Büntetőpont szelíd lövészeknek

Ma fogadhatja el a kormány az új, a jelenleginél szigorúbb fegyvertartási szabályokat. A jogszabályok szigorítása nyomán a sportlövőknek kötelező orvosi és pszichológiai vizsgálaton kellene részt venniük, továbbá csak három év után juthatnának saját fegyverhez. Felvetődik a kérdés, vajon lehet-e a mintegy ötezer versenyzőt és ugyanennyi hobbilövőt felelőssé tenni azért, ha egy fiatal azzal a szándékkal jelentkezik egy lövészklubba, hogy az ott elsajátított készségekkel és a fegyvertartáshoz szükséges minősítés megszerzésével mások életére törjön.

„Gyilkos” törvénymódosítás. Megöli a sportlövészetet a kormány fegyvertartást módosító tervezete, hiszen kimagasló eredményt csak saját fegyverrel rendelkező sportolók tudnak elérni – vélekedett lapunknak Hídvégi Attila lőkiképző. Három évig egyetlen klubtag sem várna arra, hogy hazavihesse fegyverét, mert ez túl hosszú idő. Egy év elegendő lenne arra, hogy egy kezdő megtanulja kezelni az eszközt és bizonyítsa alkalmasságát – tette hozzá az edző. Hídvégi azonban egyetért a jogszabály-változtatás azon pontjával, ami kötelezővé tenné a sportlövők számára a pszichológiai vizsgálatot, azonban felveti, hogy a szigorítást konzekvensen nemcsak a sportlövőkre, hanem a vadászokra is ki kellene terjeszteni. Hídvégi Attila szerint az eddigi fegyverhez jutási gyakorlattal az a gond is felvetődött, hogy évente nem háziorvosok, hanem sportorvosok állapították meg az alkalmasságot, akik az érintettek korábbi kezeléseiről semmit sem tudtak.

Mi a védekezés módja, ha mindez – mint utóbb két egyetemista, sportlövőklubtag esetében – mégis megtörtént? Ezeket a kérdéseket próbáltunk körüljárni Krzyzewsky Miklóssal, a Magyar Sportlövők Szövetségének elnökével.
Az 1871-ben alapított civil szervezet komoly történelmi és etikai hagyományokra tekinthet vissza. Egyesületeinek alapítása szorosan összefügg a polgárság megerősödésével, helyi klubjaik az edzések és a versenyek mellett a társasági élet színterei is voltak. A hazai szövetség Európa-szerte igen ismert, az első nyolc ilyen szervezet között tartják számon. A sportlövészeten belül tizenöt olimpiai versenyszámot fog össze, hét olimpiai aranyéremmel, számos előkelő nemzetközi versenyhelyezéssel büszkélkedhetnek. Ám most mindezt beárnyékolhatja két olyan eset, amelyre a sportlövészek világában régebben, de az újabb kor évtizedeiben sem volt példa. Az első Pécsett történt tavaly novemberben, amikor G. Ákos egyetemista egy csoporttársát megölte, egy másikat pedig életveszélyesen megsebesített. A fiatalember előbb a Pécsi Városi Lövészklub edzéseire járt, ahol a pontlövészetet gyakorolta. Mivel innen eltanácsolták, az Első Pécsi Polgári Lövészegyletben a dinamikus (szituációs) lövészetből szerzett harmadosztályú versenyzői minősítést, amely által az általános orvosi vizsgálat után, edzői javaslatra, fegyvertartási engedélyt kaphatott. Egy budapesti lövészklubnak volt a tagja S. Ábel, szintén egyetemista, ő a negyedosztályú sportlövész minősítésig jutott el. Neki egy Parabellum pisztolya volt, amellyel diáktársain vagy ismeretleneken akart bosszút állni – ki tudja, miért. Noha lapunk február 18-i számában már foglalkoztunk e kérdéskörrel, mégis fontos visszatérni rá, a lappangó erőszakkal szembeni ésszerű védekezés szempontjaira is tekintettel. Ezért kérdeztem Krzyzewsky Miklóst, hogyan reagáltak az első esetre.
Fatális véletlennek gondolták
– Döbbenettel. Úgy gondoltuk, fatális véletlenről van szó, egy tragédiáról.
