Fejenként egy tízes

Újsághirdetésben keres polgármestert a Mosonmagyaróvártól elszakadt ötszáz lelkes új település, Mosonudvar lakossága. Eddig heten érdeklődtek a megbízatás iránt, köztük gyógymasszőr és nyugdíjas települési jegyző az ország másik szegletéből. Megosztott a falu: egyesek szerint lejáratódnak a hirdetéssel, mások állítják, jobb vezető egy értelmes idegen, mint a falu bolondja.

Válófélben
A Zala megyei Pethőhenyén 2009 májusában Cserlap, Hosszúhegy és Kápolnahegy összesen 22 állandó lakója vehetett részt helyi népszavazáson. A jogosultak közül végül az érvényességhez szükségesnél eggyel többen, tizenhárman járultak az urnához, és mindannyian igennel szavaztak a leválásról szóló kérdésre.
A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Gávavencsellőn arról szavaztak, hogy két településrészt Nyírtelekhez csatoljanak-e, de a helyi népszavazás érvénytelen lett.

Eddigi nevén Újudvar jellegtelen településrész alig négy kilométerre Mosonmagyaróvártól. Korábban a Lajta–Hanság Állami Gazdaság négyes számú majorja volt. Utcái derékszögűek, gyakorlatilag főtere, önkormányzati hivatalnak való épülete sincsen. Alig húsz évig tartozott Mosonmagyaróvárhoz, mígnem az újudvariak megelégelték a folyamatosan elmaradó fejlesztéseket, ezért népszavazáson döntöttek: elszakadnak a várostól, és önálló településként folytatják életüket. Cselekedetüket egyértelműen a pénz motiválta. Csomagolóanyag-gyár, raklapkészítő asztalosüzem s más mezőgazdasági vállalkozások működnek a területén. Úgy érezték, az ebből befolyt évi 68 milliós iparűzési adót nem fordítja rájuk a mosonmagyaróvári önkormányzat, a jövőben viszont ők dönthetik el, hogy mire jusson.
Tavaly áprilisban a választásra jogosultak csaknem hatvan százaléka, 231 szavazó ment el voksolni, és közülük csupán 27-en ellenezték az elszakadást. Az új település neve nem lehet Újudvar, mert ilyen nevű község már létezik Nagykanizsa mellett. Az előkészítés során javasolt Mosonudvar és Mosonudvarhely közül az előbbi mellett döntött a lakosság, és az úgynevezett földrajzinév-bizottság is ezt a verziót javasolta. A népszavazás csupán véleménynyilvánítás volt, az illetékes minisztérium javaslatára a köztársasági elnöknek kellett döntenie az önállósodás kérdésében. A tavaly decemberi elnöki döntés az önkormányzati választások napján (2010 októberében) lép hatályba. A helybeliek szerint attól fogva, ha nem is fonják kolbászból a kerítést Mosonudvaron, de lesz pénzük az elmaradt közvilágítás-fejlesztésre, útfelújításra, buszjárat indítására s a polgármesteri hivatal kialakítására.
A Kurucz-féle kulcsmásolóban kezdem látogatásomat. A Mosonmagyaróvár főutcáján található alig húsz négyzetméteres műhelyben öt és fél éve üzemelteti vállalkozását Kurucz Attila, aki egyébként az újudvari településrészen él. Tagja volt a népszavazást előkészítő hatfős bizottságnak, s tagja az előbbiből csak nevében átalakult polgármester-választást előkészítő bizottságnak is. Fejenként tízezer forintjukba került, hogy két alkalommal megjelentessék a megyei napilapban a polgármester-kereső hirdetést.
– Szokatlan, amit tettünk, de szeretnénk, ha az októberi önkormányzati választáson minél több és a feladatra minél alkalmasabb jelölt indulna.
Alig két hét alatt öten jelentkeztek írásban, de a bizottság tagjai jószerével végig sem olvasták a leveleket. Azért kiszivárgott: egyikük gyógymasszőr egy közeli településen, a másikuk távoli vidéken szolgált volt rendőr. Helybeli is akadt az aspiránsok között. Rajtuk kívül ketten telefonon érdeklődtek Kurucz Attilánál, egyikük egy szabolcsi kistelepülésen volt önkormányzati jegyző, s most nyugdíjasként foglalkoztatja az ország nyugati felébe való költözés lehetősége. Budapest környékéről szintén felhívta egy legényember, aki közigazgatási gyakorlattal is rendelkezik.
– Csábító Ausztria közelsége, a régióban élők egy része ott jut munkalehetőséghez. Így aki idejön polgármesternek, biztosan számíthat arra, hogy a hozzátartozói munkához jutnak. Felsőfokú végzettséggel, közigazgatási képesítéssel rendelkező jelöltet keresünk, hiszen nagyon sok munka és hozzáértés kell egy új település megszervezéséhez. A bizottság semmiben sem dönt. A nyár végén jön el az az idő, amikor kifüggesztjük a leveleket a közösségi ház ajtajára. Azt viszont szeretnénk, ha senki sem villogna itt pártszínekben, remélhetőleg a kalandorok is elkerülnek bennünket.
