Sok volt az öt cseh

Bő hétezer magyar drukker tombolt az idei futsal Európa-bajnokság szombat esti, A csoportbeli magyar–cseh derbijének 25. percéig a Papp László Budapest Sportarénában, hogy aztán a 40., vagyis az utolsó percet követően csendben hazasétáljon. A fordulatosnak tartott sportágtól is szokatlanul változatos küzdelemben a mieink 4-0-a vezetésről „tudtak” kikapni 6-5-re, így elszalasztották a mai, olaszok elleni debreceni negyeddöntős folytatást.

Az egyiknek sikerül, a másiknak nem – kollégám slágerrefrénnel élő jóslata után nyugodtan érkeztem szombaton este a Papp László Budapest Sportarénához, hiszen férfi kézilabda-válogatottunk pénteken Bécsújhelyen kikapott Csehországtól, s búcsúzott az Eb-től, így a hasonló szereposztású futsal Európa-bajnoki derbi a sors igazsága alapján a mieinknek állt. A lassan, de biztosan növekvő tömeg is hasonlóan gondolta, kedélyesen megtapsolta az UEFA gyerekekkel dekázó, majd a kezdőrúgást Garaba Imrével együtt elvégző díszvendégét, Christian Karembeu-t, de a magyar válogatott bemutatásakor már igazi hangrobbanás történt volna, ha az aréna szurkolásra kevéssé alkalmas akusztikája engedi. Reméltük, hogy a sramlijellegű hangszereléssel felcsendült Himnusz – hazai pályán ez különlegesen otromba „bravúr” – az utolsó bosszúságot okozza ezen az estén, s jó ideig így is tűnt. A mieink az azeriek elleni visszafogott teljesítményt követően hamar támadólag léptek fel, szünetig Dróth spiccelt a hosszú alsó sarokba, majd Lódi pókhálózta le a felsőt Gyurcsányi passzából – mellettem álló erdélyi cimborám szerint ezt a variációt sokszor bemutatták korábban székelyudvarhelyi „légióskodásuk” alatt. Aztán Lódi lőtt még egyet, de a játékvezető nem látta gólvonal mögé pattanni a lécről levágódó labdát. Sebaj, világválogatottat megjárt honfitársunk, valamint Dróth a második játékrészben is betalált, miközben a cseh „vitézek” meglepően gyenge formát és technikai hibákat mutattak, Dlouhy talpa alatt például legalább háromszor csúszott ki a játékszer.
Szóval a 4+1-es futsalban 4-0-ra vezettünk, de aztán jött egy másik sportág: a rivális kapusát lehozva öt mezőnyjátékossal állt fel, s addig passzolgatta körbe a védelmünket, míg szépen lassan kezdett feljönni. „Itt még bármi lehetséges” – közölte futsalban otthonos erdélyi segítségem, s a csehek két perccel a vége előtt egyenlítettek is (4-4). Ám ez még nekünk volt kedvező, az már nem, hogy a feltűnően közepes képességű Dlouhy fejese már vendégvezetést hozott. „Lesz még fordulat” – szólt a hozzáértés, s még a 39. percen belül tényleg visszafordult a kocka Gyurcsányi révén (5-5). Ám húsz másodperccel a vége előtt a riválistól Kopecky szó szerint begyötörte a cseh továbbjutást, s egyben magyar kiesést jelentő találatot (5-6).
Semleges szemlélőként monsieur Karembeu bizonyára élvezte a csatát, én bő hétezredmagammal már kevésbé. De akkor mit mondhatott volna szegény szövetségi kapitány, Kozma Mihály? Nem is mondott sokat, arckifejezése mindennél beszédesebbnek bizonyult. Azért csak megszólalt: „Évek óta sokat gyakorolja az ötfős játékot a cseh csapat, tudtuk, hogy nagyon jók benne, készültünk rá, mégsem sikerült kivédekeznünk. Félidőben és 4-0-nál is azt mondtam a játékosoknak, még nem nyertük meg a meccset. Sajnálom őket, és azt, hogy nem tudjuk maguknak megmutatni Debrecenben, amire nagyon készültünk. Most többen visszavonulnak a csapatból, ennek ellenére úgy gondolom, van jövőnk, a kudarc ellenére kedvező fordulat történt a magyar futsalban.”
Nagyon reméljük, hogy ezt az állítólagos kedvező fordulatot nem követik még továbbiak, mint a kiesést jelentő Eb-derbin.