeli gépezet irányítói ezáltal elszalasztották a lehetőséget, hogy egy tapasztalt, a nagyhatalmak által nagyra becsült személyiséget tegyenek meg az EU diplomáciai vezetőjévé. A The Independent brit napilapnak nyilatkozó brüsszeli diplomaták szerint az 53 éves Ashton nagyon határozatlan, amikor az EU külügyminisztereinek találkozóit kell vezetnie. Kabinetjében dolgozó munkatársai szerint a politikus konkrétumok helyett általánosságokról beszél, Miguel Ángel Moratinos, a soros uniós elnök Spanyolország külügyminisztere pedig többször is kikelt Ashton ellen, aki szerinte nem lép elődje, Javier Solana nyomdokaiba.
Francia diplomaták kemény támadást indítottak nemrég Ashton ellen, amikor a haiti katasztrófa után nem a karibi országba, hanem családjához utazott Nagy-Britanniába. Jellegtelenségéről írt nemrég az európai sajtó, amikor washingtoni látogatása alkalmával az amerikai média meg sem említette ott-tartózkodását.
