Dokumentumot tett közzé minap a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ). „A munkavállalók érdekében” elnevezésű dolgozat követeléseket fogalmaz meg az új kormánnyal szemben. Az MSZOSZ közt 4-5 százalékos gazdasági növekedést, 12 százalékos reálbér-emelkedést, a foglalkoztatottak számának 150-200 ezerrel való növelését, a nyugdíjasok helyzetének stabilizálását várja el a leendő kabinettől. Sőt, parancsolja. A szakszervezet megszabta azt is, hogy az új kormánynak 2014-ig kapcsolódnia kell az euróövezethez.
Szépen hangzanak és feltehetőleg jogosak az elvárások, nagy kár, hogy egy olyan konföderáció csap az asztalra, amely az eltelt nyolcéves szocialista ámokfutás idején a hatásos nyomásgyakorlás helyett nemes egyszerűséggel nézőként, sőt vállaltan lojális partnerként szemlélte végig a megvalósult reálbércsökkenést, tízezrek munkanélkülivé válását, a tizenharmadik havi bér és nyugdíj eltörlését, a gyes és a gyed megnyirbálását, a lakás- és gázár-támogatás megvonását, hogy csak a legemlékezetesebb szocialista vívmányokat említsem.
Itt jegyzem meg, hogy a magát most lánglelkűnek beállítani igyekvő MSZOSZ volt az, amely a vállán hozta vissza a hatalomba a szegfűsöket 2002-ben, mindhárom kórokozó szocialista kormányfőt abajgatta, több tagszervezete pedig 2006-ban együttműködési megállapodást kötött a hatalomtól ittas Böszmével. Az MSZOSZ-nek tett ígéretekből semmi sem lett, a szakszervezet meg sem mert mukkanni, hallgatott, mint hal a szatyorban – most viszont már követelnek, bicepszüket feszegetik.
origo.hu
Vizsgáztak a honvédség robbanóanyag-kereső kutyái
