Gyógyvízben halászók

Lassú víz partot mos. A patinás fővárosi fürdők mindentudó, sokat látott törzsvendégei évek óta türelmesen várták, mikor jön el a pillanat, amikor a török boltívek félhomályából napfényre kerül a forintmilliók, -százmilliók lenyúlásának skandaluma. Ezen a héten eljött. Az idő most borongós, az azonban a napnál is világosabb, hogy a fővárosi önkormányzat hatáskörébe, felügyelete alá tartozó vállalatok, alapszolgáltatásokat ellátó intézmények gazdálkodását, pénzügyeit, beruházásait elvadult szederindákként fonja keresztül-kasul a korrupció, s csak idő kérdése volt, hogy a bűnüldöző hatóság által a BKV-nál megkezdett vizsgálódás mikor terjed át a Fővárosi Fürdőigazgatóság területére. Na végre! – mondják a bizalmas vendégkörbe tartozó újságíróknak, jogászoknak, még rendőrnek is a termálfürdők és uszodák dolgozói, a szakemberek, akiknek a szeme láttára történetek az eleinte csak fű alatt, azután egyre pofátlanabbul lezsírozott baráti beruházások, oktalan és szükségtelen üzemeltetési „reformok”, az alapszolgáltatások kiszervezése.
Itt mindjárt helyesbítenünk kell az iménti minősítést, hiszen ami látszatra szükségtelen beruházásnak tűnik, annak nagyon is van oka: az érte kifizetendő közpénz, amit a jó hoszszúra nyúló, jó nagy felfordulás – értsd: fürdőrekonstrukció – során a magánzsebekbe lehet dugni, és onnan szépen visszakapni belőle. A Rudas termálfürdő egy évre tervezett, két és fél évig tartott, 850 millióba került felújítása a példa erre, ahol ötvenmilliót költöttek egy olyan szellőzőrendszerre, amire nemhogy nincs szükség egy ötszáz éve hibátlanul működő török gőzfürdőben, de egyenesen árt a fürdővendégeknek; az átadás óta lassan az egész belső tér berendezését javítani, cserélni kellett a silány minőségük miatt. A tervező, kivitelező, a minőségen spóroló vállalkozók aligha jártak rosszul, látván a műszaki ellenőrzés kérlelhetetlen vasszigorát. Az automatikus beléptetőt eközben már másodszorra alakítják át, híreink szerint akkora összegért, amiből több tucat kabinos száz esztendei bére kijönne, mínusz borravaló, plusz az elmaradó munkanélküli-segélyek.
Ez a következmények nélküli „minőség” tükröződik a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. kezelésében lévő, köztulajdont képező, jórészt műemléki védettségű gyógyfürdő felújításával kapcsolatban. Sok kicsi (tízmillió) sokra megy, ama biztosítékot azonban egy mindössze 750 millió forint nagyságú közpénz magántőkévé válása csapta ki. Ennyi vissza nem térítendő állami támogatást kapott egy kft. 2005-ben a Gyurcsány-kormánytól a Rác fürdő felújításához és fejlesztéséhez. A pénz aztán bekerült egy nemzetközi vállalkozás kasszájába, míg a tőkeemelések során a főváros tulajdonrésze 25 százalékra csökkent a buliban, megterhelve a 3-4 milliárd forintnyi hiteltartozás rá eső, kamatos részével. Jó üzletet csináltunk – állítja Ferenci Tibor fürdőigazgató, vannak azonban, akik kételkednek ebben.
Evlija Cselebi török utazó a szegények fürdőjeként írta le a Rác XVII. századi elődjét, ahol egy fillért sem kellett fizetni a tisztálkodásért. Manapság úgy vághatott zsebre több száz milliós baksist néhány befektető és hitelező, hogy egy fillérükbe sem került. Ehhez persze kellett a kapcsolati tőke is: a fővárosi koalíció elhíresült kijáró embereit naponta ott láttuk a Rudas nagy medencéjében sutyorogni. Csendben halászgattak a 36 fokos vízben. Pár hete nem járnak.