Mr. Bean a parlamentben

A három legerősebb brit párt vezetőjének első élő televíziós vitáját történelminek titulálták a szakértők, s a műsor magas nézettségi mutatói miatt annak is nevezhető. Az Egyesült Királyság parlamentjének alsóházában azonban hétről hétre összemérik erejüket a Munkáspárt, a Konzervatív Párt és a Liberális Demokrata Párt vezetői – mindezt élőben, a televíziónézők szeme láttára, néha abszurd humorba hajló bohózattá változtatva a parlamentet.

Nagy-Britanniában a politikai eseményeket figyelemmel kísérők már a csütörtök esti televíziós vita előtt is tisztában lehettek azzal, hogy Gordon Brown, David Cameron és Nick Clegg milyen szónoki képességekkel rendelkeznek, milyen szófordulatokat használnak. A Prime Minister’s Questions (Miniszterelnök kérdései) 1961 óta nyújt lehetőséget a parlamenti képviselők – elsősorban az ellenzéki pártok vezetői – számára, hogy hétről hétre (1997 óta szerda délutánonként) félórás időintervallum keretében kérdőre vonják a miniszterelnököt, akinek a legmerészebb, legmeglepőbb kérdésekre is válaszolnia kell, olykor teljesen felkészületlenül. Míg a legnagyobb ellenzéki párt vezetője hat, a második legnagyobb ellenzéki erő vezetője számára pedig két kérdés feltevését teszik lehetővé a hagyományok, a kérdést feltenni kívánó többi képviselő nevét kisorsolják.
A parlament alsóháza üléseinek élő közvetítése óta a Miniszterelnök kérdései a brit politikai kultúra egyik központi eleme lett. A konfrontálódásból, a heves eszmecseréből adódó természetes drámai jelenetek miatt az egyik legnézettebb televíziós műsor Nagy-Britanniában. A választók nem csupán a szellemes és humoros megszólalásokat díjazzák, hanem azokat a politikusokat is, akik a körülöttük kialakuló ricsaj, képviselőtársaik harsány nevetései mellett is higgadtak tudnak maradni. Karrierek múlhatnak a rossz szereplésen: Sir Menzies Campbell, a liberális demokraták korábbi vezetője „öreg rókának” számított a politikában, míg a miniszterelnöknek feltett első kérdése nevetést váltott ki a padsorokból, ez örökre aláásta pozícióját. Vince Cable, a párt jelenlegi helyettes vezetője ugyanakkor sikerrel levetette magáról a róla kialakult bankmenedzser imázst, s szórakoztató előadásával lehengerelte a képviselőházat. Amikor Gordon Brownról azt mondta, Sztálinból Mr. Bean lett, a kormányfő párttársai is nehezen tudták leplezni derültségüket.
Az ülések televíziós közvetítése 1989-ben, hosszas vita után indult, a törvényhozók ugyanis attól tartottak, hogy a kamerák kereszttüzében a honatyák száját komoly szónoklatok helyett kampányszlogenek hagyják el. A képviselők azonban gyorsan alkalmazkodtak az új környezethez, s kínosan figyelnek a rend és a hagyományok betartására. A felhevült vitákban részt vevő kormánypárti és ellenzéki képviselőket a szőnyegre festett vörös felezővonal választja el egymástól a házban: a két padsor között két kardhossznyi távolság van, amelynek annak idején az volt a jelentősége, hogy az ellenfelek ne támadjanak egymásra. Egyszerre azonban nem tud jelen lenni mind a 646 képviselő, az alsóház mindössze 427 honatyának képes ülőhelyet biztosítani. Akik későn érkeznek, a bejáratnál állva hallgathatják a vitát.
Hogy a honatyák véletlenül se maradjanak le egy-egy fontos szavazásról, azt a parlament közvetlen környezetében, minisztériumokban, otthonokban felszerelt mintegy kétszáz csengő biztosítja. A csengő használata 150 éves hagyományra tekint vissza: egy a Vörös Oroszlán kocsmában található, amelyet a turisták gyakran tűzvészcsengőnek hisznek.