Könyvbemutatót tartottak a minap a Parlament Caféban. A pulpituson Schmitt Pál és Makray Katalin ült, akik a Kairosz Kiadó Magyarnak lenni című sorozatának legújabb példányában vallottak sportpályafutásukról, életükről. Formailag inkább egy könyvecskét szorongattak a jelenlévők a kezükben, amely elfér a zsebben (könynyen olvasható villamoson, autóbuszon), tartalma, mondanivalója azonban veretes, hiszen két kiváló sportember fejti ki álláspontját magyarságáról. Schmitt Pál például Brüsszelben, az Európai Parlamentben szándékosan mindig magyarul beszél, „hadd zengjen a szép magyar szó” – állítja, felesége, Makray Katalin pedig arra a kérdésre, hogy „az Amerikában élő unokák tudják-e a Himnuszt és a Szózatot, így válaszol: „Persze hogy tudják. Kicsi koruktól írnak, olvasnak magyarul. Büszkék a magyarságukra. A szüleik úgy nevelik őket, hogy fontos számukra a kettős identitás.” Ők ketten egyetértenek Móriczcal abban, hogy a nemzetnek volt s van egy saját külön egyénisége, s ez az egyéniség nem hasonlít semmiféle más néphez. Önálló, eredeti, változtathatatlan.
Fazekas Valéria eldöntendő kérdésekkel bombázta interjúalanyait könyvecskéjében, akik állták a sarat. Igényes, aktuális, jól szerkesztett mű született, amely arról is meggyőz bennünket, hogy a sport – számos jellemformáló ereje mellett – kemény embereket is nevel.
(Fazekas Valéria: Citius, altius, fortius! Kairosz Kiadó, Budapest, 2010. Ára: 1500 forint.)

Példátlan lépést terveznek Weberék, hogy Magyar Péter megtarthassa mentelmi jogát