A Port-au-Prince közelében lévő gressieri árvaház lakói a kisebb földmozgásoknál is megriadnak, de pár pillanat múlva mintha mi sem történt volna, játszanak tovább. Minden negyedik kicsi a január 12-i földrengéskor veszítette el családját, s most arra várnak, hogy örökbe fogadják őket. Huszonötnek az adatait már rögzítették, közülük a tervek szerint legalább tízen Magyarországon lelnek majd új családra. Az eljárás persze bonyolult, s fontos, hogy a leendő örökbefogadók szándéka valóban megfontolt legyen – mondja a helyszínen Kormos Endre, a baptista szeretetszolgálat munkatársa. A gyerekek többsége a szabadban alszik, a kert tele ágyakkal, mivel az árvaház egyik épületszárnya megroggyant, s életveszélyessé vált. Míg itt vagyunk, háromszor mozdul meg a föld. Élelem éppen jut mindenkinek, a Remény Háza nevű intézmény vezetője, Alice Barthole szerint viszont több gyermek ellátására nincs kapacitás. Pedig szükség volna a helyekre, hiszen megbízható befogadó intézmények nélkül Haiti könnyen az emberkereskedők fellegvárává válhat. A gyerekek mosolyognak, pózolnak a fényképezőgépnek, pedig nem tudják, miért készülnek a felvételek. Nem akarják hitegetni őket. A programba a tizenkét éven aluliak kerülhetnek be, a többieknek Alice azt mondja, ti most nem vesztek részt a kiránduláson.
A Port-au-Prince közösségi kórházban közben folyamatosan végzik az amputációkat, a karjukat, lábukat elvesztő sérültek nagy része gyerek. A kevésbé súlyos betegek a kertben fekszenek, mivel bent kevés a hely. De már messze nincs olyan nagyüzem, mint az első napokban, mondják az orvosok.
origo.hu
„Román földre” ment „vendégségbe” Magyar Péter, akit végül a Szózat is a falhoz állított