– Ha akadt hat helybeli, akit érdekelnek a közügyek, miért nem lesz jelölt valaki az előkészítő bizottságból? – kérdezem Kurucz Attilától.
– Én csak a magam nevében nyilatkozom. Korábban az energiaiparban dolgoztam, majd Stihl fűrésszel kereskedtem. Tisztában vagyok vele, mennyi mindenhez nem értek, s vétek lenne olyan munkát elvállalni, amelyet nem látok át.
Mint mondja, vegyipari bolti eladó, gyári munkás van még a bizottságban, ők is úgy érzik, nem nekik való a polgármesterkedés. Kurucz Attila nem találja helyénvalónak, ha egy helybeli polgármesterjelölt a kocsmában korteskedik, s italmeghívásért szavazatot vár el. Egy idegennek viszont komolyabban, felkészültebben kell kampányolnia, ha meg akarja győzni az itt élőket.
A bizottsági tagok a maguk módján segítik a leendő polgármestert, akárki legyen is az. Vasárnap délelőttönként összeülnek, megvitatják a teendőket. Mivel a közigazgatási törvény megszabja azokat a feltételeket, amelyek alapján önállóvá válhat s igazi faluként működhet egy település, felvették a kapcsolatot a mosonszolnoki önkormányzattal. Ott már testületi határozatot hoztak arról, hogy apparátusuk körjegyzőséget alakítva besegít majd a mosonudvari ügyekbe is. Bizonyos dolgokban tanácstalanok: úgy tudják, októberig háziorvosi praxist is létre kell hozniuk, de sejtelmük sincs, mi ennek a módja. Viszont rövidesen pályázatot írnak ki a falu címerére is.
– Az utak rosszak, sok a baj a közvilágítással, a buszmegállók is felújításra szorulnak. Ráadásul azt sem sikerült elérnünk, hogy ne távolsági, hanem sűrűbben közlekedő helyközi busszal járhassunk be a városközpontba – vélekedik Hekele Attila. Ő is önállósodás-párti. Öt éve Budapestről költözött ide az acélipari munkalehetőségért.
Mások úgy érzik, nehéz most megválaszolni, hogy jó döntés volt-e az önállósodás, hiszen csak egy-két év múlva derül ki, mit nyertek az elszakadással. Egy biciklit toló asszony, aki nem akart névvel nyilatkozni, badarságnak nevezte, hogy hirdetésben keresik a falusi vezetőt, hiszen ez rossz fényt vet a településre. Aztán, ahogy az ellenérveket említem, amelyek szerint több jelölt nagyobb sikerrel kecsegtet, elismeri: jobb egy tehetséges és iskolázott pályázó, mint ha helyi erőként a falu bolondja igazgatná ügyeiket.
Mosonmagyaróvár alpolgármestere, Nagy István elmondja, korábban a képviselő-testület egyhangúlag döntött arról, hogy nem támogatják az elszakadást, hiszen az ellentétes az európai tendenciákkal. Megértik az önállósodási szándékot, ugyanakkor meglepődtek az Önkormányzati Minisztérium és a köztársasági elnök döntésén, amellyel önállóvá és életképessé nyílvánították a településrészt. Határozottan kijelenti: a vagyonmegosztásról az önkormányzati választásokat követően tárgyalnak az új településsel, ám ennek során érvényesíteni fogják érdekeiket. Mosonmagyaróvár az újudvari településrész közelébe helyezte ipari parkos fejlesztéseit az utóbbi húsz évben. Az alacsony ingatlanárak miatt azt a településrészt ajánlották a cégeknek, most nem hagyhatják, hogy a kis falu „elvigye” a jól működő üzemeket. Ráadásul ha a településrész önállóvá válik, vállalnia kell a rá eső részt a város adósságállományából. Már a sajtóban is megjelent: a 2009-es folyószámlahitelből ez bizony 7,5 millió forint! Ráadásul Újudvar nem gondolt a mellette fekvő néhány házas Mosonudvar és Krisztinaberek településrészekre, amelyek továbbra is Mosonmagyaróvárhoz tartoznak.
– Olyan pedig még nem volt, hogy egy várost megszakít egy beékelődött falu – szögezi le az alpolgármester.
Véleménye szerint az újudvariak elhamarkodták az önállósodást, s amikor kifizetik majd polgármesterük meg a négy képviselő illetményét, meglátják, mennyi pénzük marad a kötelező feladatokra, közoktatásra, egészségügyi és szociális ellátásra, temetkezésre, egészséges vízre, intézményműködtetésre. Ráadásul a tulajdonviszonyok is elég kuszák ezen a településrészen, a közösségi házat eddig a szövetkezettől bérelte a mosonmagyaróvári önkormányzat. Mindezek ismeretében, ha az újudvariak, szembesülve a problémákkal, népszavazást kezdeményeznének arról, hogy újra Mosonmagyaróvárhoz tartozzanak, szeretettel visszavárják őket.