Peches APEH-tüntetés

Egy adatközlő papír valahogy lemaradt a kinyomtatandó űrlapok közül, így azt ki sem töltötte a kényszervállalkozó. Őt kétszázezer forintra bírságolták, pont annyira, mint egy milliárdos bevételű részvénytársaságot

Tegnapelőtt mintegy ötezer adóellenőr és pénzügyőr gyűlt össze a József nádor téren röpke egyórás tiltakozó erődemonstrációra. Fél egykor már csak kéttucatnyi vidéki adóellenőr lézengett a téren a különbuszra várva. Potom ötmilliárd forintot követeltek petíciójukban a tüntetők, ám mindjárt fel is ajánlották, hogy szívesen behajtják a büdzsé számára ennek fedezetét. Talán pont emiatt gondolták meg magukat a szervezők, s mégsem állították fel azt a véradósátrat, amellyel demonstrálták volna, hogy nem csak vérszívásra képesek.
Amúgy az APEH-esek azért pechesek, mert az országba Gyurcsányék háta mögött belopózott gazdasági világválság az ő jussukra is kifejtette apasztó hatását. A nagy megszorítás jegyében – ugyanúgy mint a teljes köztisztviselői karnak – megvonták a tizenharmadik havi fizetésüket, sőt még a mozgóbérüket sem fizették ki. Ráadásul a nagy válságkezelésre összpontosító pénzügyi kormányzat elfelejtette csökkenteni a prémiumfeladatokat, amit a recesszió miatt lehetetlenség volt teljesíteni. Pedig ők nagyon igyekeztek.
A demonstrációt szervező Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Dolgozók Szakszervezetének elnöke is pontosan tudja, hogy túl sok szolidaritási megnyilvánulásra nem számíthattak az utca emberétől. Michalkó Péter a tüntetés előtt egy nappal arra számított, hogy a járókelők majd le is köpködhetik őket, ám a József nádor téren még a sétáltatott kutya se ugatta meg az egybegyűlt vámosokat és adóellenőröket. Amúgy a vámszedőké is egy szakma. Ősi foglalkozás ez is, különleges lelki alkat kell hozzá. Ugyanakkor nyugdíjas állás az övék, ha a törvényeket betartva rendesen elvégzik munkájukat, nem kell tartaniuk az elbocsátástól, nyugalmas létbiztonságban lehet részük életük végéig.
A baj ott kezdődik, ha az adóellenőrt vagy a pénzügyőrt premizálni kezdi a politikai hatalom képében az állam. És nem azt jutalmazza, hogy a friss jogszabályváltozást minél hamarabb és minél alaposabban megtanulja, vagy hogy az adórendszerben lévő hibákra, méltánytalanságokra, társadalmi igazságossági problémákra felhívják a törvényhozók figyelmét, vagy éppen egy-egy – munkájuk során eredményesen hasznosítható – idegen nyelvet megtanuljanak. Hanem sokkal inkább a kíméletlen adóbehajtást, a lelketlen sarcolásokat, a mondvacsinált indokokkal a vállalkozókról az utolsó bőr lehúzását premizálja a hatalom. És ez nagyon nincs jól.
Hogy ne tűnjön indokolatlan vagdalkozásnak a revizorokat érintő kritikám, mondok is egy-két konkrét példát. Egy kényszervállalkozó betéti társaságot, amelynek egyik tagját „adóoptimalizálási célból” foglalkoztattak ilyen módon, azért bírságolt meg az APEH, mert úgymond elmulasztotta bejelenteni öt évvel a bírság kiszabása előtt a bankszámlaszámát. Igaz, hogy az APEH korábban már inkasszálta is ezt a bankszámlát, ki tudja, honnan tudta, éppen melyik számlára kell rátennie az enyves kezét, de mivel nem találta a saját iratai között a bejelentést, kiszabta a bírságot, éppen olyan összegben, hogy ne érje meg ellenkezni. Hogy az adóalany inkább perkáljon, mint hogy költséges illetékekkel terhelten fellebbezéssel, vagy peres hercehurcába bonyolódjon a magasságos APEH-hel.
Egy másik eset: amikor a számítógép segítségével első ízben lehetett kinyomtatni az adóbevalláshoz szükséges formanyomtatványokat, egy adatközlő papír valahogy lemaradt a kinyomtatandó űrlapok közül, így azt ki sem töltötte a kényszervállalkozó. Őt kétszázezer forintra bírságolták, pont annyira, mint egy milliárdos bevételű részvénytársaságot. S az adózók zöme inkább fizet, mint hogy szálkává váljon az adóhatóság szemében.