– Miért voltak ennyire biztosak ebben?
– Mert eddig az a fajta erőszak, amely már a hétköznapjainkat is átszövi, a mi tevékenységünket nem érintette. Kétszáz különböző profilú lövészklubunk van szerte az országban, felelős szakmai és emberi irányítással. Működnek. A lövészet, bármely szakágát nézzük is, alapvetően önfegyelmet, rendszerességet, állóképességet kíván. Ha valaki habitusánál fogva nem felel meg az említett kívánalmaknak, egyszerűen kikopik a közösségeinkből. A fegyelmezetlen, izgága, másokra nézve sértően viselkedő embernél szóba se jöhet ez a sport. Még az is nagy fegyelemsértésnek számít, ha valaki úgymond „kölcsönveszi” a társa céltáblaállványát.
– Milyen gyakran fordul elő, hogy eltanácsolnak valakit?
– Ha nem is sokszor, de volt erre is példa.
– Milyen alaptulajdonságok kellenek ahhoz, hogy egy edző alkalmasnak találjon valakit a lövészetre?
– A pontlövészethez például kötélidegek kellenek, de a koronglövészethez is igen nagy állóképesség és összpontosítás szükséges. A dinamikus (szituációs) lövészetnél bizonyos szereplőket és helyzeteket imitálnak, és a lövész állhat, térdelhet, futhat, miközben a céltáblára lő…
– Amit most elmondott, arra utal, hogy a pécsi diák nem véletlenül került át egyik klubból a másikba. Tényleg lehetséges, hogy sem a társai, sem az edzője nem látott semmi feltűnőt a viselkedésében?
– A történtek előzményét nézve úgy tűnik, hogy a két fiatal rendkívüli módon alkalmazkodott a környezetéhez. Amennyiben eleve a sportot akarták felhasználni szándékukhoz, azt nagyon jól leplezték. A visszajelzések szerint értelmes, intelligens fiataloknak tűntek. Rendszeresen jártak az edzésekre, kitartóak voltak. Hiszen minimum ezer lövést kell teljesíteni ahhoz, hogy valaki e sportra alkalmassá váljon.
– Mennyi idő alatt lehet ezt elérni?
– Ha szorgalmas valaki és viszonylag jó képességű, hat hónap elég hozzá.
– Láttam azt az űrlapot, amelynek alapján a fegyverviselési engedélyt megkaphatja valaki. Szokványos személyi adatok és edzői javaslat szerepel rajta, meg a kérdés a fegyver mennyiségére és tárolására vonatkozóan. Kiismerhet egy edző ennyi idő alatt valakit?
– Elemeztük a két eset szakmai hátterét, és arra jutottunk, hogy nem volt szó sportszakmai hibáról. Olyan pszichés és a személyiséggel összefüggő okokról van szó, amelyekkel eddig itthon nem találkoztunk. De a körülöttünk terjedő erőszakot figyelembe véve lépnünk kellett. A február 16-i elnökségi ülésünkön arra jutottunk, hogy szigorítani kell az eddigi egészségi alkalmassági feltételeken. A jogalkotóknak azt javasoltuk, hogy az első fegyverhez jutás előtt pszichológiai szakvéleményt is kell kérni, hogy az illető mentálisan alkalmas-e a fegyver tartására. A sportolóvá való igazolás és a fegyver megszerzése között egy évnek kell eltelnie. Támogatjuk azt is, hogy a rendőrség a fegyverviselési engedély kiadása előtt az adott személlyel kapcsolatosan a bűnügyi nyilvántartásba betekintsen. Úgy gondoljuk, ha ez a mentális szűrés megvalósul, elég garancia lesz arra, hogy a személyiségzavaros embereket távol tartsuk a klubjainktól, s lehetőségeinkhez képest csökkentsük a visszaélések esélyét.
– Biztosak abban, hogy egy szakember véleménye elég a személyiség feltérképezéséhez?
