Ítélet előtt a vagyonadó

Ma ismét a vagyonadóról tárgyal az Alkotmánybíróság (AB). A testület már harmadik alkalommal elemzi a minden ízében megtámadott jogszabályt, amely bizonyos feltételekkel adóval sújtaná a lakásokat. A vagyonadó témaköre nem egy a sok alkotmánybírósági ügy közül. Ahogyan a rendszerváltozás óta vannak sarkalatos törvények, úgy akadnak alapvető, sarkalatos bírósági eljárások is. A vagyonadó ezek közé tartozik. Jól látja ezt az átmeneti kormány is, mert az új közteherről szóló törvény elfogadása óta a miniszterelnök és a pénzügyminiszter mást sem tesz, csak az alkotmánybíráknak udvarol. A felkészült Szollár Domokos kormányszóvivő az elmúlt napokban odáig ment el, hogy kijelentette: jogfilozófiai szempontból sem közömbös, miképpen határoz az AB. A kormányzati közlések arra mutatnak, hogy a kabinet alkotmányjogi tanácsadók véleményét is beszerezte. Ennek nyomán hangoztatja azt lépten-nyomon: meglepődne, ha az AB nem hagyná jóvá a sokak által vitatott törvényt.
A hírek az első tárgyalás előtt még arról szóltak, hogy a bírák döntő többsége várhatóan a panaszok elutasítására voksol. Nem tudhatjuk természetesen, hogy azóta miképpen alakultak a dolgok, vagyis a jelenleg kilenctagú testület meddig jutott el. Az viszont ismeretes, hogy pénzügyekben az AB ítélkezési gyakorlata ellentmondó. Az úgynevezett szuperbruttó szabályait elfogadták, holott adójogi szakértők más döntésre számítottak. Ez a törvény ugyanis több, mint játék a számokkal: olyan zsonglőrködés, amely egyben átláthatatlanná teszi a viszonyokat. Elfedi azt, hogy az adócsökkentésnek beharangozott intézkedés valójában adóemelés. Ugyancsak a múlt év végén, bár helyesen, de szintén meglepetésszerűen, a testület megakadályozta, hogy a családi pótlék adónövelő tényező legyen.
A vagyonadó ügyében az AB már az év végén úgy tervezte, hogy a február 25-i első bevallási időpont előtt kihirdetheti határozatát. A tárgyalást ugyanakkor csak a hosszú téli szünet után, január 11-én kezdték meg. Mindebből arra gondolhatunk, a bírák eleve választottak: vagy az építményadó megítélésében eddig kialakult gyakorlatot követik, s azt mondják, hogy az állam tetszés szerint adóztathat, vagy a luxusadóról korábban kifejtett nézethez tartják magukat és megsemmisítik a vagyonadót. Előbbi elv kidolgozása Holló András nevéhez fűződik, utóbbié pedig Trócsányi László alkotmánybíróéhoz.
Az mindenesetre tény, hogy az átmeneti kormány úgy fogadta el a hazai közteherviselés történetében új korszakot nyitó ingatlanadót, hogy nem okult a Gyurcsány-kormány által ugyancsak ötletszerűen bevezetett luxusadó eltörlésekor kifejtett bírói érvelésből. Az úgynevezett számított adó megmaradt, holott azt 2008 decemberében a bírák a jogbiztonsággal ellentétesnek minősítették. A forgalmi érték meghatározásának sincs semmilyen konkrét, kézzelfogható alapja a 2009-es vagyonadótörvényben. Így az adóalap és az adómérték is fiktív, maga az adóztatás pedig ebben a formában önkényes és aránytalan.
A jogszabályt tehát meg kellene semmisíteni.
A provizórikus kormány – nemzetközi pénzügyi kötelezettségre hivatkozva – valójában azért vezette be az új formulát, hogy a választási kampányban a szocialisták szavazóbázisaként számon tartott egyes rétegeknek kedvezni tudjon. A mások pénzén megvásárolja a szavazataikat. Amennyiben az AB jóváhagyná az előkészítés nélkül megfogalmazott szabályt, különös üzenetet küldene a társadalomnak. Azt közölné, hogy a takarékos, szorgalmas erőfeszítés, az évekig tartó otthonteremtés – a polgári magatartás – valójában büntetendő cselekmény. A mának kell élni, vagy a pénzt ki kell menekíteni adóparadicsomokba.