A koplalás szörnyű fegyvere

Halálos kudarc. Ha a külvilág nem tud az éhségsztrájkról és a börtönőrök minden emberi mivoltukból kivetkőztek, az akció nem lehet sikeres. Szolzsenyicin Gulag szigetcsoport című művéből tudhatjuk, hogy számos éhségsztrájk volt a szovjet táborokban, ám mivel a rendszer sem a külvilág ítéletétől nem félt, sem morális aggályai nem voltak, a próbálkozások mindig kudarcra voltak ítélve. A szörnyű fegyver másik oldalán az óvatosak állnak, akik 12 órás koplalással tiltakoznak, vagy huzamosabb ideig, de csak nappal sztrájkolnak. Ezek az akciók persze semmi eredménnyel nem járnak. (S. L. S.)

Kevés kegyetlenebb és látványosabb tiltakozási módszer van az éhségsztrájknál, világszerte mégis sokan folyamodtak hozzá a történelem során, több-kevesebb sikerrel. Az éhségsztrájknak ugyanis két végkimenetele lehet: vagy siker koronázza a törekvéseket és minden követelést teljesítenek, vagy a tiltakozó szörnyű kínok között meghal. A kudarcot vallott éhségsztrájkoló – aki nem ér el eredményt és életben is marad – árulónak számít, aki visszaélt társai bizalmával, és feleslegessé tette a többiek áldozatát. A döntés így nem a sztrájkoló, hanem az ügy képviselőinek kezében van.
A leghíresebb éhségsztrájk-hullám talán az észak-írországi konfliktus során történt, 1981-ben, igaz, az írek a huszadik század során többször nyúltak ehhez a fegyverhez. 1981-ben az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) hét, az Ír Nemzeti Felszabadító Hadsereg (INLA) három katonája halt bele a híres, több film által is feldolgozott éhségsztrájkba, tizenhárom társuk túlélte a megpróbáltatásokat családjuk döntésének, illetve a sztrájk lefújásának köszönhetően. Katonák? A sztrájkolók szerint igen, a britek szerint köztörvényes bűnözők. A Long Kesh börtönben lezajlott, több mint két hónapos tragédia során a köztársasági eszmékért küzdők azt akarták elérni, hogy különleges státust kapjanak, s hadifogolyként bánjanak velük, a brit hatóságok azonban erre nem voltak hajlandók. A szóban forgó, tíz áldozatot követelő sztrájkhullám voltaképp döntetlennel zárult. A Margaret Thatcher vezette brit kormány kitartott, azaz voltaképp győzött, ám megszerezte a világ egyik leggyűlöltebb tirannusának járó bélyeget, a britek eljárása világszerte tiltakozásokat váltott ki. A zűrös Észak-Írországban ismét fellángoltak az indulatok, az IRA erőre kapott, összekovácsolta a harcostársakat Bobby Sands és társainak áldozata, s új utat nyitott a Sinn Féin, az IRA politikai szárnya előtt.
Thatcher már rég a múlté, a Sinn Féin pedig a máig brit uralom alatt álló északír parlament kormányának vezető ereje.
Az éhezés-fegyver feltétele, hogy legyen megfelelő tájékoztatás a börtönből, így a világ közvéleményét rá lehessen irányítani a szenvedésre, ezáltal a feketénél is feketébbé varázsolni a börtönőrt. Ez történt Thileepan alezredes, a Tamil Eelam Felszabadító Tigriseinek aktivistája esetén is, aki a Srí Lanka-i terrormozgalom tagjainak szabadon bocsátásáért küzdött. Az 1987 szeptemberében lezajlott dráma végül az aktivista halálával végződött, India-ellenes érzelmeket keltett, s megerősítette a tamil közösségeket.