Duplán működik a kettős mérce

Ahol a versenyző nagyobb jutalmat kap, mint a szféra évi sportszakmai támogatása, ahol állandó a forráshiány, ahol két köztestület érdekellentéte nehezíti a működést, ott változtatni kell. A magyarországi fogyatékossport több sebből vérzik.

Öt éve készítettünk interjút Weltner Györgyné Ivánkay Máriával, nyolcszoros siketlimpiai bajnok asztaliteniszezővel, a Nemzet Sportolójával. Beszélt a járadékosztás anomáliájáról, valamint arról, hogy hallássérültként miképp került az ép sportlegendák közé. Kiderült, hogy a fogyatékossportban a főszereplők számára is akadnak kérdőjelek, problémák, s ha ezeket az állam csak szaporítja, akkor fokozott a gond. Márpedig ez a helyzet, a terület két köztestülete, a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége (Fonesz) és a Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB) között éles az érdekellentét, ahogy azt Nébald Rudolf, illetve Gömöri Zsolt elnökökkel beszélgetve érzékeltük.
A Foneszt 2001 áprilisában hozták létre ernyőszervezetként, ám 2004-ben a Gyurcsány Ferenc vezette sportminisztérium az alapító tag MPB-t is köztestületi rangra emelte. Így alakulhatott ki az a – Nébald Rudolf szerint – egészségtelen rendszer, hogy az MPB-é lett a versenysport, a Foneszé meg a többi. Pontosabban ez sem teljesen igaz, hiszen a paralimpián csak a mozgás- és a látássérültek vehetnek részt, a fogyatékos versenyrendszerben résztvevők egytizede, mindenki más a Fonesz égisze alatt maradt, viszont jóval kevesebb támogatásban részesült. Tavaly világjátékonként kapott 12,5 millió forintot az Önkormányzati Minisztériumtól (ÖM), negyven-ötven versenyzőre jutott tehát ötvenmillió, míg a most megkezdődött vancouveri téli paralimpia két magyarja szintén 12 millióból szerepelhet.
„2004 után 295 millió, 2008 után 729 millió, összesen bő egymilliárd forint állami jutalmat kaptak a paralimpikon versenyzők és edzőik, pár tucat ember, miközben a Fonesz alá tartozó tízezernek négy évre jut ennyi összesen. Ez hatalmas feszültséget okoz a fogyatékosok és fogyatékosok, illetve a fogyatékosok és az épek között. A sporttól idegen rendszer alakult ki, amely felülírja a belső szolidaritást” – fogalmazott Nébald Rudolf. Hozzátette, ősszel a tudomására jutott, hogy a 2008-as pekingi paralimpiát követően negyvenmillió forint jutalmat a MPB elnöksége maga között osztott fel (Gömöri Zsolt a felét kapta), ez pedig átlépte a tolerancia küszöbét, ott, ahol egyébként nincs pénz a rendszerben, elhalnak a sportágfejlesztési programok.
Szerinte újra egy köztestületben kell egyesülni a fogyatékos sportolóknak, mindegy, milyen néven, de a speciális körülmények miatt fontos az önállóság, felesleges integrálódni akár a MOB-ba, akár a Nemzeti Sportszövetségbe. „Az állam hibás döntést hozott a két köztestülettel, nőtt a feszültség, megvalósult a kettős mérce. Pedig a társadalomnak hosszabb távon megéri a fogyatékosok bevonása a sportba.”
Gömöri Zsolt nem tagadta a pekingi jutalom tényét, csak a mértékét, mint mondta, az övé kisebb volt, mint egy paralimpiai érmesé. Hozzátette, az elosztási elvekre nem lehetett ráhatással, a döntést az MPB közgyűlése hozta, s úgy vélte, négyévente értékelni kell azokat, akik társadalmi munkában tesznek a parasportért. Nem vitatta az elosztási elvek visszásságát: „A paralimpiai jutalmazás eltúlzott, a legeredményesebb többet kapott az éves sportszakmai támogatásnál.”
Az MPB folyamatosan „bombázza” a ÖM sport-szakállamtitkárságát, legutóbb az idei feladatokra kapott 57 milliót tornászná fel 116 millióra. „Egyelőre türelemmel várunk. Varga Zoltán miniszter úr nyitottan fogadta a megkeresést, remélem, megkapjuk a kért támogatást, ha nem, mondják meg, melyik feladatunkat nem kell elvégeznünk. Az ülőröplabdásoknak amerikai, a csörgőlabdásoknak kínai vb-t rendeznek, ha nem veszünk részt, nincs esély a paralimpiai kvalifikációra.” Gömöri Zsolt szerint is túl sok a köztestület, feladatátfedések jönnek létre, beszűkülnek a finanszírozási csatornák. Ő kevésbé fogyatékos, inkább sportolói oldalról közelítve elemzi a helyzetet, éppen ezért az MPB ideális helyét a MOB berkein belül látja, mint a versenysport működtetőjét.
Summázatként megállapíthatjuk: tényleg felesleges két köztestület, az épek szintjére felvitt paralimpiai jutalmazás és a fogyatékossport többi szereplőjének helyzete, s általános finanszírozási hiánya között tátongó szakadék feszültségei pedig belülről erodálják a területet. Ahelyett, hogy az összetartás, az összetartozás lenne a mérvadó.

Adottság a rossz rendszer. Simóka Beáta, az ÖM sportszakállamtitkára elmondta, hogy az idén az MPB 72,7, a Fonesz pedig 200,5 millió forintból gazdálkodhat. A bázisalapú költségvetési tervezés miatt ennél nincs több pénz, noha belátja, hogy kellene. Az irányítási rendszer reformjával kapcsolatban elmondta, valóban nem kellene két köztestület, ezt adottságként kénytelen kezelni. Az MPB elnökségén belül szétosztott jutalmakról ő is hallott, s utánuk nézett, de mivel csak 2009 májusától áll a posztján, utólagosan nem tudott intézkedni.