– Nincs okunk kételkedni abban, hogy megvan a megfelelő tudás és a módszer az elfojtott agresszió, a sérült személyiség felismeréséhez. De igaza van, további biztosítékokra is szükség lenne. Például a véleményezés során meg kellene keresni a háziorvost, aki régebben ismeri az illetőt, betegségeit, fizikai és mentális állapotára is nagyobb rálátása van. Ezen túl a családjukkal együtt élő fiatalok szüleit is meg lehetne kérdezni arról, hogyan viszonyulnak ahhoz, hogy fegyverviselési engedélyhez jut az illető, és elég érettnek tartják-e ahhoz, hogy a fegyverét otthon tarthassa.
– El tudja képzelni, hogy ebben a rendetlen, gyakorta öntörvényű társadalmi közegben az érintett hozzátartozók alávetik magukat egy ilyen procedúrának?
– Ha nem, az is egy jelzés arra vonatkozóan, hogy ki nem való közénk. Bajorországban, ahol a sportlövőegyletek tagsága egymillió embert tesz ki, a fiataloknál, a fegyverhez jutás előtt a „bizonytalan” esetekben visszamennek a korai diákévekig. Betekintést kérnek a nevelési tanácsadók anyagaiba, hogy gyerekkorban volt-e valamilyen személyes probléma, a közösségi élettel összefüggő konfliktusa a fegyvertartásért folyamodónak.
– Megjegyezném, épp egy éve annak, hogy egy bajorországi kisvárosban egy volt diák besétált a gimnáziumba és több fiatalt hidegvérrel lelőtt.
– Ezek sajnos több összetevőből származó tragédiák. Nem az én tisztem kideríteni az okokat és ítélkezni. Egyben viszont biztos vagyok: mi igyekszünk a tradíciók, a pozitív emberi értékek szerint tevékenykedni. Távol áll tőlünk az agresszió. Éppen ezért nem lehet büntetni, hibáztatni azokat, akiket épp e sport tanít az átlagosnál nagyobb önfegyelemre és felelősségre mások iránt.
Cowboyos romantika és Winchester
Mint említettük, a hazai sport- és a hobbilövészek csaknem tízezren vannak. A szövetséghez tartozó kétszáz klub, egyesület szakáganként meglehetősen tarka képet mutat. Vannak, akik a hagyományos számszeríjat kedvelik, mások a cowboyromantikát meg a hozzátartozó alsókulcsos Winchestereket. Létezik „fekete lőporos” irányzat, megint mások a nagy kaliberű kézifegyverekkel edzenek. Nem szólva az airsoftról, ahol a pisztoly az eredeti másolata, a golyó pedig olyan, akár a papírgalacsin. E felsorolás esetleges, mindenesetre jelentős érdeklődésre utal a különböző típusú fegyverek használata iránt.
A miértre nincs tipikus válasz. Tény, hogy a fegyvernek mint tárgynak is nagy hatása van bizonyos érdeklődésű emberekre. Megtanulják a működését, vizsgát tesznek a műszaki ismeretekből. Pontos előírások vonatkoznak a tárolási körülményekre. Otthon lemez- vagy páncélszekrényben, biztonságosan kell elhelyezni a puskát, pisztolyt. Némelyek olyan ritka és drága darabot birtokolnak, amelynek tárolása speciális ápolást, hőmérsékletet, rendszeres karbantartást kíván.
Nehéz volt fennmaradni
A sportlövészettől – beleértve a hobbijuknak élő embereket is – mindig távol állt, hogy visszaéljenek helyzetükkel – tudtam meg a szövetség elnökétől. Ő egyébként ügyvédi praxisa mellett évtizedek óta kíséri figyelemmel a hazai sportlövészet alakulását, s több „régi harcossal” együtt sokat tett a rendszerváltozás utáni fennmaradásáért. Sorolja az olimpiai bajnokok neveit 1907-től napjainkig: Prokopp Sándor, Takács Károly, Hammerl László, Igaly Diána.
Újabb reménységük Sidi Péter, akit a szövetség a világ legjobb sportlövőjének jelölt. A szövetség elnöke felidézte azt is, milyen erőfeszítésbe került, hogy a rendszerváltozás után visszatérjenek a hagyományokhoz és fennmaradjanak. Az előző évtizedekben ugyanis néhány, államilag finanszírozott nagy sportegyesület és a Magyar Honvédelmi Sportszövetség (MHSZ) nevelte ki a lövészsport elitjét, és adott alkalmat a civileknek is edzésekre. A kilencvenes évektől ez a hátterük megszűnt, a piacosodás lázában a lőtereket, a régi, szép lövőházakat eladták. A sportot megmentendő, saját lábra kellett állniuk. Ekkor tértek vissza a polgári hagyományokhoz, hogy klubok, egyesületek alakításával fenntartsák a lövészetet.
