Boross temetési beszéde

Már várható volt, s most végre megszólalt a nyilvánosság előtt Boross Péter. Az egykori MDF-es miniszterelnök a Figyelőben gyalázatos kudarcnak nevezte a legvégén már koktélpártként emlegetett, egykor szebb napokat megélt párt választási szereplését. A hajdani kormányfő szerint pártjának alapeszménye akkor bicsaklott meg igazán, amikor kalapja mellé bokrétának tűzte azt a Bokros Lajost, akinek elvei, veretesnek beharangozott programja köszönő viszonyban sem volt a magyar valósággal és a nemzeti eszménnyel. Boross a rendszerváltó párt igazi politikai bűnének az SZDSZ-szel kötött megállapodást tartja. A két tömörülés alapnézetei – hajdan – gyökeresen eltértek egymástól, s a velük történt kokettálás még a sokat próbált, hezitáló MDF-tagokat is megpróbálta eltéríteni a hajdani ideáktól.
Dávid Ibolya személyisége a veterán politikus szerint saját hatalmát védve egyszerűen „eltorzult”, „hajlama az önkéntes döntésekre” felerősödött. Vagyis ami történt, várható és törvényszerű volt.
Nem mondta ki, de feltétlenül ide kívánkozik a kerek és nyers megállapítás: Dávid Ibolya a nagyközönség előtt már hosszú ideje közutálatnak örvendett, politikustársai és – egykori – választói ügyeskedő, gátlástalan és hazudozó emberként beszéltek róla. Olyan formatervezett politikus volt, aki legfeljebb pózokkal teleaggatott ripacskodásai révén marad meg az emlékezetünkben.