Fizetnek a gazdagok

Barack Obama kommunista diktátorként tűnt fel az utóbbi hetekben azokon a transzparenseken, amelyeket az egészségügyi reformot ellenzők tartottak kezükben a törvénycsomag elleni tüntetéseken. Az amerikai társadalomban ugyanis nagy hagyománya van annak, hogy az egyén ne az államra, hanem önmagára támaszkodjon. Bírálói szerint az egészségügyi reform éppen az állam túlzott beavatkozásával jár.
Más fejlett országokhoz hasonlóan az Egyesült Államokban nincs egyetemes betegbiztosítás. Az amerikai statisztikai hivatal szerint 300 millió emberből 46,3 milliónak nem volt biztosítása 2008-ban. A biztosítottak száma az utóbbi években drasztikus mértékben csökkent, a pénzügyi nehézségekbe sodródott emberek fele az orvosi és kórházi költségek emelkedése miatt adósodott el. Barack Obama egészségügyi reformtörvénye ugyan nem helyez kilátásba mindenkire kiterjedő betegbiztosítást, de azt 32 millió, jelenleg nem biztosított amerikaira terjeszti ki, így a lakosság 95 százaléka biztosított lesz.
A reformtörvény egyik központi eleme, hogy a korábbi gyakorlattal ellentétben a biztosítók nem tagadhatják meg szolgáltatásaikat a betegektől bizonyos egészségügyi előfeltételek esetén. 2014-től szinte mindenki számára kötelező lesz a biztosítás, s aki 2016-ig nem köt biztosítást, annak levonják fizetése 2,5 százalékát. Azokon a szegényeken, akik nem képesek fizetni a biztosítási díjakat, az állam fog segíteni. A nagy- és közepes méretű vállalatokat kötelezni fogják, hogy nyújtsanak biztosítást alkalmazottaiknak, máskülönben pénzbüntetést kell fizetniük. A kisvállalatok az adóterhek könnyítésére számíthatnak, hogy alkalmazottaiknak biztosítást tudjanak adni. A több mint 200 ezer dollárt kereső amerikaiaknak ezentúl 1,45 helyett fizetésük 2,35 százalékát fordítja az állam a 65 év felettieknek szövetségi támogatást nyújtó Medicare-programra. Az alacsony jövedelmű családoknak szóló egészségügyi Medicaid-program pedig kiterjed például olyan házastársakra, akiknek nincs gyerekük.