Ma az amatőr klubok tagdíjai, a versenyek bevételei és a költségekhez való hozzájárulásuk nélkül az élsportot képviselő rétegük nem tudna létezni. A nagyobb, szabadtéri lőterekről is egyre inkább kiszorulunk.
– Nagy találékonyság kell ahhoz, hogy talpon maradjunk, tervezzünk, nemzetközi versenyekre eljussunk. A tavalyi évben mindössze tizennyolcmillió forint állami támogatást kaptunk. Így alakult ki az arány, hogy a kétszáz klub közül mindössze húsz az, ahol az élsport utánpótlását neveljük. A hobbilövészet klubjainak, egyesületeinek bevételei nélkül a versenysportot nem tudnánk fenntartani.
– Mi a véleménye arról a jogszabály-módosítási szándékról, amely szerint a jövőben a fegyvertartási engedéllyel rendelkező sportolók, illetve klubtagok fegyverei nem tarthatók otthon, azoknak tárolásáról, őrzéséről az egyesületeknek kell gondoskodniuk?
– Első körben az, hogy jól át lettünk verve.
– Miért?
– Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériummal folytatott egyeztetésen abban állapodtunk meg, hogy a fegyverek tárolásáról és szállításáról szóló jogi szabályozáson alapjaiban nem kell változtatni. A szükséges módosításokat közösen végezzük el. Ezzel teljesen ellentétes volt Bajnai Gordon miniszterelnök nyilatkozata. Úgy tűnik, a parlament törvényalkotói szerepét megkerülve, kézi vezérléssel utasította miniszterét új jogszabály kidolgozására. Nyílt levélben tiltakoztunk az ellen, hogy ily módon foszszák meg az érintett tagságot sporteszközeinek birtoklásától és szabad használatától. Ez példa nélküli az európai sportlövő társadalomban. Ráadásul diszkriminatív, hisz például a vadászokra vagy rendvédelmi szervezetekre nem vonatkozik.
– Pedig első hallásra logikus, népszerű javaslatnak látszik, amit a miniszterelnök ez ügyben mondott.
– Csak egy hibája van. Tönkretennék vele az egész sportágat. Hisz sem pénzünk, sem tárgyi feltételünk nincs kétszáz komoly fegyver biztonságos tárolására és őrzésére. Sok egyesület bérli a lőterét, amelyek többnyire külső kerületekben vagy a települések peremén találhatók. Ma, amikor a falból ki tudnak emelni egy pénzváltó automatát, nem okozhat gondot az alvilágnak egy ilyen fegyverarzenál megszerzése. A sportéletünk tönkretételén túl ez a javaslat komoly bűnügyi kockázattal jár. Ezért nem is nyugszunk bele.
Lapunk úgy tudja, a kormány ma fogadhatja el az új, a jelenleginél szigorúbb fegyvertartási szabályokat. A jogszabályok szigorítása nyomán a sportlövőknek kötelező orvosi és pszichológiai vizsgálaton kellene részt venniük, továbbá csak három év után juthatnának saját fegyverhez. A sportolók közül pedig csak egyes sportolók vihetnék otthonukba fegyverüket. Krzyzewsky Miklós lapunknak elmondta, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium és az Egészségügyi Minisztérium képviselőivel a napokban is tárgyaltak a módosításokról.
– Javasoltuk, hogy klinikai pszichológiai vizsgálat helyett sportpszichológus döntsön a fegyverviselési engedélyek kiadásáról. Továbbá felhívtuk az érintettek figyelmét arra, hogy azt találnák elfogadhatónak, ha egy év után kaphatnának fegyvert a gyakorlott sportlövők – mondta Krzyzewsky. Hozzátette: a fegyvertartási engedélyhez jutás szigorításánál is engedményeket kértek.