Szinte mindenki tud számos hasonló vérszívó viselkedésre példát a nem kifejezetten polgárbarát APEH-ról. Vajon trenírozzák a revizorokat a piócaviselkedésre, vagy személyiségtesztnek alávetve, eleve a cél szerint válogatják ki őket? A vadászeb ösztönét véres húscafatokkal fejleszti a gazdája. Fektethetők-e hasonló alapokra az APEH prémiumcéljai? Az egyik internetes lap, az Origo szemfüles munkatársa észrevette, hogy a tüntetésre érkező egyik APEH-os a demonstráció befejezését követően – hogy az a nap se vesszen kárba – betért egy közeli kávézóba és egy használtruha-boltba. Az adóellenőrök szépen kiszürcsölték a kávéjukat, kiválasztották a vadi újnak tűnő portékát. Fizetéskor a böcsületes adóalany, esetünkben két kisvállalkozó szabályosan kinyomtatta a nyugtát, ám itt még nem ért véget a találkozó a petíciózó revizorokkal. Azok rögtön megérezték a vér szagát, mind a kávézóban, mind a turkálóban találtak hiányosságokat a nyilvántartásban kurkászó adóellenőrök, ezért mindkét üzletet megbírságolták. Ezzel demonstrálták, hogy az ötmilliárdos követelés fedezetét ők akár két tüntetés között passzióból is előteremtik.
Elég nehéz így az adórevizoroknak szolidaritást elvárni a polgároktól. Emlékezzünk csak a három éve tömegessé vált vagyonosodási vizsgálatokra, amikor adótanácsadók, könyvelőcégek munkatársai, ügyvédek igyekeztek felhívni a figyelmet a revíziók során tapasztalt anomáliákra. Sok esetben politikai indíttatású volt az ellenőrzés alá vontak kiválasztása – fogalmazták meg véleményüket az érintettek. Például a jogtalanul beszedett regisztrációs adót visszaigénylők közül többek ellen indult vagyonosodási vizsgálat, és ezt egyesek annak tulajdonítják, hogy éltek a visszaigénylés jogával. A Fidesz szóvivője is felhívta a figyelmet egy ízben az egészségügyi reformot bíráló orvosokkal szemben indított gyanús vagyonosodási eljárásokra.
Több vidéki vállalkozó annak tulajdonította az APEH vagyonosodási vizsgálatát, hogy részt vett a 2006-os választási kampány idején a kamerákkal rögzített gazdasági konzultációkon. Ugyanakkor egy neve elhallgatását kérő APEH-tisztviselő kiszivárogtatta, hogy az adóhatóság folyosóin már 2006 őszén beszéltek egy ötszáz fős listáról, amely azokat a cégeket tartalmazza, amelyeket nem szabad ellenőriznie az APEH-nak. Prostituálhatja-e a politika az adóhatóságot?
Inkább egy másik ősi mesterség, a kémkedés lett volna rájuk nagyobb hatással, hiszen akkor nagyobb hatékonysággal találták volna meg az adóparadicsomokba adóoptimalizálási céllal a revizorok orra elől kimenekített adóforintokat. Persze ez sokkal macerásabb, mint néhány száz turkálóüzletre kivetni néhány formai hiányosságért a sarcot, ráadásul kockázatos mutatvány is, hiszen néhány milliárdos adóelkerülés kifürkészéséért könnyen elképzelhető, hogy nem a busás prémium járna, hanem sokkal inkább az állásvesztés. Pedig ha valami szemet szúrhatna egy adóellenőrnek, akkor az éppen hogy az lenne, hogy egy hazai cég tulajdonosi körében feltüntetett offshore cégnél a ciprusi anyacég kézbesítési megbízottja ugyanaz a személy, mint az ellenőrzött magyar társaság tulajdonosa vagy ügyvezetője. S ha véletlenül Bajnainak vagy Gyurcsánynak, vagy éppen Simornak hívják az illetőt, nem behunyni kellene a revizori szemet, hanem inkább tágra nyitni. Amúgy az adótisztviselők bére a prémiumok nélkül valóban meglehetősen alacsony. Nem könnyen lehet megélni belőle. Ugyanolyan nehéz lehet belőle családot eltartani, mint a csütörtökön bosszúból ellenőrzött kávézó és turkáló alkalmazottainak, sőt valószínűleg a tulajdonosainak is.
Kérdés most már csak egy marad: vajon kiket akarnak zsarolni a vámszedők? A leköszönő baloldali kormányt vagy a tavaszi választások utánit azzal, hogy ha nem kapnak azonnal ötmilliárdot, nem fogják a fiók mélyére rejteni vámpírfogsorukat?