Tovább trükköznek a multik

Utoljára a Bokros-csomag idején ment át a tavalyihoz hasonló mélyrepülésen a belföldi piac, 2009-ben a statisztikák szerint több mint hétszázmilliárd forintra rúgott a kereskedők vesztesége. A hiányzó lakossági fogyasztást az eladások több mint kilencven százalékát lebonyolító hiper- és szupermarketek is megszenvedik, ám beszállítóik szerint megvannak a trükkök arra, a láncok miként hárítsák át veszteségeiket kisebb partnereikre.

Sorozatos törvénysértők. A törvény által tiltott beszerzési ár alatti értékesítés miatt a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal több láncra is súlyos, összeadva több mint 207 millió forintnyi büntetést szabott ki 2009-ben. A hatóság honlapján lévő gyűjtés szerint tavaly nem úszta meg büntetés nélkül a Lidl, az Aldi, a Penny Market, a Tesco és az Auchan sem. Ez utóbbinak például listavezetőként egyetlen év alatt tizenhárom esetben kellett többször több millió forintos bírságot fizetnie, mert olyan áron adta el az egyes élelmiszertermékeket, amelyek alacsonyabbak voltak az átvételi tarifánál.

Mélyponton a magyar kiskereskedelem: tizenöt évvel ezelőtt volt utoljára ennyire alacsony a lakosság fogyasztása, mint napjainkban, s a súlyos visszaesés mostanra kiürítette a kereskedők kasszáját. 2009-ben a statisztikák szerint mintegy 710 milliárd forintnyi veszteséget halmoztak fel a boltok, s még a máskor forgalmas karácsonyi időszakban sem fogyott annyi élelmiszer és iparcikk, mint korábban. A vásárlások hiányát az eladások több mint kilencven százalékát teljesítő hiper- és szupermarketek is megszenvedték, havonta átlagosan öt százalékkal kisebb forgalmat lebonyolítva 2008-hoz képest. A multiláncok beszállítói szerint ugyanakkor ennek javarészt a kisvállalkozások isszák meg a levét. Lapunknak egy magyar vállalkozó, aki két multinacionális áruházláncnak is rendszeresen szállítja a termékeket, neve elhallgatását kérve azokról a trükkökről mesélt, amelyekkel a láncok veszteségeiket továbbhárítják kisebb partnereikre.
– Folyamatosan változik a viszszatérítések, más néven a bónuszok elnevezése. Ezek azok a költségek, amelyeket a beszállítónak kell fizetnie a kereskedő felé, lényegében azért, hogy a terméke polcra kerüljön – magyarázta informátorunk. Az évek során ilyen költségként ismertté vált a polcpénz, a marketing- vagy az áruháznyitási hozzájárulás, ez utóbbinál például a beszállítóknak külön díjat kellett fizetniük, ha a kereskedő újabb egységgel bővítette hálózatát. Ezt ugyanakkor ma már törvény tiltja, a nemrégiben a beszállítók védelmére született jogszabály ugyanis bünteti a boltost, ha olyan szolgáltatásért kér pluszpénzt, amely közvetlenül az ő és nem a beszállító érdekeit szolgálja.
– Csakhogy mihelyst születik valamilyen szabályozás, amelyben felsorolják, milyen jogcímen nem lehet visszatérítést szedni, a multik többsége azonnal megváltoztatja ezek elnevezését, és ugyanazt az összeget bekéri más jogcímen – tudtuk meg a beszállítótól, aki példaként elmondta: van olyan lánc Magyarországon, amely mintegy negyvenszázaléknyi forgalom utáni bónuszt ír elő a szerződésekben. Így, ha egy száz forintos terméknek a beszállító meg akarja kapni az árát, akkor kénytelen 166 forinton számlázni portékáját az áruház felé, mivel annak negyven százalékát, vagyis a 66 forintot különféle jogcímeken vissza kell juttatnia a kereskedő zsebébe. Ráadásul úgy, hogy a beszállító a teljes összeg, vagyis a 166 forint után adózik. A valódi megoldás az érintettek szerint csak az lehetne erre, ha a törvényben nem az egyes költségtípusokat, hanem azt korlátoznák, összesen legfeljebb hány százaléka kérhető vissza a beszállító forgalmának.
– A bónuszok átnevezésén kívül egyes multik hetek óta halogatják a szokásos éves tárgyalást a szállítókkal, amikor felülvizsgálják az együttműködés körülményeit. Így, bár már két hónap eltelt az évből, sokan még mindig nem tudjuk, hogy milyen feltételekre számítsunk az idei szerződésekben – folytatta a vállalkozó, hozzátéve: mivel a szerződéskötés visszamenőleges hatályú, félő, hogy utólag olyan szerződések születnek, amelyekre biztos, hogy nem az áruház, hanem a kiszolgáltatott beszállító fizet rá.
Informátorunk megjegyezte: habár a hipermarketek egyébként is azért tudnak alacsony árat kínálni a vevőknek, mert addig csűrik-csavarják, módosítják a szerződéseket, míg a látszólagos törvényesség keretein belül a legkisebb átvételi árat préselik ki a beszállítókból. Persze arra általában ügyelnek, hogy ne ütközzenek a beszerzési ár alatti értékesítés tilalmába.
Forrásaink másik példaként említették a kötbérek gyakorlatát, amelyet akkor fizettetnek meg a beszállítóval, ha például nem tud annyi árut leszállítani, amennyit a lánc rendel. Ez esetenként több százezer, sőt akár milliós nagyságrendű fizetnivalót jelent. Ha ugyanakkor a szezon lejártával az áruház visszaküldi a megmaradt árukészletet, a felesleg miatt senki nem kártalanítja a kisvállalkozót. Informátorunk hangsúlyozta: a kiszolgáltatottság tipikusan a kisvállalkozásokat sújtja, hiszen a nagy gyártók beszállítóként egészen más alkupozícióból indulnak a multiláncoknál.